Száz éves lenne Dino Risi, az olasz komédia mestere
Száz éve, 1916. december 23-án született Dino Risi filmrendező, az olasz komédia mestere, akinek nevéhez olyan örökzöld alkotások kötődnek, mint a Szörnyetegek vagy A nő illata. Utóbbit 1975-ben két Oscar-díjra is jelölték, majd a történetet 1992-ben Martin Brest vette elő. Az Egy asszony illata főszerepében nyújtott alakításáért Al Pacino átvehette az aranyszobrocskát.
MTI
A híres Scala operaház orvosának fiaként Milánóban látta meg a napvilágot. A fiatal újságíró, Benito Mussolini is apja betegei között volt. A második világháború végén, amikor 1943-ban az egyszer már megbukott, de a németek által kiszabadított Duce Észak-Itáliában kikiáltotta a csak Hitler kegyelméből létező Saló-i Köztársaságát, a család Svájcba menekült. A korábban orvosi tanulmányokat folytató Dino és költői ambíciókat dédelgető öccse itt került a film vonzásába, Genfben elvégezték a francia rendező, Jacques Feyder egyik kurzusát.
A háború után apja kívánságának engedve elvégezte ugyan az orvosi egyetemet, de egy percig sem praktizált. Rövidfilmeket kezdett rendezni, egyik első alkotása, a Sötétség a moziban egy életunt férfiról szólt, akinek nyomtalanul elmúlik a depressziója egy moziban töltött délután után. Alkotása megtetszett Carlo Ponti producernek, aki megvette a filmet, és forgatókönyvírói állást ajánlott Risinek. Az első szárnypróbálgatások után, 1955-ben már Sophia Lorennel és Vittorio de Sicával forgatta a Kenyér, szerelem és... című vígjátékot, majd a Szépek, de szegények és a Szegények, de jóképűek következett.
Risi az olasz neorealizmus hagyományain nevelkedett, de annak "napsugarasabb" változatát képviselte. Egymás után rendezte a sikeres vígjátékokat fiatal sztárok főszereplésével, de csak a közönség tetszését nyerte el: a kritikusok csípősen azt írták, hogy a neorealizmust "rózsaszínű realizmusba" fordította át. 1961-ben Anita Ekberg főszereplésével készített filmet Zárt ajtók mögött címmel, a gyönyörű svéd modellhez egy ideig gyöngéd szálak is fűzték. Ugyanebben az évben fejezte be A siker ára című fekete komédiáját, első cinikus pillantását a "rossz közérzetű olasz társadalomra". A főszereplő Alberto Sordi egy idealista kommunistát játszik, aki elveszíti pénzét, feleségét, sőt még a szabadságát is, s bár látszólag visszaszerez mindent, rá kell döbbennie, hogy csak gerinc nélkül lehet karriert építenie.
A "rózsaszín" kategóriából az 1962-ben született, zajos sikerű Előzés szabadította ki. Vittorio Gassmant, aki tizenhat filmjében szerepelt, ezúttal egy playboy bőrébe bújtatta, aki magával cipeli a szorgalmas, ámde kissé szögletes, Jean-Louis Trintignant által megformált fiatalembert, hogy céltalan száguldozásai során társa legyen. Az utazásnak a kalandok és tengerparti üdülőhelyek felé végül a vakmerő előzés vet véget, amely átröpíti az autót az út menti sziklák fölött. A balesetet Gassman túléli, de Trintignant meghal. A producer nem akarta, hogy a történet tragikus véget érjen, ám Risi fogadást ajánlott: "Ha holnap esik, beleegyezem a happy endbe." Másnap nem esett, így a saját elképzelései szerint forgathatta le a mozit, s a komor vég inkább elősegítette, mintsem hátráltatta a film diadalát.
A rendező fél évszázad alatt 54 változó minőségű filmet forgatott. Ezek közül kiemelkedik az 1963-ban készült Szörnyetegek. A húsz epizódból összeálló történet Vittorio Gassman és Ugo Tognazzi jutalomjátéka, akik szemkápráztató ügyességgel bújnak új meg új alakba. A fura karakterek között van fanatikus fociőrült, korrupt politikus, a fiát önzésre nevelő apa és a sikerért bárkit sárba tipró ügyvéd, a groteszk galéria máig megnevetteti, ugyanakkor jeges borzongással tölti el a közönséget. Komorabb hangvételű a Kedves papa, amelyben Gassman egy partizán múlttal rendelkező üzletembert alakít, akinek fia egy terrorista csoport tagja lesz, és a férfi csak túl későn ébred rá, hogy a fia megpróbálta meggyőzni társait, ne végezzenek vele.
Legnagyobb nemzetközi sikerét A nő illata című filmjével aratta, amelyet 1975-ben két Oscar-díjra jelöltek. A történetet 1992-ben Martin Brest vette elő, és a főszerepet Al Pacinóra osztotta, aki Oscar-díjat nyert alakításáért. Risi utolsó munkáját, az olasz szépségkirálynő-választást kiábrándultan bemutató Miss Italiát 2002-ben vetítette a RAI televízió. Ugyanebben az évben életművéért Arany Oroszlán díjat kapott a Velencei Filmfesztiválon. A rendezőt római otthonában érte a halál 2008. június 7-én, 92 éves korában.
Fotó: festival-cannes.com
