Nézz rám, tizedes! – A Csábítás című filmről

Csábítás című filmet talán nem is 35-ös celluloidra, hanem textilre forgatta a szebb napokat is látott Sofia Coppola. Az amerikai polgárháború idején játszódó kosztümös mozi fényköltészetét a kiváló Sutyi is megkomponálta volna, miközben a történetmesélés alig lép túl egy angol kosztümös tévéfilm esztétikáján, aminek képi beállításait jórészt vastag fatörzsek és lombok keretezik, így aztán olyan benyomásunk támadhat, mintha egy 1971-ben készített mátrafüredi szuvernírt néznek.

PZL – 061.hu

Ráadásul Thomas Cullinen regényét Coppolának sikerült annyira lecsupaszítania, hogy a végén nem lett belőle más, mint egy feminista kamaradarab, egy olyan bosszúszínház, ahol csak azért mutatják szűrt fényekkel megörökített kertet, hogy ne legyen klausztrofóbiánk a három szobában és egy étkezőben játszódó filmtől. Az amerikai polgárháború idején járunk, de ez csak egy információ, valójában bármelyik kor megfelelne a történetnek, magáról a háborúról, a korról, a korszakhatárról nem tudunk meg semmit. Egy elzárt klasszicista kúriában vagyunk, egy bentlakásos lánynevelő iskolában, ahová behallatszódik a közeli háború ágyúrobaja, de az épületet mégsem a csaták zavarják fel, hanem egy sebesült katona, az önimádó McBurney tizedes, akinek sármjából sokáig semmit nem érzékelünk.

A szerepét az első fél órában játszhatta volna egy ágyra terített kabát is, mégis azonnal összezavarta a különböző életszakaszokban járó hölgyek hormonháztartását. Jack Nicolson, vagy az 1971-es a Don Siegel-féle adaptációban Clint Eastwod sokkal izgalmasabban hozta a hódító héroszt, de ezt már csak mellékesen jegyezzük meg. A filmből, melynek szándéka szerint egy afféle művészi kosztümös thriller, hiányzik a feszültség, ami azért is meglepő, mert öt különböző életkorú nő kezd el egyik pillanatról a másikra konkurálni egymással. A nőiség teljes arzenálját kéne bemutatniuk, de csak egyre csinosabb ruhákat látunk, és egyre fényesebb ékszereket, elmarad a női varázslat, ami talán összefügg azzal is, hogy a film valóban egy feminista kasztrálás, ahol a rendezőnek nem volt kedve megmutatni az ösztöneikben, magányukban kiszolgáltatott nők tévelygéseit.

A filmből hiányzik az érzékiség is, miközben a címe: Csábítás. Anno az Egy tiszta nőben, vagy a Lady Chatterly szeretőjében is sokkal érzékletesebben mutatták fel a rendezők a természeti táj és az érzékiség egymásra játszását, itt egy halovány köszörülés utal az ösztönök mélyvilágára, a filmnek gyakorlatilag nincs szimbolikája, afféle történeti illusztráció, egy hangoskönyv hosszúra nyújtott promó klipje. A Csábítás lélektanilag sem hiteles, hiszen ha valakit egy közösség feláldoz, annak szerelme felolázad a vélt igazságtalanság ellen, nem pedig csak lakonikusan tudomásul veszi, hogy vége az álmainak.

A tizedesből kitörni vágyó fenevad sincs kiugrasztva, mert ugyan ki ijed meg egy néhány faliképet összetörő, bicegő, erőtlen férfitől… A különböző generációkat képviselő, egymással rivalizáló nők csoportdinamikáját izgalmasabban írják le az egyetemi jegyzetek, mint a Csábítás című mozi, amihez minden adott volt, a tehetséges rendező, a kiváló könyv, a remek színészgárda, a végeredmény mégsem lett több a klasszikus francia regényekből készült, kizárólag DVD-forgalmazásra gyártott iparos munkáknál.

Képek: UIP

Csábítás
amerikai film
rendezte: Sofia Coppola
szereplők: Elle Fanning, Nicole Kidman, Kirsten Dunst, Angourie Rice, Colin Farrell
Bemutató: 2017. szeptember 7.
Forgalmazó: UIP-Duna Film