Pesti Srácok

Szolzsenyicint mintázó bábut akasztottak a Gulag múzeumra

Alekszandr Szolzsenyicint ábrázoló bábut akasztottak a moszkvai Gulag Múzeum kapujára, a figura mellére tűzött tábla árulónak, lelkiismeretlen hazudozónak és a haza első számú ellenségének nevezte a Nobel-díjas orosz írót.

MTI

A sztálini korszak szovjet kényszermunkatáborainak (Gulag) világát Ivan Gyenyiszovics egy napja című regényében elsőként leíró orosz szerző bábuját az orosz sajtó szerint a Forradalmár Kommunista Ifjak Uniója nevű csoport akasztotta fel kötéllel még vasárnap a múzeum bejáratára. A báburól készült képet a csoport feltöltötte a világhálóra - jelentette kedden a The Moscow Times című angol nyelvű orosz lap. "Itt lóg az áruló Szolzsenyicin, aki lelkiismeretlenül hazudott nekünk a Gulagról. Hazájának elsőszámú ellensége" - állt egyebek között A Gulag szigetvilág íróját mintázó bábu mellére tűzött táblán. A szöveg emellett azzal vádolta meg a múzeumot, hogy az író hazugságainak folytatója, így "az áruló és az áruló múzeum" szorosan összetartozik.

Roman Romanov, a múzeum igazgatója közölte, hogy egy őr észrevette a rendhagyó tiltakozás eszközét, és percekkel később eltávolította. Ennek ellenére a báburól készült kép bejárta az orosz sajtót. Az igazgató elmondta a The Moscow Timesnak, hogy bár jogi szempontból a történteket feltehetően huliganizmusként lehet csak értékelni, az egyben üzenet is az új oktatási miniszternek. "Ez végül is annak az eredménye, hogy mit és hogyan tanítanak a gyerekeknek." Hozzátette: a múzeum jó kapcsolatot ápol a moszkvai oktatási hivatallal, de ez és más esetek rávilágítanak arra, hogy az oktatási minisztériumnak szövetségi szinten újra kell gondolnia a tanterveket. Figyelmeztetett, hogy sokan úgy látják: "ahol vágják a fát, ott hullik a forgács". Feltehetően a véres sztálini diktatúra korszakára utalva azt mondta: veszélyes az a mentalitás, miszerint elenyésző az áldozatok száma az erős ország építésének tükrében, hiszen aki ebben hisz, az képes az akkori kegyetlenségeket megismételni.

A Memorial nevű orosz jogvédő szervezet már tavaly, egy évvel a Krím orosz elcsatolása után felhívta a figyelmet arra, hogy az országban súlyosan megváltozott Sztálin megítélése. Akkori felmérésük szerint az oroszok 45 százaléka gondolta úgy, hogy a szovjet nép által a sztálini diktatúra idején elszenvedett áldozatok megbocsáthatóak az akkori nagyratörő célok és vívmányok fényében. A Krím elcsatolása után súlyosan megromlottak Moszkva kapcsolatai a Nyugattal, miközben Oroszországban egyre nagyobb hangsúlyt kapott a militarista szovjet múlt és különösen a második világháborúban aratott győzelem méltatása. Ez különösen igaz a Krímre, ahol az orosz kommunista párt helyi szervezete szobrot akar állítani Sztálinnak Szevasztopolban.

A volt szovjet vezető megítélésének változására jó példa a korábbi politikai elnyomás múzeuma, amely a Moszkvától mintegy 1500 kilométerre északkeletre fekvő Perm városában, az egykori 36-os számú fogolytáborban volt. Az 1988-ig működő uráli munkatábor az egyetlen, ahol megőrződtek a sztálini terror korából származó épületek. A múzeum igazgatója, Viktor Smirov tavaly márciusban bejelentette, hogy a helyi önkormányzat átvette a múzeum irányítását. A BBC orosz nyelvű szolgálatának elmondta, hogy az új igazgatóság nagyszabású átalakításokat hajtott végre: az intézmény Gulag (Javítómunka-táborok Főigazgatósága) működéséről és eredményeiről szóló múzeum lett, amely nem tesz említést se a politikai elnyomásról, se Sztálin bűneiről. A Szabadság Rádió (RFE) nem sokkal később arról számolt be, hogy a múzeum nem a foglyok százezreinek halálával járó kényszermunkát, hanem a táborok fakitermelését és a második világháború szovjet győzelméhez való hozzájárulását emeli ki.

PestiSracok facebook image

Kép: themoscowtimes.com

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)