Visszapillantó tükör - 140 éve született Dohnányi Ernő
Száznegyven éve, 1877. július 27-én született Pozsonyban a zongoraművészként, zeneszerzőként, karmesterként és zongorapedagógusként is maradandót alkotó Dohnányi Ernő.
MTI
Első zongoraleckéit gimnáziumi tanár, amatőr csellista apjától kapta, első kompozíciós kísérleteit hétesztendősen írta. A pozsonyi katolikus főgimnázium zenekarában hegedült, a kórusban énekelt, a dóm orgonistájától tanult zongorázni. Zongoradarabokat, dalokat, operát, misét komponált, ezekből szülővárosában és Bécsben többet be is mutattak. Liszt zenei öröksége miatt a bécsi helyett a budapesti Zeneakadémiát választotta, a zeneszerzés és zongora szakot három év alatt, kitüntetéssel végezte el. Beiratkozott a bölcsészkar magyar-német szakára is, de időhiány miatt az első szemesztert sem fejezte be.
Utolsó éves növendékként 1896-ban, a millennium alkalmából meghirdetett zenei versenyen f-moll szimfóniájával és Zrínyi-nyitányával elnyerte a Király-díjat. 1898-ban nagysikerű koncertkörutat tett Angliában, virtuóz zongoratudásával, dinamikus előadásmódjával hamarosan Európa és a tengerentúl nagyvárosainak ünnepelt művésze lett. 1899-ben megnyerte a bécsi Bösendorfer zongoragyár által meghirdetett zeneszerzői versenyt az e-moll zongoraverseny egytételes változatával, 1906-tól Berlinben élt és tanított. 1916-os hazatérése után a Zeneakadémia tanára, 1919-ben igazgatója, a Filharmóniai Társaság elnökkarnagya lett.
Elindította az oktatási rendszer reformját, emiatt szembekerült a tanári kar konzervatív szárnyával, s végül arra hivatkozva, hogy a Tanácsköztársaság alatt - Bartókhoz és Kodályhoz hasonlóan - a zenei direktórium tagja volt, felfüggesztették állásából. Életét ezután a koncertezés és a komponálás töltötte ki, ahogy később nyilatkozta: "A legteljesebb pihenést a komponálás jelentette számomra." Az Operaház 1922-ben bemutatta A vajda tornya című operáját, a következő évben Budapest egyesítésének félszázados jubileumára Ünnepi nyitányt komponált. 1921 és 1927 között évente hangversenykörutat tett az Egyesült Államokban, 1925-ben New York állam szimfonikus zenekarának vezető karmesterévé választották.
1928-tól ismét a Zeneakadémia tanára, 1934-től ismét az intézmény főigazgatója volt. 1931-től a Magyar Rádió zenei osztályát is igazgatta, 1933-ban kezdeményezésére szervezték meg az I. Nemzetközi Liszt Zongoraversenyt. A zenei életben kifejtett tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el: többek között 1930-ban a Corvin-lánc birtokosa lett, s 1936-ban a francia Becsületrendet is megkapta. Olyan ősbemutatók karnagya volt, mint Bartók Négy zenekari darabja, az I. zongoraverseny, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára vagy Kodály Psalmus Hungaricusa. Ebben az időben kevesebbet komponált, de kiemelkedő jelentőségű a szegedi dóm, a fogadalmi templom felavatására szerzett Szegedi miséje (1930).
1941-ben a zsidótörvények elleni tiltakozásul lemondott minden vezető tisztségéről, 1943-ban otthagyta a Zeneakadémiát is, az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvételt követően Ausztriába költözött. Idehaza 1945-en háborús bűnösnek minősítették, s noha később hivatalosan tisztázták, az ilyen tárgyú sajtótámadások még sokáig nehezítették karrierjét. 1948-ban Argentínába települt, s egy évig a tucumáni egyetem zenei tanszékét irányította. 1949 őszén a floridai Tallahassee-be költözött, élete utolsó évtizedében a Floridai Állami Egyetem zongora- és zeneszerzés professzoraként tevékenykedett, mesterkurzusokat tartott, koncertezett, 1955-ben amerikai állampolgárságot kapott.
Utoljára 1956-ban az edinburghi ünnepi játékokon vezényelt, utolsó hangversenyét 1959 októberében adta. A nyolcvankét éves Dohnányi 1960-ban lemezfelvétel miatt utazott New Yorkba, de az erőltetett munka közben megbetegedett, és február 9-én szívelégtelenségben meghalt. Három házasságából két gyermeke született, unokái közül Klaus politikus, Hamburg polgármestere, Christoph világhírű karmester, operaigazgató lett. Dohnányi Ernő különösen Beethoven, Schubert, Schumann és Brahms műveinek ihletett előadója volt, de a zeneirodalom minden nagy komponistájának műveit játszotta, beleértve Bartókot és Kodályt is.
Sajnálatos, hogy zongoraművészi és karmesteri nagyságát alig őrzi életének legfényesebb időszakából származó hangfelvétel. Zeneszerzőként a 19. század fordulójának késő romantikus stílusán nőtt fel, s élete végéig ennek hatása alatt komponált, a zeneirodalom minden műfajában otthonosan és gyorsan. Bartók kortársaként zeneszerzői munkássága sokáig háttérbe szorult, de műveit kezdik újra felfedezni. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott, Florida államban július 27-ét, a zeneszerző születésnapját Dohnányi-napnak nyilvánították.
2002-től működik az MTA Zenetudományi Intézetének részeként a szellemi hagyatékát gondozó Dohnányi Archívum, amelynek alapvető célja, hogy a művész összes alkotását hozzáférhetővé tegye, szerteágazó alkotói tevékenységét tudományos módszerekkel feltárja. Amerikai hagyatékát mostohaunokája az MTA Zenetudományi Intézetének ajándékozta, az anyag 2014-ben érkezett Magyarországra. 2015-ben jelent meg a Dohnányi Ernő amerikai éveiről szóló monográfia. A hazai zenei életben jelentős szerepet játszik az 1989-ben a zeneszerző nevét felvevő együttes, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar.
Kép: BBC
