Visszapillantó tükör - Claudia Cardinale 80 éves
Április 15-én lesz nyolcvanéves Claudia Cardinale, a hatvanas-hetvenes évek egyik legnépszerűbb olasz filmcsillaga.
MTI
Claude Joséphine Rose Cardinale néven született 1938-ban Tuniszban szicíliai szülők legkisebb gyermekeként. Anyanyelve a francia és a tunéziai arab, de édesapjától megtanulta a szicíliai nyelvjárást is. Az irodalmi olaszt viszont csak tizennyolc éves korára sajátította el, és a mai napig nem beszéli tökéletesen. Szülei úgy gondolták, hogy lányukat tanári pályára küldik, de Claudia inkább a színpadra vágyott. Tizennyolc éves korában szépségversenyt nyert, és "a legszebb tuniszi olasz lányt" hamarosan az olasz film fővárosába, a Cinecittába csábították. A szerződésben azonban kemény feltételek szerepeltek: nem vágathatta le derékig érő haját, nem hízhatott, nem mehetett férjhez és nem szülhetett gyereket. A kontraktus miatt tizenkilenc évesen, házasságon kívül született gyermekéről azt kellett állítania, hogy a testvére.
Első rajongója és felfedezője, Franco Cristaldi producer minden filmjében szerepeltette, néhány év múlva feleségül is vette. Cardinale a statisztaszerepek után komolyabb felkéréseket is kapott, de ekkoriban még nem beszélhetett a saját hangján: akcentusa és megjelenésével éles ellentétben álló mély hangja miatt sokáig szinkronizálták. Rövidesen olyan rendezőkkel dolgozott, mint Mauro Bolognini (A szép Antonio, 1960), Luchino Visconti (Rocco és fivérei, 1960, A párduc, 1963). Szép lányok, asszonyok megszemélyesítőjeként világszerte ismert sztár lett, és már a rendezők tartották megtiszteltetésnek, ha szerződtethették. Kedvenc direktora Fellini volt, akiről halála után is rajongva nyilatkozott. Ők ketten remekül kijöttek egymással, olyannyira, hogy Fellini volt az első, aki a Nyolc és fél című alkotásban nem szinkronizáltatta a színésznő hangját.
Cardinalénak ez a film lett az útlevele Hollywoodba, ekkor már olyan dívákkal emlegették egy lapon, mint Brigitte Bardot vagy Sophia Loren, egy ideig Amerika és az öreg kontinens között ingázva élt. Számos francia film főszerepét is eljátszotta, ezek közé tartozott a Magyarországon is hatalmas sikert aratott Cartouche (1961), az Olajkeresők (1972), az Öt láda aranyrög (1982). A Szovjetunióban is forgatott: 1970-ben Mihail Kalatozov rendezésében A jégsziget foglyai főszerepét játszotta. A pályája csúcsán már csak C. C.-ként emlegetett színésznőt a legtöbben minden bizonnyal Sergio Leone klasszikus westernjében, a Volt egyszer egy vadnyugatban látták, ahol egy volt prostituáltat alakított.
A hetvenes évek közepén elvált felfedezőjétől, Cristalditól, és rövidesen Pasquale Squitieri filmrendezővel költözött össze. Vele a mai napig harmonikus kapcsolatban él, lányuk, Claudia 1979-ben született. Squitierivel forgatott két közös filmjük - Corleone, Vasprefektus - sikere után a színésznő karrierje csaknem végveszélybe került. Az 1984-es, Mussolini szeretőjéről forgatott Claretta nemcsak megbukott, hanem óriási politikai botrányt is kavart. A szép Cardinale egy csapásra kegyvesztett lett, a filmszakma kiközösítette, munka híján Párizsba költözött, ahol jelenleg is él. A kétéves kényszerszünet után francia vígjátékokban és olasz tévéfilmekben szerepelve tért vissza.
Egyszer azt mondta, számára mindig fontos volt, hogy titokzatosnak tartsák, sem belső énjét, sem testét nem fedte fel a vásznon. És valóban, Claudia Cardinalét, hiába számított szexszimbólumnak, egyik filmjében sem lehetett látni ruha nélkül vagy ágyjelenetekben. Ám az is igaz, hogy a hatvanas évek közepén nagy vihart kavart, amikor forrónadrágban jelent meg a pápai audiencián. Az idős filmdíva manapság is dolgozik, számos jótékonysági akcióban vesz részt, kiáll a nők jogaiért, az UNESCO női jogokért felelős jószolgálati nagykövete.
2008-ban a Becsületrend lovagja lett, bár ezt beárnyékolta egy pletyka, mely szerint viszonya volt Jacques Chirac korábbi francia államfővel. Pályafutása során számos díjjal jutalmazták, az egyik legrangosabb a 2002-es Berlinale Arany Medve életműdíja. 2015-ben hazánkba érkezett, hogy a 12. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíját átvegye. Legutóbbi filmjét, a Niente di serio (Semmi komolyság) című vígjátékot tavaly mutatták be. A színésznő Moi Claudia, Toi Claudia címmel 1995-ben önéletrajzi könyvet adott ki.
