Az ellenkultúra, polgárjogi küzdelmek, szexuális forradalom, mindaz, amit Woodstock magába sűrít, olyan zenei, kulturális és életfilozófiai mozgalmat jelentett, amely nélkül az elmúlt hatvan év kultúrtörténete értelmezhetetlen – mondta Jávorszky Béla Szilárd zenei szakíró a Mandinernek. Idén fél évszázados a hippifesztivál.
A Mandineren megjelent interjú felidézi az 50 évvel ezelőtti fesztivál zenei- és kultúrtörténetét, a Woodstock-életérzést. Ahogy Jávorszky Béla Szilárd fogalmaz: ha egyetlen jelképben kellene összesűríteni a hatvanas éveket, a többség valószínűleg Woodstockra szavazna. A fesztivál közel félmillió fiatalt mozgatott meg: számukra Woodstock azóta is az álmok, a remények, a végérvényesen és visszavonhatatlanul elmúlt ifjúság szimbóluma.
Nyilván azért is lett ennyire legendás, mert jó időben jó helyen történt: utólag elmondható, hogy tényleg magába sűrítette az adott korszakot; miközben – és a legendává válásban ez legalább ennyire fontos – képben és hangban is kellőképpen dokumentálták
– érvel Jávorszky.
Forrás: Mandiner; Vezető kép: theplaidzebra.com
bl
2019-08-16 at 12:44
A szabadság édes pillanata elvonta a figyelmet a MUNKA-TISZTELET-BECSÜLET univerzalitásáról. Felülírta őket a könnyű életet hirdető, valójában lefelé mutató DROG-SZEX-AMORALITÁS “szentháromsággal”.
zolatiguszti
2019-08-16 at 13:28
Woodstock után már tényleg nem volt semmi ugyanolyan. Pablo Escobar ajánlásával….
Mátyás
2019-08-16 at 14:11
Ez a társadalmi bomlasztás már korábban elkezdődött, Woodstock inkább csak az egyik jelképe volt a new age-nek. A bomlasztást a 20. század elején kezdték, de már korábban kidolgozták. Első látványos megjelenése volt pl. Aleister Crowley, zeneileg pedig már a 20-as években változások voltak, a komolyzenét elkezdte felváltani a könnyűzene. Gőzerővel a 2. vh után indult be a beat korszakkal, azóta folyamatosan zajlik.