Felnőtté válni a rendszerváltás káoszában - Poós Zoltán Étvágy az imákra című regényének bemutatóján jártunk

Poós Zoltán új regénye egyszerre családregény, identitásregény és egy szerelem története, amelyben egymásba tükröződik múlt és jelen, fikció és valóság. Az Étvágy az imákra szerzője a rendszerváltozás két emblematikus eseménye köré szőve a cselekmény szálait, bemutatja a korszak káoszát, és zenét is ad hozzá. A Kalligramnál megjelent új kötetről a kiadó vezetője, Mészáros Sándor az Írók Boltjában beszélgetett Poós Zoltánnal.

MP – nullahategy.hu

Egy dél-békési, számmal jelölt majorságból költözik a fővárosba Poós Zoltán regényének főhőse, hogy apja nyomdokain haladva építésznek tanuljon. Ahogy távolodik a román határ menti peregi vidéktől, úgy kezdi felépíteni magában a hátrahagyott otthon és saját identitását, majd amikor birtokba veszi Budapestet, birtokba veszi szülőhelyének múltját is. Érkezésének napja egybeesik Kádár János temetésének napjával: 1989. július 14-ét írunk. Ezen a napon megesik vele minden, szex, drog és rock and roll, ráadásul egy VHK-koncerten összejön élete szerelmével, ám a következő évben, a taxis blokád idején esedékes esküvő éppúgy kétségessé válik, mint a rendszerváltozástól várt társadalmi prosperitás. Elegendő muníciót nyújt a beszélgetéshez az új Poós-regény, nem véletlen, hogy Mészáros Sándor elsőként a szerző popkulturális műveltségét hozza szóba, hiszen az Étvágy az imákra sincs szűkében a tárgyalt korra vonatkozó zenei utalásoknak.

Szerinte a szerzőben két ember lakik: a kifinomult szépíró, valamint egy beat- és poprajongó, aki a könyveiben állandóan jelen van. Az író elárulta, a rock’n’roll egész élete háttérzenéje, ma is ragaszkodik hozzá, főleg azokhoz a tételekhez, amelyek fiatalkorában „meglegyintették”. A lemezjátszó számára időgép, ami a felrakott lemeztől függően, pontos koordinátákkal juttatja vissza a fiatalkorába. Bár hatodik korában, 1982 tavaszán játszott a Sahara nevű punk bandában, később elektrometálban utazó Red Marinettiben, az írás mellett soha nem vonzotta a zenei karrier, mert nem szeretett alkalmazkodni, a zenélés márpedig szerinte erről is szól.Ahogy szinte minden Poós-regény, az Étvágy.. is megidézi Alain-Fournier Az ismeretlen birtok című nosztalgikus-szecessziós regényének valóságból és álomból szőtt kalandos történetét, a kitalált peregi gyerekkor a maga keménységével is egy védett, álomszerű paradicsomnak tűnik, mint a birtok a francia regényben.

Mészáros Sándor megállapítását Poós azzal egészítette ki, hogy Vitus István története több motívumában is megidézi a francia regényalak, Meaulnes útját, a valóságérzékelés problematikáját ő azonban egy durva LSD-túra következményeként festette meg regényében. Mészáros szerint a szerző egy gyerek fejlődéstörténetét mondja fel, amit egy radikális váltással a felnőtté válás történeti pillanatába sűrít, és korszakregénybe ível át. Poós elárulta, a gyerekkori koordináták felhelyezése gyakorlatilag csak előjáték a regényben. Mivel identitásregénynek (is) szánta a művét, a főhős gyorsan felnő benne: épp befejezi az általános iskolát, amikor gyógyíthatatlan betegségben meghal az édesapja, és mivel a tragédia a kamaszkorára esik, „jobban bevadul”, mint a legtöbb fiatal. Mészáros szerint az emberek ugyan különböző módon tekintenek vissza a regényben is megidézett rendszerváltásra, ám az ma is tartja magát, hogy a szocializmus hirtelen levedlésével mégiscsak „egy épeszűbb világba csöppentünk”.

A változás pátoszát a regény is megragadja, azt azonban, hogy ez mivé lett, már nem tárgyalja. Megjegyezte, jó döntésnek tartja, hogy Poós nem igyekszik a regényében „a távlatokból visszatekintők bölcsességével, a rezignáció sósavával leönteni a rendszerváltás időszakát”. Szintén szerencsés megoldásnak találta, hogy a főhősét nem emeli a regényvilág fölé – a Vitus-gyerek „nem frankóbb a környezeténél” - ami szerinte gyakori hibája az önéletrajzi jellegű könyveknek. A srác, hisztis, nem kiszámítható, kamaszos és itt-ott kicsit ellenszenves is. Ezt ellenpontozza az 56-ot átélt néhai apának a „néma, passzív rezisztenciában elporló erkölcsi helytállása”, amellyel mégis valamiféle magasabb morált közvetít a fia számára. Ennek az átörökíthetősége válik a regény egyik fő témájává. Poós megerősítette: az egyik kulcskérdés, hogy beteljesíti-e a fiú építész apja álmait. Identitáskereséséhez pedig fontos adalék a kisvárosi és a paraszti létezésben erős cinizmus, amivel például együtt járt a bohém, kívülálló, furán öltözködő lázadó fazonok elutasítása és kirekesztése. Falun inkább egyfajta patetikus remete attitűd vált szokványossá, de ez nem egyértelmű a könyv apafigurája esetében - árulta el az író.

Mint felidézte, főhősével egyetlen nap alatt történik meg a szex, a drog és a rock and roll. A szűk peregi térből néhány órán belül Budapesten találja magát, ahol drogkalandja tovább tágítja univerzumot: megidéződik a Millenium időszaka, egy meseszerű Magyarország skanzenje, de az illúzióval szemben a regény felmutatja a valóságot is, például azt a jól körülírható állapotot, ami a rendszerváltozás idején jellemezte a foszló stukkós Rákóczi úti bérházakat. A valóságos és meseszerű ügyek keveredésében pedig érdemes kibogozni, mely eseményeknek van tényleges történelmi hátterük. Például igaz-e, hogy a múlt századi Magyarország sorsa két alkalommal is azon az egykori csanádi tájon dőlt el, ahonnan a regény indul. Ribbentrop náci külügyminiszter, vagy olasz kollégája, Ciano tényleg járt-e a 47-es majorságban, ahol Horthy a sógorával, Purgly Emillel vadászott, és tényleg a peregi vidéken zajlott-e az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó nagy hadgyakorlata. Poós Zoltán, mint mondta, optimista regényben gondolkodott, a legnagyobb nehézséget pedig a rendszerváltozás végtelenül ellentmondásos időszakának a körülírása jelentette számára. Annak ugyanis, aki akkor Budapestre került, a rendszerváltozás a lehetőségek földjének illúzióját kelthette, de egyszerre érezhette a pesti cifra nyomorúságot is.

Vezető fotó: Horváth Péter Gyula