Pesti Srácok

Vasarely-életműkiállítás a párizsi Pompidou Központban

Több mint öt évtized év után először nyílt Victor Vasarely (1906-1997) magyar származású francia képzőművész munkáiból kiállítás Párizsban.

MTI

A Pompidou Központban megtekinthető első francia életműtárlaton mintegy háromszáz műalkotás - festmények, fotók, műtárgyak és egyéb dokumentumok - vezetnek be Vasarely sajátos univerzumába és világítanak rá az op-art művészet egyik legkiemelkedőbb alakjának összetett kifejezési formáira. Vasarely legfőbb célja a művészet demokratizálása volt. "Teljesen új népművészetet akart létrehozni. A XX. századi eleji avantgárd felfogás örököse volt, amely megkérdőjelezte a művészet és az élet kettéválasztását" - mondta Michel Gauthier kurátor a kiállítás sajtóbemutatóján. A Vasarely, a formák megosztása (Vasarely, Le partage des formes) elnevezésű kiállítás egyszerre időrendben és tematikus rendben követi az 1906-ban Pécsett Vásárhelyi Győző néven születetett és Victor Vasarelyként Párizsban világhírűvé vált művész pályafutását.

A tárlat külön részt szentel a budapesti Műhely Akadémiának, ahol Bortnyik Sándor hatására Vasarely átvette a Bauhaus szellemiségét, megszabadult az ábrázolás kényszerétől, megismerte a konstruktivizmust és a holland De Stijl csoport esztétikáját. Egy grafikai pályázat nyerteseként 1930-ban jutott ki Párizsba, ahol illusztrációkat és alkalmazott grafikát készített. Az 1940-es években készült festményein a kubizmus hatása érződik, 1947-ben tért át a valóság és a természet, egyebek mellett a tengerparti kavicsok, a nap és árnyék fényjátéka által ihletett nonfiguratív művekre. Ezek a nagyközönség által kevéssé ismert festmények is megidézik már a majdani op-art művészet elemeit, amelynek alapítója lesz és amelyhez egy festészeti ábécét dolgozott ki.

Az Op-art, azaz optikai művészet nonfiguratív irányzata geometrikus alapformák ötletes variálásán alapul. "Vasarely egy adott szín négyzetébe egy másik szín geometriai formáját helyezi és ezeknek a formáknak és színeknek a permutációi hozzák létre a festményeit" - emlékeztetett a kurátor. Vasarely képein az egyszerű mértani formák, körök, négyzetek, háromszögek, ellipszisek a mélység és mozgás látszatát kapják - ez a stílus a kinetizmus. Képei a nézőpont módosulásával változnak, a fokozatos színárnyalat-változások, végtelen látszati kombinációk érdekesek és dekoratívak. A legvibrálóbb és legszínesebb hatalmas festmények a kiállítás utolsó termében láthatók. "A Vega-sorozat képein színes pontokból épült rácsozat látható, de olyan, mintha a rács lélegezne. Úgy érzékeljük, hogy egy felénk közeledő gömb alakul ki a festmény felszínén. Vasarely elképzelése szerint a kép egy lélegző kozmoszt ábrázol" - hívta fel a figyelmet Michel Gauthier.

PestiSracok facebook image

Vasarely ezen legismertebb képeit egy teljesen feketére festett falú teremben állította ki a Pompidou Központ, aminek köszönhetően a festmények fény- és színviláguk alapján vetített felületeteknek, óriáskivetőknek hatnak.
Vasarely művei eleinte meghökkentették a nézőket, ám az 1960-as évektől nagy sikerük volt, kifejezési formái a vizuális köznyelv részévé lettek, megjelentek dísztárgyakon, étkészleteken, órákon, sálakon, könyvborítókon, magazinokban és népszerű francia tévéműsorok díszletein, valamint David Bowie 1969-ben megjelent Space Oddity című albumának borítóján is. Vasarely tervezte 1972-ben a Renault autógyár új logóját és a német jegybank frankfurti dísztermének okkersárga borítását, amelyet teljes egészében kiállítottak Párizsban.

A világ sok városának tereit és épületeit díszítik Vasarely térhatású művei, mintegy száz dekoratív alkotást készített, amelyek közül az egyik legjellegzetesebb a párizsi Montparnasse pályaudvar nagycsarnokának két freskója. Köztéri munkái a kiállítás végén vetítés formájában láthatók. A párizsi retrospektív tárlat arra emlékezetet, hogy Vasarely olyan művészetet akart alkotni, melyet nagyobb műveltség nélkül bárki értékelhet. Társadalmi művészetről álmodott, s hitte: az emberekben éppoly erős a vágy a képzőművészet, mint a zene iránt. A 20. századot nem az egyedi alkotások korának látta, azt akarta, hogy bárki megszerezhesse sokszorosított műveit. A május 6-ig látható tárlat létrejöttében közreműködött a budapesti Szépművészeti Múzeum, a pécsi Victor Vasarely Múzeum és a franciaországi Aix-en-Provence-ban működő Vasarely Alapítvány is.

Kép: Libraius

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.