Visszapillantó tükör -Koltai Róbert színművész 75 éves
Koltai Róbert Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész december 16-án lesz hetvenöt éves.
MTI
Budapesten született, de az akkor Sztálinvárosnak nevezett Dunaújvárosban nőtt fel; a városban játszódó Csocsó című filmje után a település díszpolgára is lett. Édesapja sportvezető volt, tőle örökölte a futball iránti rajongást és a versek, az irodalom szeretetét is. Imádta a focit, de hamar rájött, hogy nem elég tehetséges, a színjátszásban viszont annál inkább annak bizonyult. Először csak társai között, tanárparódiáival aratott sikert, majd tizenkét évesen elnyerte a Sztálinváros legjobb ifjú szavalója címet. A színművészetire nem vették föl első próbálkozásra, ezért két évig kereskedelem technikát tanult, de tudta, hogy ez nem az ő világa. Második felvételije már sikeres volt, és 1968-ban megszerezte diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.
Pályáját a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte, és hosszabb-rövidebb kitérőkkel (1970 és 1972 között Pécsett, 1978 és 1980 között a Nemzeti Színházban játszott) 1993-ig az itteni társulat tagja maradt. Művészi pályafutásának fontos állomása volt a Kaposvárott töltött időszak, mert olyan neves rendezőkkel dolgozott együtt, mint Zsámbéki Gábor, Babarczy László, Ascher Tamás, és olyan színésztársai voltak, mint Jordán Tamás, Lázár Kati, Lukáts Andor, Csákányi Eszter, Máté Gábor és Pogány Judit, akit feleségül is vett. Kaposvár után egy évadot Veszprémben töltött, 1995-től a József Attila Színház vendégművésze, 2002-től 2005-ig művészeti vezetője volt.
Az ország egyik legnépszerűbb és legfoglalkoztatottabb színművésze, aki komoly és kevésbé komoly, sőt könnyed darabokban is sikerrel szerepel, sajátos humorát a kabaré műfajában is jól kamatoztatja. Felsorolni is nehéz, hány darabban, hány szerepben láthatta a közönség. Emlékezetes alakítást nyújtott mint Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár), Zuboly (Shakespeare: Szentivánéji álom), Orgon (Moliere: Tartuffe), Estragon (Beckett: Godot-ra várva), Szellemfi (Szigligeti: Liliomfi), Polgármester (Gogol: A revizor), Szorin (Csehov: Sirály), Villy Loman (Miller: Az ügynök halála), George Pigden (Cooney: A miniszter félrelép), Vonó Ignác (Fejes Endre művében), Abram (Slobodzianek: A mi osztályunk). A hajnali részegség című darabban Karinthy Frigyest alakította, Nyáry Krisztián Így szerettek ők felolvasószínház-sorozatában pedig Móricz Zsigmondot.
Ez utóbbi 1924-25-ös naplójából állította össze 2013-ban a Napló-szilánkok című önálló estjét, majd egy évvel később két Móricz-egyfelvonásost vitt színre Jelenetek 2 házasságból címmel, amelyben rendezőként és szereplőként is közreműködött. Jelenleg a Lovagias ügy című Hunyady Sándor-darab bemutatójára készül a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban. Országos ismertségéhez hozzájárultak filmszerepei is. Már fiatal kaposvári színész korában kapott feladatokat, azóta olyan alkotásokban szerepelt, mint a Pókfoci, a Csók, Anyu, a Gyermekrablás a Palánk Utcában, a Szívzűr, a Panelkapcsolat, az Indul a bakterház, a Csapd le csacsi!, a Hyppolit (a harmincas évek sikeres komédiájának új változata).
Filmrendezőként is sikeres, filmjeiben természetesen ő is szerepel, és legtöbbször olyasmit mesél el, ami vele vagy hozzá közel álló emberekkel történt. A dráma és a humor elegyeit vegyítő filmjeiben ő a balfácán, a peches, naiv, néha nevetséges, de mindig emberséges kisember, aki mindenkit megbolondít maga körül. Első, rendkívül sikeres filmje 1993-ban a Sose halunk meg volt, a minden problémát megoldó, szenvedélyes vállfaárus, Gyuszi bácsi alakja összeforrott a nevével, a film népszerűségéhez hozzájárult a benne felhangzó Dés László-dal, a Nagy utazás is. Ezt követte a Patika című tévésorozat, a Szamba, a Kern Andrással közösen jegyzett A miniszter félrelép, az Ámbár tanár úr, az ötvenes években játszódó, saját gyermekkori élményein alapuló Csocsó, avagy éljen május 1-je! című szatíra, az 1956-os forradalom alatt egy cirkuszi bohóc ikerpár történetét elmesélő vígjáték, a Világszám!, a Megy a gőzös és a Magic Boys.
A kabarék népszerű szereplője is, legendássá vált az általa megteremtett Illetékes elvtárs figurája. Pályafutását 1976-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1985-ben érdemes művész lett, többször elnyerte a filmkritikusok díját, 1988-ban a Színházi Fesztiválon a legjobb színészi alakítás díját ítélték neki, 1987-ben SZOT-díjat, 1997-ben Déri János-díjat, 1998-ban Karinthy-gyűrűt, 2005-ben Aranycsirke díjat kapott. Sokoldalú művészi munkásságáért 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést vehette át. Hetvenötödik születésnapjára jelent meg humorral, öniróniával megírt könyve, a Sose halok meg? - Az első 75.
Fotó: Horváth Péter Gyula
