Pesti Srácok

Lássuk a tengeri medvét! - A legizgalmasabb kalózos filmek

A Karib-tenger kalózai ötödik részének heti bemutatója alkalmából, illetve felvillanyozva attól, hogy a szerintünk meglepően jól sikerült új epizód talán helyreállítja a franchise és általában a műfaj megkopott fényét, listába szedtük a legérdekesebb, legizgalmasabb kardozós-vitorlázós filmalkotásokat.

MAPET – nullahategy.hu

Blood kapitány (1935)

PestiSracok facebook image

Jack Sparrow, a Johnny Depp-arcú Keith Richards-klón feltűnéséig a mozivásznon Errol Flynn testesítette meg a beszélő hollywoodi kalóz mintapéldányát (az archetípus Douglas Fairbanks még a némafilmes korszakban domborított szívtipró tengeri banditaként). Az ausztráliai Hobartban született „tasmán ördögöt” sokan a világ legszebb férfijának tartották, nem is csoda, hogy a szoknyavadász végül Hollywoodban landolt, ahol a rendezőgéniusz Kertész Mihály irányítása alatt kapásból mesterhármassal indított: A Blood kapitányt, amely egy este alatt sztárt csinált az ismeretlen ausztrálból, további két klasszikussá vált kosztümös-kardozós mozi, a Robin Hood (1938) és a Hét tenger ördöge (1940) követte. Az addig aranyásó-gyöngyhalász-bokszoló-krokodilvadász-szerencsejátékos-emberkereskedő karriertengelyen pörgő Flynn egy felségárulással vádolt sebész szerepében debütált, aki a rabság helyett a karibi kalózkodást választja, küzd a zsarnokság ellen és persze az imádott nő kegyeiért. Bishop ezredes lányát Olivia de Havilland alakította, Gina Lollobrigida mellett Flynn egyetlen női partnere, akivel a vakító vigyorú színészakrobata nem kezdett viszonyt. A tengeri lázadó vére egyébként ott csordogált a filmsztár ereiben, Errol ugyanis egyenes ági leszármazottja volt Fletcher Christian, a Bounty lázadóvezérének.

Pán Péter (1953)

A röpködő tündérfiú történetét számtalanszor feldolgozták már a filmesek, a legismertebb itthon talán a mai napig Steven Spielberg Hook című, a mesefolyamot továbbgondoló 1991-es családi kalandfilmje, amelyben a felnőtté válást szabotáló Peter időközben családapává vált (Robin Williams), gyerekeit pedig elrabolja a bosszúszomjas címbéli kalózkapitány (Dustin Hoffman). Walt Disney 14. egész estés és valóban imádnivaló rajzfilmje ezzel szemben az irodalmi klasszikust, azaz J. M. Barrie műveinek visszatérő gyerekalakját, illetve a Pán Péter, avagy a fiú, aki sosem nő fel című színdarab alapján 1911-ben született regényét (Péter és Wendy) veszi alapul. A Disney rajzfilmjében azonban Péter kissé önző, beképzelt és ítélkező, ámde erős igazságérzete van, és mindig segít a bajba jutottakon. Magyarországon nem mutatták be a filmet, VHS-en is csak 1998-ban adták ki először. A Disney a későbbiekben is felhasználta Pán karakterét, találkozhatunk vele többek között a 2002-es Visszatérés Sohaországba című rajzfilmben is.

Feketeszakáll szelleme (1968)

A szellentős komédiákon edződött fiataloknak nyilván hiába is ajánlanánk A kincses sziget írójának névrokona, Robert Stevenson rendezte Disney-vígjátékot, ám aki annak idején látta, biztosan bármikor szívesen újranézné, hiszen visszafogott humora éppoly időtálló, mint az e tekintetben kissé merészebb Monty Python-összesé. Noha a film a Dean Jones-Peter Ustinov páros pótlékával is bizonyosan megállná a helyét, az örökzöld jelzőre elsősorban mégiscsak a két főszereplő játéka révén érdemesült. Ustinov, mint az angolok egyik legnagyobb, ám egyetlen angol felmenővel sem büszkélkedhető polihisztor-színészóriása alakítja a legendás Karib-tengeri kalóz, Edward Teach, azaz Feketeszakáll szellemét, akit egy elfuserált atlétikai csapat elátkozott edzője idéz meg egy árverésen nyert ágymelegítőbe rejtett varázsigével. És ha már itt van, a csak a tréner számára látható rumkedvelő gonosztevőnek végre kell hajtania egy jó cselekedetet ahhoz, hogy lelke megnyugodhasson. Ennek elérésében azonban egy másik láthatatlan erő, a hely szelleme jelenti a legnagyobb akadályt.

