Willkommenskultur és szivárványzászló, avagy a határnélküliség lenyomja Európát

Európa korszelleme ma a végtelen, ám ostoba nyitottságban teljesedik ki. A nyitottság, ami egyenlő a határnélküliséggel, azonban nem a kalandvágyó és kíváncsi ember jellemző magatartása, hanem a progresszióból a nihilizmusba zuhanó életstílus sajátossága. A határtalanság eszméje végső soron lebontja a nemzeti közösségeket és szétszakítja a hagyományos család fogalmát. A Willkommenskultur és a szivárványzászló jelképezte genderideológia megszünteti a földrajzi határokat, és feloldja a férfi és a nő közötti választóvonalat. Bármily szépnek is tartja ezt a nyugati korszellem, a következmény tragikus. Földrajzi határok nélkül megszűnik az európai ember létbiztonsága, a jelképes határok elpusztításával pedig átlépjük a normalitás mezsgyéjét.

Szükségünk van határokra. Biztonságot adnak, segítenek tájékozódni a világban és nem utolsósorban határok nélkül nincs morál sem. A földrajzi határok erősítik nemzeti identitásunkat, ami erkölcsi kérdés is egyben, másrészről pedig biztonságunkat is szavatolják. Kulturális határaink őrzik és óvják hagyományainkat, segítenek embernek maradni embertelen időkben is. Határok között van szabadság, ám határok nélkül csak szabadosság és nihil lehet osztályrészünk. Nem mellékesen csak határok közt van demokratikus létforma.

A határnélküliség eszméje olyan ideológiává vált, ami az élet minden területére beszivárgott: lebontja a biztonságot nyújtó „falakat” a nemzetállamok, a felnőttek és a gyerekek, a férfiak és a nők, valamint a köz- és a magánszféra között. Elhomályosulnak a földrajzi és jelképes határok, így identitásválság alakul ki – írja Frank Füredi Célkeresztben a határok című – a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány gondozásában – nemrég megjelent könyvében.

A jelképes határok ősidők óta fontos kulturális hátteret szolgáltatnak a közösségeknek az alapvető erkölcsi különbségtételekhez: hogyan tudják megkülönböztetni a helyest a helytelentől, a jót a rossztól, a szakrálist a profántól. Egyben kijelölték azt is, hogy bizonyos dolgokban meddig szabad elmenni. Az erkölcsi határok emlékeztetik a közösség tagjait az elfogadható és az elfogadhatatlan magatartásformák közötti különbségre. Igaz, ezek a határok időnként korlátot állítanak az egyének tevékenysége elé, a közösségnek azonban szüksége van rájuk, az erkölcsi rend fenntartásához

– írja Füredi.

A nyílt társadalom és a nyitott ember személye (Popper és George Soros „filozófiájának” fundamentuma) korunk mindent leuraló ideáljává vált. Innen érthetjük meg a Nyugatot, és az annak szűk keresztmetszetében, Németországban történő, a józan ésszel szemben álló, sokszor meghökkentő eseményeket.

Willkommenskultur: nyissuk meg a határokat mindenki előtt!

A nyílt társadalom eszméjéből következik az önsorsrontó bevándorlás támogatása. Ha nincsenek határok, akkor nincs nemzet, ha nincs nemzet, akkor multikulturális társadalmat kell építenünk. Mert az olyan „nyitott” dolog – vélekednek a német politikusok. Áthatva korunk határok nélküliségének eszméjétől, függetlenül attól, hogy balra vagy jobbra politizálnak.

A határok nyújtotta biztonságnál sokkal fontosabb a nyitottság attitűdje – gondolta Merkel, amikor 2015-ben meghirdette a Willkommenskulturt. Aztán meg is magyarázta:

• A multikulturális társadalom jó, mert sokszínű és gazdag.
• A bevándorlók, mint munkavállalók hasznosak a német gazdaságnak.
• A migráció választ ad az egyik legsúlyosabb problémára, a demográfiai katasztrófára.

Ám a határok nélküliség eszméje óriási, talán visszafordíthatatlan károkat okozott. Nem multikulturális, hanem egymással polgárháborús viszonyban álló párhuzamos társadalmak alakultak ki. A bevándorlók nem bizonyultak jó munkaerőnek, a demográfiai folyamatok olyanok maradtak, amilyenek voltak. Megjelent a terrorizmus és az iszlamizáció. A határok nélküliség magával hozta a kezelhetetlen bűnözést.

A Willkommenskultur határok nélküliségének eszménye megrengette a közbiztonságot, az európai ember – „falak” nélkül – elvesztette biztonságos életterét.

Szivárványzászló: töröljük el a határokat a nők és a férfiak között!

A leghangosabb politikai vita Európában ma a genderideológia terjeszkedése miatt alakult ki. Aki nem ért egyet az LMBTQI-jogok bővítésével, azaz a férfi és a nő közötti határok lebontásával, azt ki kell ebrudalni az európai klubból.

Ezt látjuk, ezt tapasztajuk a Magyarországgal szembeni politikai támadásokban, amelyek a gyermekvédelmi és pedofilellenes törvény kapcsán robbantak ki. Mert a magyar kormány óriási társadalmi támogatottság mellett szeretné a természetes határokat (újra) meghúzni. Furcsa, de ma olyan határokat kell megerősíteni, amiket a Jóisten és a természet jelölt ki…

Ezért akartak szivárványzászlókat Münchenben, ezért volt a mindent leuraló kampány a labdarúgó-Eb kapcsán.

A szivárványszín (ami egyébiránt bibliai jelkép, csak a progresszívek ellopták!) megtestesíti azt a határnélküliség eszméjét, ami a normalitás határait is el akarja törölni.

Ilyen világban élünk! A határnélküliség korszelleme elérte Közép-Európát és Magyarországot is. Fel kell venni a kesztyűt, mert mi ebben a térségben még tudunk valamit és élnek hagyományaink is. Tudjuk azt, hogy a földrajzi határok eltörlésével biztonságos életünk illan el, a jelképes határok eltüntetése pedig a normalitást szünteti meg.

Ezt a tudást kell átadnunk most Nyugat-Európának. Van nekik is mit tanulni tőlünk.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu