Pesti Srácok

1848- 1956: Kiállítás a szabadság szimbólumaiból

Új időszaki kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban, amely az '56 események 60. évfordulójának alkalmából egy új aspektusból mutatja be a magyar történelem azon korszakát. A szabadság kódjai című tárlat az 1956-os történések szimbólumválasztásait és azok üzeneteit értelmezi.

SZABÓ FRUZSINA ANNA- 061.hu

1848 forradalma a polgári szabadságjogok kivívását és biztosítását, az 1956-os események azok visszaszerzését tűzték ki célul. Így természetes, hogy az '56-os forradalom '48-as szellemiségén, esetenként programján alapult és szinte teljes egészében annak szimbólumrendszerére épült. A közösségi jelentéssel bíró szimbólumok a kommunikáció és a társadalmi csoportkohézió megerősítésének eszközei. Történelemteremtő képességük nem érthető meg akkor, ha figyelmen kívül hagyjuk az általuk keltett jelentések sajátos és mély érzelmi töltetét.

PestiSracok facebook image
Szabadság kódja kiállítás Iparművészeti Múzeum 2016.06.24. Fotó: Horváth Péter Gyula Az eszmékhez és vágyakhoz rendelt jelképeket mutatja be különböző forrásból származó – történeti, néprajzi, katonai, hétköznapi és reprezentatív – tárgyakkal, dokumentumokkal. Érzékelteti, mely jelekkel és szimbólumokkal voltak képesek kódolni az áhított szabadságot a nemzeti, politikai autonómiáért küzdő társadalmi körök, csoportosulások, szimpatizánsok. Megjelenik többek között az egység szimbólumaként a zászló, a kokárda, illetve a nemzetőrség. A történelmi dokumentumokat a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből válogatott anyag teszi teljessé.

Szabadság kódja kiállítás Iparművészeti Múzeum 2016.06.24. Fotó: Horváth Péter Gyula

Az 1848-as és 1956-os plakátok, újságcímlapok, iratfejlécek a forradalmi jelképek (pl. Kossuth-címer) napok alatti kiformálódásáról és változásáról adnak hiteles képet. Utóbbiak betekintést engednek az ’56-os forradalom eseményeibe, a két forradalomban fellelhető párhuzamokba. A városi polgár és a társadalom szélesebb rétegei, iparosok, parasztok, pásztorok egyaránt éltették hétköznapi és ünnepi tárgykultúrájukban a szabadságvágy kódolt jelképeit: a függetlenséget kifejező Kossuth-kultusz profán rítusait. Köznapi és alkalmi tárgyakon tűnnek fel nemzeti színek, szalagok, lobogók, s főként az egyes történelmi korszakok címereinek változatos leképezései. Milyen kódokkal és szimbólumokkal fejezhetjük ki, ha egy eszme mellett állást foglalunk – ruhadarabok, textíliák, használati tárgyak, de még egy talicska is mesél erről.

Szabadság kódja kiállítás Iparművészeti Múzeum 2016.06.24. Fotó: Horváth Péter Gyula

A vásárlásoknak és adományozásoknak köszönhetően két ritkán felbukkanó tárgyhoz is hozzájutottak a gyűjtemények. Az egyikük egy lyukas zászló 1956-ból, a közepéből eltávolított Rákosi címer darabjával, a másik egy vele egykorú Kossuth-címeres lobogó. Alig tucatnyira tehető a forradalmi ereklyének számító, valóban hiteles, ’56-os zászlók száma. A most fellelt két darab elsőként lesz látható kiállításon.

Érdekesség emellett a multimédiás eszközök használata: a vitrinekben kevéssé jól megfigyelhető, részletgazdag tárgyak nagy felbontású képeken járhatók körbe, de izgalmas a történelmi események érintőképernyőn való, dokumentumokkal, filmrészletekkel gazdagított interaktív megjelenítése is.

Fotók: Horváth Péter Gyula- 061.hu

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.