A XX. század kalózai (1979)

Bár a prosperáló szovjet filmipar a magyar tévénézőket is bőségesen ellátta ideológiai szellemi táplálékkal, Eizenstein és Tarkovszkij munkáin kívül csak kevés alkotás égett a retinánkba. Boris Durov rendező filmje sem tartozik közéjük, az ok pedig, hogy mégis megtapadt az emlékezetünkben, néhány szóban összefoglalható: szórakoztató, szovjet, kalózos, kalandfilm. A sztori szerint egy szovjet kereskedelmi hajó indul vissza Japánból Vlagyivosztokba, szigorúan orvosi célokra felhasználandó ópiumszállítmánnyal. Útközben, a nemzetközi vizeken kalózok támadják meg őket, és elkobozzák a hajót meg a szállítmányát. A hősies legénység azonban nem hagyja magát, és szembeszáll az ismeretlen nemzetiségű brigantikkal. A partizánszellem végső és szükségszerű diadaláig meglepően mozgalmas, ám sajnálatos módon totál érzelem- és feszültségmentes út vezet, így Durov sajnos elpasszolta a lehetőségét annak, hogy közönségfilmje a tarrbélai tempó Sztálingrádja legyen.

Kincsvadászok (1985)

Richard Donner Chris Columbus forgatókönyvéből, Steven Spielberg ötlete nyomán és produceri felügyelete alatt forgatott családi kalandfilmjét akár Spielberg-filmnek is nevezhetjük, hiszen minden ízében a hollywoodi cukrászmester receptjét követi. Magával ragadó, ma is tökéletes kikapcsolódást nyújtó történet, amely felpántlikázva, pazar csomagolásban tolja az orrunk alá gyerekkori emlékeinkből mixelt illatmintát. A szereplőgárdában olyan egykori gyerekszínészek nevei sorakoznak, mint Sean Astin, A Gyűrűk Ura-filmek Samuja, Josh Brolin a (Nem vénnek való vidék) vagy Corey Feldman (Szörnyecskék, Állj mellém!) és Huy Ke Quan, aki az Indiana Jones és a Végzet Templomából lehet még ismerős. A kölykök a padláson talált régi térkép alapján útra kelnek, hogy felkutassák a kalózok rejtett kincsét, amire szükségük is van, ha meg akarják menteni az otthonukat. Útjukon egy maffiózó családdal is kell megküzdeniük a mesés zsákmányért, amihez jól jön egy jólelkű szörnyszülött segítsége.

Kalózok (1986)

Hiába bízta a főszerepet a nagyszerű Walter Matthaura, Roman Polanski látványos tengeri csatákban, kalandban és humorban bővelkedő filmje csúfos bukta lett, de ez benne van a pakliban, ha egy egyébiránt kiváló arányérzékű rendező kísérletező üzemmódban hol túl drámaira, máshol indokolatlanul viccesre dirigálja a jeleneteket. Red kapitány (Matthau) a Hét Tenger rettegett és roppant mogorva kalóza hajótöröttként hányódik egy lepusztult tutajon Béka nevű szárnysegédjével, a „fedélzeten” épp kitörni készül a kannibalizmus, amikor felveszi őket a Neptun nevű spanyol hajó. Mivel istápolás helyett rabszolgamunkára fogják a két kalózt, valamint kiderül, hogy a gálya egy színarany azték trónszéket rejt a gyomrában, a falábú kapitány hálálkodás helyett inkább azon agyal, hogyan vegye át a hatalmat a beképzelt Don Alonsótól. Szolgáját is égeti a birtoklási vágy, ő azonban egy másik kincsre, a kormányzó gyönyörű unokahúgára vetett szemet.

A kincses sziget (1990)

Robert Louis Stevenson 1883-ban írt művére a némafilmek korszakától kezdve kilencszer is lecsaptak a filmstúdiók. A jobban sikerült alkotások közé tartozik az 1934-es és az 1950-ben készült mozifilm, amely először mutatta be a sztorit színesben, a 2012-ben készült tévés adaptáció Eddie Lizzard főszereplésével, valamint egy roppant mókás feldolgozás a Muppetek és Tim Curry közreműködésével (Muppet Treasure Island). Az 1990-es tévéfilm nem kavarja fel felesleges történetszálakkal a klasszikust, és leginkább csak a szereplőgárdája miatt emlékezetes, hiszen olyan színészlegendák játszanak benne pazarul mint Charlton Heston, Christopher Lee, Oliver Reed és a tini Christian Bale, aki pár évvel korábban még kisfiúként alakított hatalmasat Spielbergnek A nap birodalma című filmjében.

