Felavatták Gül Baba türbéjét

Megint más feltevések szerint a szertartások során képes volt arra, hogy bántódás nélkül megcsókolja a dervisek által "gülnek" nevezett tüzes vasat, de olyan vélemény is akad, hogy a bektásiak minden vezetőjüket Gül Babának hívták. A legvalószínűbb, hogy a gül szót átvitt, misztikus értelemben használták: Gül Baba Rózsa apó volt, de nem a mulandó földi világban növő rózsák atyja, hanem a bektási rend rózsafája. Az alakjával kapcsolatos legtöbb feljegyzés a rózsák szerelmeséről szól, aki egy rózsaolajgyártó muszlim bolgártól leste el az illatszer készítésének titkát. Az igazi rózsaolajhoz helyi rózsafákra volt szükség, de a bolgárok féltve őrizték a csemetéket. Neki mégis sikerült nagy szemű rózsafüzérbe rejtve rózsamagokat hoznia Budára. A harcoló dervisnek már nem volt ideje virágültetéssel bíbelődni, de sírját aztán beborították a rózsák. Gül Baba legendája ihlette Huszka Jenő 1905-ben bemutatott operettjét, majd 1955-ben ennek a Kalmár László rendezte zenés kosztümös feldolgozását is, Gábor diák címmel. Gül Baba sírja fölé 1543 és 1548 között Jahjapasazáde Mehmed budai pasa emelt sírboltot, amely ma Gül Baba türbéjeként ismert. A Rózsadomb délkeleti lejtőjén, egy támfalakkal övezett kis kertben, kőzsámolyon áll a nyolcszög alaprajzú, kupolával fedett épület, kváderkőből épült külső homlokzata egyszerű, egyetlen díszét az oldalfalakat tagoló tükörmezők képezik, bejárata keleten nyílik. A félgömbkupolához az átmenetet a belső térben is látható - és annak egyetlen díszéül szolgáló - vak szamárhátívsor alkotja. A bektási rendhez tartozó dervisek kolostort is építettek a türbe mellé, az épületegyüttesre először egy 1559. évi adóösszeírás utal.

A törökkori magyarországi építmények közül valószínűleg ez a sírkápolna a legismertebb a muszlim világban. A törökök olyan nagy becsben tartották, hogy az 1699. január 26-i karlócai békében a szultán megbízottai feltételként szabták a budai síremlék fennmaradását. A törökök kiűzése után a türbe és a környező terület a jezsuitáké lett, akik barokk stílusú keresztény kápolnává alakították át. A rendet Mária Terézia 1773-ban feloszlatta, ezután magánház lett. Az 1880-ban épült egykori Wagner-villa gyakorlatilag körülölte a türbét, amelynek ezáltal a második világháborúban, Budapest ostroma alatt védelmet is nyújtott, a síremléket ma a villa maradványai között kialakított fedett oszlopcsarnok övezi. A 19. századtól már érkeztek ide török zarándokok, és az isztambuli kormány 1885-ben felújíttatta. A türbét 1914-ben nyilvánították hivatalosan műemlékké, első felújítása az első világháború végére fejeződött be (a háború alatt vallásos bosnyák katonák látogatták). 1962-ben eredeti formájában rekonstruálták, kibontották az ajtónyílás fölötti felülvilágítót és helyreállították egyetlen kőkeretes - felül szamárhátíves felülvilágítós - ablakát, a kupola vörösrézlemez burkolatot kapott, a padozat vörös márványból készült. Állapotának romlása miatt 1997-ben - teljes egészében török támogatással - újjáépítették, helyreállt a török kávézó, az oszlopcsarnok, a kilátóterasz, a türbe közvetlen környezete is.

2014-ben a két állam szándéknyilatkozatot írt alá, e szerint az újabb, nagyszabású rekonstrukciót közös vállalkozásban végzik el. A magyar fél vállalta a park és a függőkertek, a török az épület renoválásának költségét. 2015 augusztusában megkezdődött a műemlék régészeti feltárása (a védett régészeti lelőhelyet utoljára 1914-ben tárták fel), majd 2016-1017-ben megvalósult az emlékmű és környezetének restaurálása. A komplex rekonstrukció keretében felújították a síremléket, megújultak az egykori Wagner-villa megmaradt alépítményei és az oszlopos kerengő, a türbe közvetlen környezete kávézóval, múzeummal és közösségi helyiségekkel bővült. A tágabb környezetében elhelyezkedő, mindenki által látogatható közpark padokkal, díszkúttal, éjszakai világítással újult meg, és egy egyedülálló függőkertet is kialakítottak, amelyben lépcsőzetesen követik egymást az örökzöldek és a virágos növények.

Vezető fotó: Horváth Péter Gyula/061.hu
Fotók: Koszticsák Szilárd/MTI