Pesti Srácok

Visszapillantó tükör - Lukács Sándor színművész 70 éves 

Július 21-én ünnepli hetvenedik születésnapját Lukács Sándor Kossuth-díjas, Prima Primissima díjas színész, kiváló művész, költő, a Vígszínház oszlopos tagja.

MTI

Miskolcon született és 16 éves koráig a borsodi városban élt. Szép, örömteli gyerekkorát értelmiségi szüleinek köszönhette, akik a bükki állami erdőgazdaságban dolgoztak. Sándor kilencéves volt, amikor az óráról kihívott tanárnő rábízta, hogy folytassa a Kincskereső kisködmön olvasását. A fiúosztályban előbb "elszabadult a pokol", de néhány perc után mindenki elcsendesedett és rá kezdtek figyelni. Ekkor döbbent rá, hogy ez a sorsa: a szó erejével lekötni az embereket, s elkezdett színjátszó csoportokba járni. Tizenhat évesen költözött Budapestre, s érettségi után a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett. Negyedik "nekifutásra" vették fel, addig a Thália Színházban segédszínész, majd a Nemzeti stúdiósa volt.

A főiskolán 1972-ben kapott diplomát, s Várkonyi Zoltán rögtön szerződtette a Vígszínházhoz, ahol már az utolsó két évfolyam gyakorlati részét is töltötte. Azóta is ennek a társulatnak a tagja. Bekerült abba a híres nagy vígszínházi gárdába, amelyet többek közt Benkő Gyula, Bilicsi Tivadar, Bulla Elma, Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Páger Antal, Ruttkai Éva, Somogyvári Rudolf, Sulyok Mária, Tomanek Nándor, Tordy Géza neve fémjelez. Hamar a bizalmukba fogadták a pályakezdő színészt, aki megtanulta tőlük, hogy az ember hogyan tanuljon meg figyelni, hogy tanulja meg szétválasztani a lényegest a lényegtelentől, milyen a próba leglényegesebb szakasza, mikor kell igazán a rendezőre figyelni, hogyan kell egymással kommunikálni.

Első főszerepe a Kapás Dezső rendezte Don Juan volt, szerepelt a hetvenes évek két nagy sikerdarabjában is (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Harmincéves vagyok). Pályája a mai napig töretlen, az évek során - nagy államférfiakat vagy épp gaz csábítókat megformálva - hiteles alakítást nyújtott klasszikus és modern drámákban, vígjátékokban egyaránt. Különösen emlékezetes szerepformálásai: Horace a Nők iskolájában, XIV. Lajos az Őfelsége komédiása című színműben, Székely János rendezésében a Vak Béla király, a Caligula helytartója és a Protestánsok főszerepei. Lukács Sándor jelenleg több mint fél tucat szerepet játszik havi mintegy húsz alkalommal. Számos filmben is szerepelt, mint például a Madárkák, 141 perc a befejezetlen mondatból, Mephisto, Kreutzer szonáta, A Hídember, de a filmvásznon - s ezt bánja - nem kapott igazán számottevő feladatot. Gyönyörű orgánumát a szinkron hasznosította, ő volt Alain Delon magyar hangja, még a Paroles, Paroles című világslágerben is.

Népszerűségét főként a tévéfilmeknek köszönheti, az 1970-es évek közepétől viszonylag hosszabb ideig szinte "le sem jött" a televízió képernyőjéről. A legkülönfélébb műfajú szerepeket alakította a drámai hőstől az operett-bonvivánig, olyan történelmi alakokat formált meg, mint Mátyás király, Napóleon, Rubens, Petőfi Sándor. Sorozatokban is szerepelt: a Kisvárosban polgármestert, a Jóban-rosszban címűben restaurátort alakított, és játszott az Aranyélet című finn sorozat magyar feldolgozásában is. Több hangoskönyv, köztük Márai Sándor műve, A gyertyák csonkig égnek szólal meg előadásában. Lukács Sándor életének a költészet ugyanúgy része, mint a színészet. Első versét kilencéves korában írta: lakásuk ablakából látta, ahogy a forradalom idején a Lenin kohászati gyárból elindult a munkásság a belváros felé, lyukas piros-fehér-zöld zászlókkal. Az öröm és a lelkesedés hatására tollat ragadott, és Zászlók címmel verset írt, de ez elkallódott.

