Pesti Srácok

Londoni randevú – Az Illés Goodbye, London című új, csak vinylen megjelent lemezéről

Az év egyik legnagyobb popkulturális szenzációja az Illés együttes Goodbye, London című, a Moiras kiadónál kizárólag vinylen, limitált példányban publikált lemeze, ami egy ún. albumrekonstrukció. 1970-ben nem jelenhetett meg lemezük, hiszen a nevezetes BBC-s interjú után hazavágták a zenekart, így a Goodbye, London albumot az eredeti elgondolások szerint csak most, 48 év után publikálták Szyksznian Wanda eredeti coverének megidézésével.

PZL – 061.hu

Rekonstrukcióról van szó tehát, ezek a dalok, kb. ebben a sorrendben szerepeltek volna a lemezen, ezzel a pszichedelikus artworkkel. A hangkép már lényegesen érettebb, maguk a dalok is jobban meghangszerelt felvételek voltak, mint a hatvanas évek második felének Illés dalcsokra, és pont ez a lemez mutatta volna meg azt, hogy mekkorát ugrott a zenekar 1970-re. Ha ez az album a tervezett időben jelent volna meg a magyar pop is némileg mást irányt vesz. Aztán jött 1971-ben a canossa-album, a Human Rights, ami jelentős kísérlet természetesen, de nem mutatta meg teljes valójában az Illés életerejét. Olyan tehát a Goodbye, London, mint egy középkor vár rekonstrukciója, amit metszetek, krónikás leírások és régészeti leletek alapján állítanak helyre, az eredeti kövekből, szóval tökéletes az illúzió, de tudjuk: a múltat valójában nem lehet visszaépíteni.

PestiSracok facebook image

A Goodbye, London egy gesztus, maga a lemez egy emléktábla, amit felhelyezhetünk a kelet-európai pop dicsőség csarnokának falára, illetve a nappalink házi oltárára. A tervezett 1970-es album törzsanyagát Mészáros Márta Szép lányok, de sírjatok című filmjének dalai jelentették volna, a dalok részint reflektálnak is a cselekményre. A dalokat ismerjük kislemezekről, válogatásalbumokról, a Human Rights-ról, de így, az eredeti koncepció szerint összerakva (első dal az 1970-es kislemezsláger Júliára várunk, a zárótétel az elképesztően jó húzású Kati jött (miközben ugyebár a dalból kiderül, hogy továbbra is Júliára várunk), és az album hibátlan egymásra reflektáló gesztusok daloskönyve. Ott van A lány és a csavargó (kiadatlan felvétel 1970-ből, hangszerelési változata 1971-ben kislemezen jelent meg, „nagylemezen” 1996-ban jelent meg először, Az Illés másik oldalán című CD-n).

Kép: PZL

E balladisztikus, népies hatású felvételnek ott az ikerpárja, a keleties hangszerelésű Approximáció (A Human Rights-on jelent meg később, 1971-ben) ami persze a Beatles szitárra hangszerelt vízióit idézi meg. Egy sima, egy fordított. A lemez talán legfontosabb, legerőteljesebb, 1956-ot idéző felvétele, az Elvonult a vihar (szintén kiadatlan felvétel 1971-ből, módosított szöveggel a 71-es Táncdalfesztivál dala lett, a szám 1996-ban jelent meg először Az Illés másik oldalán című CD-n). Az album egyetlen gyenge pontja A legjobb dobos a világon című Pásztory Zoltán szerzemény, ami magas labda lenne, mondhatnánk rá cifrákat, de tiszteljünk annyira az Illés életművét, a magyar populáris kultúrára tett felmérhetetlen hatását, hogy inkább csak azt mondjuk: már a Human Rightsra sem kellett volna rátenni.

Az Élünk és meghalunk is egy eszményi kései beat dal, és hát itt van a címadó Goodbye, London, amely szintén jól reprezentálja azt a folyamatot, amikor az Illés a beat tarka rétjéről már majdnem eljutott a rock szikárabb, mégis termékenyebb földjére. Az Illést annyi minden idézte meg: az 1981-es legendás nosztalgiakoncert, a zenekarról ugyanabban az időben megjelent Koltay-féle könyv és a mozifilm, most pedig itt egy hanglemez, ami minden korábbi kísérletnél jobban idézi meg az Illés szellemiségét.

Illés
Goodbye, London
Moiras kiadó
12 szám 40 perc

Ajánljuk még

Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)

Az alvilág titkai 2025 április 6.
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó?

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)