Pesti Srácok

Az állatfarm, ahol élünk – Az év koncertje az Arénában: Roger Waters: Us + Them

Az állatfarm, ahol élünk – Az év koncertje az Arénában: Roger Waters: Us + Them

Roger Waters életműve tégláról téglára épült meg, és most már nincs építészünknek más feladata, mint az, hogy ablakokat és ajtókat vágjon bele a falba, hogy más is belásson a bonyolult művész világába, ahonnan látszik a Hold és a Föld, azoknak a sötét oldalai, hogy tekintsük meg a politika állatfarmját, amelyben alapvetően disznókat (politikusokat) hizlalnak az adóalanyok (azaz mi), és rálátunk Waters imponálóan méltóságteljes szóló életművére is. Ennek az építménynek a helyrajzi száma 2018. május 2-án megegyezett a Budapest Aréna paramétereivel. Talán utoljára láthattuk a 74 éves művész pályafutásának legjobb dalait élőben, ami egyszerre volt egy ENSZ-közgyűlés, önkormányzati közmeghallgatás és rockkoncert.

PZL – 061.hu

Mivel úgy harangozták be a koncertet, hogy az Us + Them programja lesz minden idők leglátványosabb Waters-show-ja, némileg meglepő volt, hogy az első blokk a szokásos vetítésen kívül nem tartalmazott különösebb látványelemeket, inkább afféle intim hangulat uralkodott a csarnokban, mintha a MÜPÁ-ban lennénk, de a koncert második felében a küzdőteret szinte kettéválasztva felépült az Animalsról ismert Battersea erőmű a jellegzetes kéményeivel és a köztük lebegő disznóval. A legalább 100 méter hosszú „gyár” kéményei füstöltek, a falára autoriter vezetők portréi kerültek, majd sok-sok Trump-idézet, de a miheztartás végett magyarul is a falra vetítették: Trump egy disznó. És ha ez sem volt elég, akkor a valószínűleg drónnal működtetett másik röfin is megjelentek a Trumpnak szóló üzenetek, majd a gyár oldala videófalként funkcionált, így aztán sajátos 3D-s kiterjesztést kapott a látvány.

PestiSracok facebook image
MTI Fotó: Balogh Zoltán

Persze, a látvány semmit nem ért volna, ha nem kapunk egy tökéletes stúdió színvonalú koncertélményt, ahol tényleg lemezminőségben szólaltak meg a dalok, Gilmour szólóit tökéletesen kigyakorolta Dave Kilminster gitáros, és ott volt még a Los Angeles-i Jonathan Wilson, aki Gilmour hangját is meggyőző erővel reprodukálta. A show alapvetően a The Dark Side of the Moonra, a Wish You Were Here-re és az Animalsra épült, de voltak dalok a The Wallról és Waters legutóbbi szólólemezéről, az Is This the Life We Really Wantról is hallhattunk néhány szerzeményt. Nincs mese, a koncert alapvetően egy best of műsor volt, a Pink Floyd legsikeresebb korszakának legsikeresebb dalait hallhattuk, különös füzérben, de legalább az is kiderült, hogy a The Wall közvetlen előzménye – persze logikusan is – az Animals volt, hangképben és egy egyéb motívumokban is – és ez itt nagyon szépen kijött.

Fotó: PZL

Érdekes ugyanakkor, hogy a Final Cut dalai elmaradtak, pedig illettek volna a koncert háborúellenes közéleti vitafórumához, de Waters végül is a hetvenes éveket jelölte ki a nosztalgia leszállópályájának, és ez rendben is lenne. Talán nincs még egy olyan művész a popban, aki ennyire érezné a színpadi dramaturgiát, aki ennyire érezné azt, mikor kell egy látszólag disszonáns, valójában nagyon is helyén lévő hanggal még több érzelmi többletet tenni egy kompozícióhoz, nincs még egy művész, aki ilyen erővel tudja aktualizálni a műsorát. Az Another Brick in the Wall például megidézte az Iszlám Állam kivégzéseit… Gyerekeket látunk narancssárga overálban, csuklyával a fejükön, majd a dal második felében az overál mögül előkerültek a Resist-feliratú pólók. Maga az ellenállás a videókban is előkerül, sőt, a konfetti-eső valójában röpcédulaszórás lett, minden kis papíron ott volt az üzenet: Resist!

Fotó: PZL

Egy világkörüli turné a legnagyobb példányban értékesített albumok legnagyobb slágereivel…. hogy ez tényleg azt jelentené, hogy Waters elbúcsúzik a gigantikus show-k világától? Lehet, de egyben azt is megmutatta, hogyan lehet a színpadi show-k világát a falak lebontásának ügyének szentelni. Kiderült az is: a falak nemcsak körbezárnak, de a fal egy felület is, ahová elhelyezhetjük üzeneteinket, a Holdról, a pénzről, a hatalomról, az apák és anyák hiányáról, és magáról az ellenállásról is, ami mégis csak a rock and roll legfontosabb üzenete.

Vezető kép: Balogh Zoltán /MTI

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)