Kálnoky Lászlónak köszönheti, hogy amatőr versfaragóból publikálható szerző lehetett, 1984 nyarán ő mutatta be az Élet és Irodalomban. 1985-ben jelent meg első verskötete, s az idei könyvhét alkalmából látott napvilágot hatodik kötete, A kezdetek utcája címmel. Önálló estjein - az országot járva - saját költeményeit is megszólaltatja. A verselés számára egyszerre játék és szenvedély, melyben önmagát fogalmazza. Mély, megalapozott hite mindkét hivatásának gyakorlását áthatja. A sármos, jóképű színész, aki fiatal korában igazi nőideál volt, több mint negyven éve nős, házasságából egy fiú született.

Lukács Sándor ars poeticája: igazat írni, igazul játszani. 1978 óta Jászai Mari-díjas érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 2013-ban kiváló művész díjban részesült. 2016-ban Kossuth-díjjal tüntették ki a közönség, a szakma és a kritika által is nagyra értékelt művészete, illetve színházi, filmes és televíziós szerepeiben egyaránt mesteri, kivételes kreativitását és temperamentumát tükröző játéka, páratlanul sikeres művészi pályafutása elismeréseként. Ugyancsak 2016-ban vehette át a szép magyar beszéd népszerűsítéséért, az anyanyelv ápolásáért odaítélt Kazinczy-díjat.

PestiSracok facebook image

Kép: MTI

Ajánljuk még

Boros Lajos, az "erkölcsi nulla", a "tégla" – Így lett a KISZ dalnokából a Hanglemezgyár cenzora

A Hálózat 2020 június 14.
Boros Lajos, a ma is népszerű "Lali király" a Danubius Rádiónál, Bochkor Gábor társaként lett igazán ismert. A hetvenes években még politikai csasztuskákat énekelt, olyan gyengén, hogy azt még az akkori sajtó is kritizálta. A KISZ egyik kedvence eredetileg mérnök volt, de olyan jól helyezkedett, hogy 1973-ban már ő is kimehetett a berlini VIT-fesztiválra. Egy másik rendszerkedvenc duó szerint Boros feljegyzéseket írt róluk, ők ezért nem mehettek a következő VIT-re, Kubába, holott Fidel Castro öccse is rajongott értük. Ők egyszerűen "téglának" nevezték Borost. Tény, hogy Boros jól helyezkedett, mert a Hanglemezgyárnál folytatta, ahol Bors Jenő és Erdős Péter befolyásos munkatársa lett. Galla Miklós szerint Boros "erkölcsi nulla" volt, és szándékosan gyereklemezként adta ki az albumukat. A ma már kevéssé ismert, de akkor nagyon népszerű Névtelen Nulla szerint nekik is Boros tartott be, legnagyobb sikereik idején nem adta ki a lemezüket, és később is C kategóriásak lettek. Boros Lajos ismeretlen története.

Volt egyszer egy magyar maffiaháború - Húsz éve végezték ki Portik riválisát, Seres Zoltánt

Az alvilág titkai 2019 április 13.
Húsz évvel ezelőtt, 1999. április 12-én Tahitótfaluban, a nyílt utcán, az autójában gyilkolták meg az éjszakai életben korábban „Igazságosnak” nevezett Seres Zoltán vállalkozót. A motoros merénylők nemcsak vele, hanem olasz üzlettársával, Sforza Nazzarenoval is végeztek, aki néhány órával később, a kórházban hunyt el. A gyilkosok a fegyvert eldobták, majd elhajtottak a helyszínről. A kocsi az AK-47-es gépkarabélyból leadott, legalább 15-20 lövés után az egyik családi ház falába csapódott, és a támadást csak a hátsó ülésen ülő, majd sokkot kapó tolmács élte túl.