Visszapillantó tükör - 50 éve halt meg Vivien Leigh
Ötven éve, 1967. július 8-án halt meg Vivien Leigh, az első Oscar-díjas angol színésznő, aki mindössze húsz filmet forgatott, de olyan alakításokkal írta be magát a filmtörténetbe, mint az Elfújta a szélben Scarlett O'Hara, A vágy villamosában Blanche, a Lady Hamilton címszerepe vagy a Bolondok hajója öregedő szépasszonya.
MTI
Vivian Mary Hartley néven született 1913. november 5-én az indiai Dardzsilingban, angol apa és francia-ír anya gyermekeként. Tanulmányait egy angliai zárdában végezte, sokáig magányos volt, mert két évvel fiatalabb volt társnőinél. Ekkortájt macskája volt az egyetlen vigasza, idővel életre szóló barátságot kötött Maureen O'Sullivannel, a Tarzan-filmek későbbi Jane-jével. Első színházi élményének hatása alatt döntött úgy, hogy maga is színésznő lesz, az iskolai színtársulatban főként Shakespeare-szerepeket játszott, 1938-ban barátnőjével együtt egy filmben is szerepeltek.
Tizenkilenc évesen férjhez ment Leigh Holman ügyvédhez, a legerősebb érv választottja mellett az volt, hogy hasonlított a lány ideáljára, Leslie Howardra. A "színházi népséget" nehezen viselő férj miatt felhagyott színi tanulmányaival, a következő évben egy lányt szült. A színészet iránti vágya nem csillapult, s 1934-ben már első, A dolgok jóra fordulnak című filmjét forgatta. A következő évben a színpadon is bemutatkozott Az erény álarca című darabban, 1937-ben - már a világhírű Old Vic tagjaként - emlékezetes alakítást nyújtott Ophéliaként. A kritika elragadtatott hangon ünnepelte tehetségét s még inkább szépségét. Ekkorra már maga mögött hagyta hétköznapi csengésű nevét, előbb csak férje nevét vette fel, majd a filmproducer Korda Sándor nyomására keresztnevében is változtatott egy betűt, így "született meg" Vivien Leigh.
Egy előadás után, a díszletek mögött találkozott először az akkor még házasember Laurence Olivier-vel, barátságuk a Tüzek Anglia fölött című film forgatásán csapott át szerelembe. Hamarosan összeköltöztek, de kapcsolatukat csak évek múlva törvényesíthették, mert hosszú ideig egyikük házastársa sem járult hozzá a váláshoz. Olivier 1938-ban Hollywoodba utazott, ahol az Üvöltő szelek Heathcliff-szerepe várta, itt látogatta meg Leigh. A néhány hetesre tervezett vakáció jóval hosszabbra nyúlt, mert a szerelmesek meghívást kaptak az Elfújta a szél című film leglátványosabb jelenete, Atlanta felgyújtásának forgatására. Amikor David Selznick producer megpillantotta az angol szépséget, habozás nélkül neki adta Scarlett O'Hara szerepét, holott arra már Katharine Hepburnt választotta ki.
Minden idők egyik legsikeresebb filmje 1939-ben tíz Oscar-díjat gyűjtött be. A huszonhat éves Leigh - első brit színésznőként - a legjobb női főszereplőnek járó aranyszobrocskát kapta meg, 143 perces jelenléte a filmvásznon máig a leghosszabb alakítás a kitüntettek között. Emlékezetes csókjelenete Clark Gable-lel ma is előkelő helyen szerepel az ilyen témájú listákon, pedig a színésznő elég kényszeredetten fogott a felvételhez, zavarta ugyanis Gable dohányszagú lehelete. Ugyanakkor maga is erős dohányos volt, a forgatások során előfordult, hogy négy doboz cigarettát is elfüstölt.
A Victor Fleming rendezte Elfújta a szél, minden idők egyik legszebb filmes románca pályafutásának csúcsát jelentette, következő filmjei meg sem közelítették ennek sikerét. 1940-ben összeházasodott Olivier-vel, a következő évben együtt szerepeltek Korda Sándor Lady Hamiltonról szóló filmjében. A negyvenes években forgatott jelentősebb filmje még a Caesar és Kleopátra, valamint az Anna Karenina. A magánéletében mindig is ingatag, kiszámíthatatlan színésznőt mániákus depresszió gyötörte, többször is idegösszeomlást kapott. Egyebek között meggyőződése volt, hogy kis termetéhez képest nagy a keze, s hogy rejtegesse, több mint 150 pár kesztyűt szerzett be. A mit sem sejtő közönséget azonban továbbra is elbűvölte szépsége, a kritikát pedig szerepei iránti odaadása. 1951-ben megkapta második Oscar-díját az egzaltált Blanche szerepéért, A vágy villamosa című filmben Marlon Brando oldalán nyújtott alakításáért.
Pályafutása során húsz filmet forgatott, az utolsót Bolondok hajója címmel 1965-ben. Mind közül a legkedvesebbnek az 1940-es, a második világháború alatt játszódó Waterloo híd című romantikus dráma főszerepét tartotta. Színpadon is kiemelkedőt nyújtott, elsősorban a nagy Shakespeare-szerepekben, itt is többször játszott együtt második férjével. 1963-ban az Oscar-díj színházi megfelelőjét, a Tony-díjat is megkapta a Tovarich című zenés vígjátékban nyújtott alakításáért, 1960 óta csillaga díszíti a Hírességek sétányát. Kitűnően beszélt franciául és németül, külföldre vitt filmjeit maga szinkronizálta. Szabadidejében szívesen fejtett keresztrejtvényt, kártyázott, olvasott, ugyanakkor rettegett a repüléstől, a maró kritikától, az egyedülléttől és a betegségtől.
A filmtörténet egyetlen olyan házaspárja, amelynek mindkét tagja a házasság alatt kapta Oscar-díját, 1960-ban elvált. Leigh haláláig használta a Lady Olivier címet, élete utolsó évtizedében, 1967. július 8-án bekövetkezett haláláig John Merivale színész volt a társa. Szűk körben tartott temetésén kollégája, John Gielgud mondott búcsúbeszédet, hamvait angliai lakóhelye közelében egy tóba szórták. 1999-ben az Amerikai Filmintézet minden idők 16. legnagyobb színésznőjének rangsorolta. Leigh archívuma - beleértve naplóit, valamint a férjével, Laurence Olivier-vel váltott leveleit - néhány éve a londoni Victoria and Albert Museumba került.
Fotó: stylemagazin.hu
