A kiselefánt szerint a kapitalizmus – A Dumbo című filmről

Amikor a 2019-es Dumbót nézzük eszünkbe juthat Spielberg is, mert azzal a profizmussal, ahogy a gyermekkori álmokat valóra tudja váltja rajta kívül kívül leginkább Tim Burton-nek megy. Szóval, amikor a 2019-es Dumbót nézzük, eszünkbe juthat Spielberg Meztelenek és bolondok című alkotása, amely 1941-ben játszódik egy amerikai kisvárosban. Tudják, épp a Dumbót vetítik a katonáknak, miközben a japcsik közelednek az amerikai partokhoz…. Tim Burton Dumbójának is köze van a háborúhoz, még pedig az elsőhöz.

PZL – 061.hu

Ugyanis a történet egyik főhőse Holt Farrier (Colin Farrell) épp az első világháborúból tér haza 1919-ben, hogy visszaálljon a porondmester és cirkusztulajdonos Max Medici (Danny DeVito) cirkuszába. A gond csak az, hogy Holt a háborúban elvesztette egyik kezét, így már nem tud olyan rodeo lovas lenni, mint a világégés előtt. Viszont Medici jó ember, új munkát ad neki, egy vemhes elefántot kell gondoznia. Persze, hamarosan meg is születik a kis borjú, akinek akkora füle van, mint egy paplan, és ezzel kezdetét veszik a kálváriák. Azt mondja Holt, hogy a háborúban jobban kiismerte magát, mint itt…. Tim Burton újra kinyitotta a gyerekkorában elveszett, de aztán megtalált varázsdobozát, amiből kikandikált Dumbo méreten felüli füle, és elmesélte úgy az elefántos sztorit, ahogy Disney talán sosem merte volna megmutatni.

A film kap némi történelmi konnotációt azzal, hogy az első világháború végén, egy új korszak kezdetén indul a mese, mert a kicsúfolt, kigúnyolt és kiközösített elefánt sorsa kap némi metaforikus gellert, ugyanakkor a film szerencsére nem terheli meg a kelleténél jobban történelmi allúziókkal, viszont ha akarjuk, kiolvashatunk belőle némi konzervatív habitust, legalább is abban az értelemben, D. H. Lawrence Lady Chatterly szeretője című regényében. A filmben a XX. századi modernitást küldik melegebb éghajlatra. Az art deco hatású Disneylandben a robotokkal és konyhagépekkel teli modern stand a tűz martaléka lesz, míg a kis cirkuszi csapat azon fáradozik, hogy a városi dzsungelből visszavigye Dumbót a természetes közegébe, a fák és növénye dzsungelébe. És megkapjuk magát Disneylandet is, azt amit a Dumbo rajzolása közben Walt Disney elképzelt.

Egy art deco mesevárost, minden vidámpark közül a legnagyobbat és a legmesésebbet, azt, amelyikről minden gyermek álmodik. Valójában persze a Dumbo egy mese a szeretetről, arról, hogy a kis elefánt mi mindent meg nem tesz azért, hogy láthassa az anyukáját, a gyerekek pedig - akik már elvesztették édesanyjukat - ebben feltétel nélkül segítik őt. Dumbo vállalja azt is, hogy kigúnyolják, hogy kifessék és bohócot csináljanak belőle, csak azért, mert abban bízik, hogy ha sikeres lesz a cirkusz, akkor a tőle elválasztott édesanyját visszakaphatja majd. Legalább is ezt ígérik meg neki a gyerekek. A film eleganciáját mutatja az is, hogy nemcsak hogy nem zsúfolja tele történelmi allúziókkal a mozit, de úgy tud elképesztően érzelmes lenni, hogy nem mutatja meg azt, amit mindenki látni szeretne...

Nyitva marad a kérdés: Colette, a légtornász lány (Eva Green) vajon társul-e a családhoz, azaz összejön-e Holttal, így lesz-e újra anyukája a két gyereknek.... Dumbo minden képkockája képzőművészeti alkotás, egy valóra vált gyermeki álom, olyan, mint a régi-régi cirkuszi plakátok és a háború előtti art deco hatású mesekönyvek illusztrációi. Nevezzük nevén a gyereket: ez az amiért a mozit, illetve a cirkuszt is kitalálták. Dumbo tökéletes illúzió, és Tim Burton nemcsak a látvánnyal zsonglőrködik, hanem az érzelmeinkkel is.

https://www.youtube.com/watch?v=Zhjda4VMgjc