Üzemlátogatás Hollywoodban - Az Ave, Cézár! című filmről
Ahhoz képest, hogy az ötvenes évek hollywoodi kulisszái között játszódó, filmes allúziókkal teli Ave, Cézár! afféle jutalomfalat, meglehetősen lassan készült el, a rómaiak ennyi idő alatt kiépítették volna bármelyik provincia úthálózatát.
PZL - 061.hu
Az Ave, Cázár! az év egyik kiemelkedő mozija, minden másodpercéből érződik, hogy szeretettel írták, forgatták, és hogy mindenki élvezte a közös munkát. Akkor is remek filmről van szó, ha túltolták a klasszikusokat idéző forgatási jeleneteket, voltak olyan közjátékok, amikről leginkább a vintage hatású Christina Aguilera klipek jutottak eszünkbe. Ezek a hosszú műsorszámok elvonták a figyelmünket a storyline-ról, de cserébe olyan látványorgiákat kaptunk, amiknek minden másodperce többe került, mint a magyar filmalap éves költségvetése.
Ráadásul a stílusgyakorlatoknak is felfogható betétek nem alkotnak önálló kompozíciós rendszert, csak illusztrációk, de a fim annyira jó, hogy megengedheti ezt a fényűzést. A történet nem túl bonyolult, Hollywood kommunistái elrabolják a világ legnagyobb filmsztárját, Baird Whitlockot (George Clooney), így a Capitol Pictures nem tudja befejezni szandálos kifestőkönyvét.
A kizsákmányolt forgatókönyvírókból álló kommunista sejt szerint Hollywood magát a kapitalizmust és a tőkét népszerűsíti, tehát a nagy mozik nem mások, mint szórakoztatásba csomagolt propagandaeszközök. Nem teljesen világosak a kardigános kommunisták céljai, minden esetre kérnek egy nagyobb összeget váltságdíjként, de Eddie Mannixnak (Josh Brolin) a filmstúdió problémamegoldó mindenesének nem csak ezt kell megoldania.
Fenn kell tartania a családjában a jó apa illúzióját, miközben napi 24 órát csak a filmekkel foglalkozik, és vigyáznia kell kikapós színészei jó hírére, és gondoskodnia kell a megfelelő bulvár sztorikról is, amikkel a filmeket népszerűsíti. Az Ave, Cézár! afféle kulisszamozi tele filmtörténeti utalásokkal, amiért persze minden szobafilozófus és hobbiesztéta hálás.
És igaz, hogy a cowboyfilmek sztárja, Hobie Doyle (Alden Ehrenreich) rodeóbohóc figurája már-már egy Irigy Hónaljmirígy-féle TV2-ős infernót idéz, de ezek a jelenetek (spagettivel lasszózás az étteremben) is annyira felül vannak fogalmazva, hogy mégis működnek. A Coen testvérek filmje Hollywood egy napját mutatja be, afféle üzemlátogatást látunk különböző stúdiókban, mintsem egy rafinált storyline-t, viszont részleteiben annyira ügyes a mozi, olyan bámulatosan jók a karakterek, a szkeccsek, az életképek, hogy elfogadjuk, hogy ez egy „ilyen film”.
Milyen volt Hollywood aranykora, amikor nemcsak a hidegháború, a nukleáris krízis fenyegette az álomgyárat, hanem a televízió elterjedése miatt a mozi népszerűségvesztése is? Ebben az időben készülnek a többezres statisztákat mozgató technicolor látomások, és vízi balettekkel és szteptáncos betétekkel tarkított édes kis semmiségek. A zárójelenetben Baird Whitlocknak a keresztfa előtt állva nem jut eszébe szövegéből a hit szó. Nos, a film a hitről szól, de nem a Biblia parancsairól, hanem Hollywood kőtábláiról.
Ave, Ceasar!
színes, szinkronizált amerikai vígjáték
Rendezte: Joel & Ethan Cohen
Szereplők: Josh Brolin, George Clooney, Ralph Fiennes, Scarlett Johansson
Bemutató: 2016. 02. 25.
