Visszapillantó tükör - 40 éve halt meg Kós Károly
Negyven éve, 1977. augusztus 25-én hunyt el Kolozsvárott Kós Károly romániai magyar építész, író, grafikus, könyvkiadó, politikus.
MTI
Erdélyi szász családban született Temesváron 1883. december 16-án, apja, Karl Kosch postatisztviselő volt. A budapesti Műegyetem mérnöki, majd két év után építész szakán tanult. Saját bevallása szerint "nehéz keze" volt és az elméleti tárgyakkal is nehezen boldogult, de a tervezésben az elsők közé tartozott. 1907-ben lediplomázott, s ösztöndíjasként Székelyföld, Torockó és Kalotaszeg építészetét és néprajzát tanulmányozta. Így alakította ki sajátos stílusát, amelyben a szecesszió és az erdélyi népi építészet, díszítőművészet elemei keverednek. 1908-ban önálló építészeti irodát nyitott, első munkái között szerepelt - más tervezőkkel közösen - az óbudai református parókia, a zebegényi katolikus templom és az állatkerti pavilonok tervezése is. 1910-ben a kalotaszegi Sztánán felépítette Varjú-várnak nevezett nyaralóját, későbbi lakóházát, megírta a Régi Kalotaszeg című könyvét, s megnősült. Kalotaszeg címmel lapot indított, megtervezte a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot és 1912-ben a "Kispesti munkásház és tisztviselőtelep" (Wekerle-telep) tervpályázaton az ő rendezési tervét fogadták el.
Kós Károly tér, a Wekerletelep központjában (forrás: kispestanno.blog.hu)Az I. világháború kitörésekor behívták katonának, de 1916-ban felmentették a szolgálat alól, s megbízták IV. Károly koronázási ünnepségének előkészítésével, amiért megkapta a Ferenc József lovagkeresztet. 1917-18-ban ösztöndíjjal Konstantinápolyban tanulmányozta a török és a bizánci építészetet. 1918-ban az Iparművészeti Főiskola építészeti tanszékére nevezték ki, de az őszirózsás forradalom után családjával inkább Sztánán maradt. 1919-ben megszervezte a Kalotaszeg Köztársaságot, amelynek címert, pénzt, zászlót és bélyeget tervezett. Az 1920-as évektől egyre aktívabb szerepet vállalt Erdély, az ottani magyarság politikai és kulturális életének megszervezésében. Részt vett a Magyar Néppárt megalakításában, szerkesztette Benedek Elek Vasárnap című politikai újságját, az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapítója is ő volt. A Céh jelentette meg első regényét, a Varjú nemzetséget is, amely a Bethlen Gábor halála utáni időszakot, az erdélyi magyarság útkeresését dolgozta fel. 1931 és 1944 között szerkesztette az Erdélyi Helikon című folyóiratot, 1934-ben pedig elvállalta a kalotaszegi református egyházmegye főkurátorságát.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum (fotó: Vargyasi Levente/Maszol)Ebben az évben saját illusztrációival megjelent a Szent Istvánról szóló Az országépítő című történelmi regénye, amelyért Baumgarten-díjat kapott. A szintén történelmi témájú Budai Nagy Antal című drámáját a pesti Vígszínház mutatta be. 1940-ben - az erdélyi magyarságért végzett munkájáért - Corvin-koszorúval tüntették ki. Ettől az évtől kezdve mezőgazdasági építészetet tanított a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán, amelynek 1945-től dékánja is volt. A II. világháború után a Magyar Népi Szövetség megyei elnöke, a Romániai Magyar Képzőművész Szövetség elnöke, a Műemlékvédő Bizottság tagja, 1946-48-ban pedig országgyűlési képviselő volt. 1952-ben nyugdíjba vonult, de az írással és a tervezéssel nem hagyott fel: kereskedelmi iskolát és internátust tervezett Sepsiszentgyörgyre, több református parókia kiviteli tervét készítette el, szakkönyvet írt Mezőgazdasági építészet címmel. 1962-től visszavonultan élt, de továbbra is kiterjedt levelezést folytatott. Infarktusa, majd feleségének 1973-ban bekövetkezett halála után egészsége megromlott, s 1977. augusztus 25-én meghalt. Sírja a kolozsvári Házsongárdi temetőben található.
Kós Károly síremléke a kolozsvári Házsongárdi temetőben (forrás: erdely.ma)
Emlékére 1988-ban díjat alapítottak, amelyet december 16-án, születésnapján adnak át azoknak, akik különösképpen sokat tesznek településük arculatának formálásáért vagy kiemelkedő építészeti tevékenységet végeztek. Nevét számos iskola őrzi, emlékezetére alakult a Kós Károly Egyesülés, s az általa működtetett Kós Károly Alapítvány.
Vezető fotó: Múlt-kor
