A kormányszóvivők mintha szednének valamit olyan flowban vannak
Megmosolyogtató posztokat láthatunk Magyar Péter hölgyeitől, akik kötelező jelleggel azt kommunikálják, hogy a kormányváltás óta még a nap is ragyogóbban süt az égen. Ezt a flowt azért érzik a kormányszóvivők, mert egymást ölelgetik és időnként kapnak egy állítólagos buksisimit az utcán.
Isten lássa lelkem, senki boldogságába nem akarok belegázolni, de egyszerűen nem bírom ki nevetés nélkül azokat a posztokat, amiket a kormányszóvivőktől látok. Szerintük ugyanis most mindenki boldog, felszabadult, hálás és lubickol a gondtalanságban. Ennek pedig semmi más oka nincs mint az, hogy Magyar Péter a miniszterelnök. Boldog mindenki annak ellenére, hogy a messiás nem tudja hazahozni az EU-s forrásokat az ígéretekkel szemben, hogy robbanás történt a MOL-nál, ami emberéletet is követelt, hogy erősödött a forint, de ez a belföldi turizmust tekintve inkább probléma mintsem siker, de tovább megyek még a balatoni lángos is drága marad és a fizetős strandok sem lettek felszabadítva, még a tiszás településeken sem. S bár a magyar tenger felé az óriási dugók elkezdődtek, az üzemanyag még mindig drága, sehol a 480 forintos literár, ráadásul kifogyóban a készlet. Mit számít persze ez a sok, hirtelen eszembe jutott probléma, amikor Magyar Péter a miniszterelnök...
Az ATV-ből delegált Köböl Anita a problémákon felül tud kerekedni, hiszen őt már az boldoggá teszi, hogy Orbán Anita, külügyminiszter ismeretlenül is ölelgeti őt. Mert most olyan világ jön, amikor mindenki szeret mindenkit és egymás sikerének örülünk...
Mi nemcsak szavakkal építünk egy emberséges és működő Magyarországot, hanem cselekedetekkel. Az emberséges országban tudjuk méltón viselni a méltatlan helyzeteket is. Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen emberséges és méltóságteljes miniszterrel dolgozhatok együtt.
Reagálta ezt arra, hogy Orbán Anita meg lett a Fidesz által szólítva minekután oda köpdösött, ahonnan jött. Köböl sajnos úgy tűnik egy önmaga által generált buborékban él, hiszen a Tisza nem szeretetországot épít, sokkal inkább a gyűlölet a stratégia. Lehet, hogy egymást szeretik az elvtársak, de nemzetegyesítésről szó sincs. Ha lenne, akkor nem fenyegetnének mindenkit börtönnel, aki a Fideszt támogatja, esetleg politikusa is a pártnak. A börtön pedig még csak egy enyhe fenyegetés azokhoz képest, amit napjában kapunk. A pozitív kommunikáció viszont most az egyik paneljük, hiszen a másik kormányszóvivő is tíz centivel a föld fölött lebeg, de nem igazán lehet tudni, hogy miért.
A kormányszóvivők a rózsaszín ködben
A szerelemben van egy időszak, amikor még a másikra való gondolás is boldogsággal tölt el. Ezt hívják rózsaszín felhőnek. Ilyenkor még a másik lábszaga is kellemesnek tűnik, a hangos horkolás is zene a füleknek. