A Monarchiában 140 éve vezették be a tízes alapú mértékrendszert
Száznegyven éve, 1876. január 1-jén lépett életbe az Osztrák-Magyar Monarchia országaiban a tízes alapú, egységes mértékrendszert bevezető törvény.
MTI
A metrikus rendszer tízes alapú (decimális) nemzetközi súly- és mértékrendszer, amelynek hosszúságegysége a méter, tömegegysége a kilogramm. Használatát 1795-ben fogadták el Franciaországban, ahol az új rendszer távolságegységének meghatározásához egy állandó méretű természeti képződményt, a Földet választották, és a métert a Föld egyik Párizson áthaladó délkörén az Északi-sark és az Egyenlítő közötti távolság 10 milliomod részeként határozták meg (délkörnek nevezzük a Föld felszíne mentén az egyik pólustól a másikig tartó félkört). A Nemzetgyűlés megbízásából két csillagász, Jean-Baptiste Delambre és Pierre Méchain hat év alatt határozta meg a kiválasztott délkör Barcelona és Dunkerque közötti hosszát.
Az új egységet a görög metron (mérőeszköz, mérték) szó alapján méternek nevezték el, és az összes többi metrikus egységet a méterből vezették le. XVI. Lajos ékszerésze, Marc Étienne Janety finomított platinából elkészítette a kilogramm- és méteretalonokat, amelyek közül 1799. december 10-én egyet-egyet a francia mérőeszközök hivatalos szabványává tettek meg. 1875. május 20-án Párizsban 17 ország (köztük az Osztrák-Magyar Monarchia) a méteregyezmény aláírásával vállalta a méterrendszer bevezetését, és elhatározta a rendszer kialakításának koordinációját ellátó nemzetközi méréstudományi intézet felállítását.
Az egyezményt 1921-ben felülvizsgálták, és 1960 óta SI mértékegységrendszernek (Systéme International d'Unités - Mértékegységek Nemzetközi Rendszere) nevezik. A méter meghatározásának új módját 1965-ben Bay Zoltán fizikus javasolta, melynek alapján 1983-ban elfogadták a méter jelenleg is érvényes definícióját: a fény által vákuumban 1/299 792 458 másodperc alatt megtett út hossza. Magyarországon a törvényhozás már a 15. század eleje óta igyekezett egységesíteni a hossz-, súly- és űrmértékek középkorban kialakult áttekinthetetlen sokaságát, de az intézkedések hosszú ideig sikertelennek bizonyultak.
A gazdasági szervezetek közül először az 1850-ben alakult Pest-Budai Kereskedelmi és Iparkamara emelt szót a Nyugat-Európában már használatos decimális mértékrendszer átvétele érdekében, de a javaslat csak a kiegyezés után talált meghallgatásra. A földművelési, ipari és kereskedelmi miniszter 1867 júliusában kérte fel a Magyar Tudományos Akadémiát, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet, a kereskedelmi és iparkamarákat, valamint néhány kiválasztott szakértőt, hogy készítsenek tervezetet a méterrendszer bevezetéséről. Az akadémiai bizottságban Kruspér István, Nendtvich Károly, Szily Kálmán és Schenzl Guidó kaptak helyet.
A magyar tudósok közül legkorábban, 1834-ben Nagy Károly csillagász, akadémikus szorgalmazta a méterrendszer használatának átvételét, "a métri rendszernek kitűnő tulajdoni olly számosak, hogy előttük bármelly ellenvetés elenyészik" - érvelt hazai bevezetése mellett. A Magyarországra került méter- és kilogrammetalont is ő vásárolta meg 1844-ben bicskei csillagvizsgálója számára, majd később felkínálta a Magyar Tudományos Akadémiának. Ez a méterrúd egy 4x25,3 mm keresztmetszetű mérőléc volt, amelyet eredetileg a párizsi Observatoire-nak készítettek. A magyar méterrudat 1870-ben Párizsba vitték a pontosság megállapítására, a méréseket két műegyetemi tanár, Kruspér István és Szily Kálmán végezte el. Magyarországra visszatérve az etalonokat és a hitelesítési műbizonylatokat 1870. július 20-án a Magyar Országos Levéltárban helyezték el. A méterrendszer bevezetését az országgyűlés 1874-ben emelte törvényerőre.
I. Ferenc József uralkodó 1874. április 17-én szentesítette kézjegyével az egységes, tízes felosztású mértékrendszert bevezető 1874. évi VIII. törvénycikket, amely 1876. január 1-jén lépett hatályba. A törvény kimondta, hogy "a Magyar Korona országaiban az eddig használt mértékek helyett uj mértékrendszer hozatik be, melynek alapja a méter tizes felosztással és többszörözéssel. Alapmértékül az országos levéltárban őrzött platinapálczán két vonással jelzett távolság szolgál, mely 1870. évben a magyar kormány és a franczia kormány részéről kiküldött bizottság által a párisi állami levéltárban lévő eredeti méterpálczával (métre des archives) egybehasonlittatván, ahhoz mérve a fagypont felett 16 Celsius foknyi mérsékletnél 1,00000219 méternek találtatott."
A törvény a hosszmértékek mellett megnevezte a terület-, térfogat-, teljesítmény- és tömegmértékek egységeit is. A súlymérték alapmértékeként az országos levéltárban őrzött platinakilogrammot határozta meg, amelyet a párizsi levéltárban őrzött eredeti kilogramm 0,99999973 részének feleltettek meg. A törvény - amelynek végrehajtásával a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztert bízták meg - rendelkezett a mértékrendszert felügyelő állami központi mértékhitelesítő bizottság felállításáról is. Létrehozták a Magyar Királyi Mértékügyi Bizottságot, majd 1907-ben megalapították a Magyar Királyi Központi Mértékügyi Intézetet. Ez volt a jogelődje az 1952-2006 között működő Országos Mérésügyi Hivatalnak, melynek feladatait 2007 óta a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Metrológiai Hatósága látja el.
