A félistenek a fejükre estek – A Vaiana című rajzfilmről
Itt a Disney 56. egészesés rajzfilmje, aminek néhány jelenete talán még Jankovics Marcell tetszését is elnyeri majd, legalább is azok a betétek, amelyek a polinéziai Motunui szigetén élő törzs eredettörténetét mondják fel.
PZL – 061.hu
Aztán a CGI-animációnak köszönhetően olyan lesz az egész, mintha csak a kölyökmenüs pultól estek volna le ezek a helyes, leginkább gumibabákra emlékeztető lények, így hiába az élethű, de azért varázsos környezet, a maori mondavilág közjátékainak felrakása olyan, mintha csak a gyerek ikeás Kallax polcát bámulnánk, ami tele van cukimuki figurákkal. Ugyanakkor sem a teremtéstörténet nem jön be a gyerekeknek, sem a lávaszörny, ami az Iron Maiden kabalafigurájára, Eddie-re emlékeztet leginkább, és elég félelmetes ahhoz, hogy egy négyéves gyerek éjjel bepisiljen tőle.
Mert hiába a hatéves korhatár, tudjuk, hogy a gyerekek már korábban látják az oviba csempészett mobilon… Persze, az ember azonnal a Disney utóbbi években produkált legnagyobb sikerével, a Jégvarázzsal veti össze, mert hiszen az egy havas történet a Vaiana pedig az ellenpontja, egy homokfövenyes napfényes mese, ugyanakkor a Jégvarázsban erősebbek a gesztusok, jobbak a mimikák, a Motunui szigetén élő törzs karakterei annyira el vannak túlozva, hogy olyanok, mintha eleve merchandise-nak tervezték volna őket.
De a film legnagyobb hibája az, hogy kispórolta az érzelmeket. Itt a törzsfőnök eladósorba került helyes lánya, de nem érinti meg a szívét a szerelem, pedig egy kamasz felnövéséről szól, a mozi mellőzi a szerelmi szálat, csak arra koncentrál, hogy a kamasz hősünk megmentse népét, és a szigetét, ahol egyre rosszabbak a terméshozamok. A Vaiana a megszokott Disney sablonokra épít, ezúttal sem maradt el a félnótás kedves kísérő, ami a Mulanban egy törpe sárkány volt, a Jégvarázsban pedig Olaf, a csetlő-botló hóember, itt pedig egy tyúk, illetve a film első fél órájában egy malac. (A rendezőknek el kellett volna dönteniük, hogy vagy a malacot építik fel, vagy a tyúkot, így viszont mind a két figura egydimenziós epizódszereplő maradt.)
Ugyebár pusztul az álomszigeten a termés, aminek nem a lisztharmat vagy a Kolorádó bogár az oka, hanem egy régi legenda, mely szerint Te Fitihez, egy szigetté változott (!) istennőhöz köthető, egészen pontosan annak szívéhez, amit ellopott Maui, az alakváltó félisten, aki kampója segítségével mindent el tud érni, és ez finoman szólva is fallikus motívum, de ez most részletkérdés. A Jégvarázshoz képest ezzel a világgal nehezebb azonosulniuk a gyerekeknek, akiknek nemcsak a nyelvtörőkre emlékeztető neveket kell megjegyezniük, hanem egy olyan világot kell belakniuk, ami teljesen idegen az európai és az amerikai iskolások mindennapjaitól is. És persze, a Disney mesékben láttunk már halált, de haldoklást ilyen hosszan még nem mutattak... Vaiana nagyanyja, a vajákos asszonynak nemcsak az agóniáját kell végignéznünk, a reszelős hangja is félelmet kelthet a gyerekekben.
Vaianának az óceánt átszelve meg kell keresnie Mauit, és arra kényszerítenie őt, hogy juttassa vissza a szívet annak jogos tulajdonosához. A film megidézi A Gyűrűk Urát, hiszen egy veszélyes helyre kell elvinni valamit, ami ezúttal nem gyűrű, hanem egy medál. Van Gollamunk is, egy csecsebecséket gyűjtő teknős, de a film beidézi a Jedi visszatér című mozit is, hiszen a kókusz kalózok erősen az Ewok macikra hajaznak. Mindezek ellenére a John Musker és Ron Clements rendezte Vaiana egy kedves mese, amiből hiányzik a szerelem. Ezt nem sikerült pótolni a new age welness fantáziavilággal, mégis annyi benne a humor és az idill, hogy a film egészét mégis szeretni fogják a gyerekek.
Vaiana
amerikai animációs film
rendezte: John Musker, Ron Clements
Bemutató 2016. december 1.
Forgalmazó: Fórum Hungary
Képek: Fórum Hungary
