Visszapillantó túkör - 180 éve rakták le a Nemzeti Múzeum alapkövét
Száznyolcvan éve, 1837. június 22-én helyezték el Pesten a Magyar Nemzeti Múzeum épületének alapkövét. A múzeum alapítása egybeesett a magyar nemzeti öntudat erősödésével, a polgári szabadságeszmék elterjedésével.
MTI
Széchényi Ferenc gróf 1802 márciusában határozta el, hogy gazdag magángyűjteményét a hazának ajándékozza, s folyamodványát az uralkodó, I. Ferenc kedvezően fogadta. Az alapító levelet Széchényi 1802. november 25-én nyújtotta be a bécsi magyar udvari kancelláriához, ezt másnap királyi oklevél hagyta jóvá és erősítette meg. Bár az új intézmény a dokumentumban változó nevekkel szerepelt (Nemzeti Könyvtár, Országos Múzeum, Nemzeti Múzeum), a kor fogalmai szerint Széchényi gróf a magyar nemzeti könyvtárat alapította meg. A gyűjtemény ekkor 11 884 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 aranyérmét, címereket, más régiségeket, valamint néhány festményt tartalmazott, akkor igen komolynak számító 160 ezer forint értékben. A legelső bemutató 1803. december 10-én nyílt meg a nem sokkal korábban feloszlatott pálos rendnek a Kecskeméti kapunál (a mai Kálvin térnél) lévő kolostorában.
Az uralkodót Magyarországon képviselő József nádor főherceg 1806-ban Miller Jakab Ferdinándot, Széchényi gyűjteményeinek őrét olyan előterjesztés kidolgozásával bízta meg, mely szerint a könyvtárat múzeummal bővítik ki. A javaslat azt indítványozta, hogy a könyvtárhoz kapcsolódóan állítsanak fel olyan művelődési intézetet, amely feltárná a nemzet anyagi kultúráját, a múzeum - a könyvek, kéziratok és grafikai művek mellett - a haza régészeti és történeti emlékeit, természeti produktumait és műipari alkotásait gyűjtené. A tervezet nyomán megszületett 1807. évi XXIV. törvénycikk "a magyar országos Széchényi-könyvtárról" a nemzet tulajdonába vette az új intézményt, kimondva: Széchényi gróf "a magyar nemzet használatára" átadott adományaival "egy fölállítandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta". A diéta a következő évben az 1808. évi VIII. törvényben gondoskodott a Magyar Nemzeti Múzeum felállításáról, és a vármegyék megajánlásai révén az ehhez szükséges pénzügyi alap biztosításáról. Az intézmény első igazgatója 1812-ben Miller Jakab Ferdinánd lett, ekkoriban alakult ki a meglévő könyvtár után a természettár, majd a régiségtár.
A múzeumi gyűjteményeket 1807-től - miután a pálos kolostort a katolikus egyház visszaigényelte - a közeli egyetemi épületben helyezték el. Az állam 1813-ban megvett a Batthyány családtól egy, az Ország úton (a mai Múzeum körúton) álló telket, s 1817-től az ottani villába költöztették a mind gazdagabb anyagot. A gyűjtemény elsősorban adományok révén, de vásárlások útján is bővült. A reformkor idején nemzeti üggyé vált a gyarapodó múzeumhoz méltó hajlék felépítése. Az önálló épülethez szükséges összeget az 1836. évi, a Nemzeti Múzeumról szóló XXXVII. törvénycikk biztosította félmillió forint erejéig. Az épület tervezésével Pollack Mihályt, a magyarországi klasszicista építészet kiemelkedő alakját bízták meg. Az építkezés 1837 júniusában kezdődött és 1847 nyaráig tartott. A gyűjteményeket - miután a Batthyány-villa az 1838-as nagy árvízben megrongálódott - ideiglenesen az Üllői úti Ludovika még üresen álló épületébe szállították át, az új Nemzeti Múzeumba az első gyűjtemény 1846 augusztusában költözött be.
Az 109x70 méteres, téglalap alakú épületnek két belső udvara van, párkánymagassága 24 méter, beépített alapterülete 7894 négyzetméter. A főbejárat az athéni Erekhteion mintáját követi, nyolc korinthoszi oszlopos portikuszát felül timpanon zárja. Középen Pannónia nőalakja trónol, két kezében babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és a hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban fekvő alak a Dunát, a bal sarokban fekvő a Drávát szimbolizálja. A főlépcsőház falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik. Az 1848. március 15-i forradalom idején a homlokzat előtti téren volt az a tömeggyűlés, melynek során Petőfi Sándor - a hagyomány szerint - a lépcsőn állva szavalta el a Nemzeti Dalt. A múzeum dísztermében ülésezett az 1848-as népképviseleti országgyűlés felsőháza, s később, az Országház megépültéig a felsőház. Az épületet először 1926-27-ben újították fel. A második világháború pusztítása utáni helyreállítási munkák 1948-ra fejeződtek be, a legutóbbi - tizenkét éven át tartó - rekonstrukció 2006 novemberében zárult. A múzeumot az Országgyűlés 2011 novemberében nemzeti emlékhellyé nyilvánította.
Képek: Magyar Nemzeti Múzeum