A kincses sziget kalózai (1995)

A filmiparban a legnagyobbakkal is előfordul, hogy elbuknak, ám abból még nem lesz filmtörténelem. Renny Harlin (Die Hard 2, Függő játszma) vitorlázós-kardozós-kosztümös kalandfilmje márpedig az lett, miután olyan irdatlan nagyot hasalt (költségvetés: 115 millió dollár, bevétel: 11 millió), hogy a rendező és főszereplő felesége, Geena Davis karrierjével együtt a kalózfilmes műfajt és a gyengélkedő Carolco stúdiót is maga alá temette. Így hát az Andy Vajna és Mario Kassar producerek alapította filmes műhely, ahol annak idején legyártották a Rambót, a Terminátort, az Angyalszívet és az Emlékmást, megszűnt létezni. Pedig a filmnek nincs különösebb szégyenkeznivalója: régi vágású, pörgős, ráadásul meglehetősen feminista mozi grandiózus jelentekkel és kifejezetten jó zenével. Nem tudni, mi játszódott le az alkotókban azután, hogy a főszerepet Michael Douglas, Keanu Reeves, Tom Cruise, Daniel Day-Lewis, Jeff Bridges, Michael Keaton, Charlie Sheen, Liam Neeson és Tim Robbins is sorban visszautasították, de azóta tutira figyelnek a baljós előjelekre.

Phillips kapitány (2013)

Paul Greengrass, a Bourne-csapda és Bourne-ultimátum rendezőjének Tom Hanks címszereplésével készült filmje nem kosztümös kalandfilm, hanem dokumentarista igényességgel megkomponált akció-thriller. Az amerikai MV Maersk Alabama nevű áruszállító hajó és kapitányának 2009-ben megesett konfliktusa a kalóznak állt szomáliai halászokkal azért is volt emlékezetes, mert nemzetközi vizeken kétszáz év óta ez volt az első komolyabb kalóztámadás. Bár Hanks szerintünk kissé túlértékelt színész, Greengrass keze alatt valóban brillírozik, de mellette filmbéli ellenfelét, a kelet-afrikai kalózbrigád vezetőjét alakító Barkhad Abdit is meg kell említenünk. A szomáliai sofőrt megszerezni Muse szerepére igazi ajándék, hiszen amatőrként egyenrangú partnere Hanksnek.

Fotó: Girls With Guns

Ajánljuk még

Itt a nagy antifa-széljobb vita a Polbeatben: "Nefelejcs" Gergő vs. Lipták Tamás, csütörtök 18 óra, R56!

‎Polbeat 2025 május 29.
Szélsőbal nincs, de igény az volna rá - írta Varga "Nefelejcs" Gergő hét éve a Tett blogon. Nem kellett sokat várnia, hogy a folyamatosan tüzelt antifa csoportok végül radikalizálódjanak, elég csak az Ilaria Salis-féle, 2023-as budapesti terrortámadásra gondolni. Varga "Nefelejcs" Gergő, aki a marxista portál, azaz a Mérce munkatársaként, a Vörös Szittya vlog arcaként és mindenek előtt antifa szervezőként ismert, elfogadta a PestiSrácok felkérését, hogy a másik nagy közéleti szubkultúra, a nemzeti radikálisok emblematikus képviselőjével, Lipták Tamással, a Jobbszélső Telegram csatorna szerkesztőjével, a Magyar Jelen szerzőjével megmérkőzzön a Polbeat nyilvános felvételén, május 29-én, csütörtökön, 18 órától, az R56 Sörözőben. Mérkőzésvezető: Huth Gergely és Kertész Dávid.

Nagyon súlyos, sötét dolgokról írok - Mező Gábor az első novelláskötetéről, régi és új ügynökökről (PS-videó)

‎Polbeat 2024 szeptember 10.
Nagyon súlyos, sötét történetekről írok. Gondolom nem meglepetés, hogy a XX. század második feléből. Azért dolgozom, hogy valamennyire tanuljunk a múltból, és ne menjünk bele ugyanazokba a csapdákba, amikbe korábban. Erre vonatkozik a cím, hogy Az ördög van odakint. Az ördögöt valahogy kívül kell tartanunk, nem szabad beinvitálni a házunkba. Ugyebár csak akkor tud bejönni, ha meghívjuk - mondta Mező Gábor kutató-író első novelláskötetéről, Huth Gergely kérdéseire.

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.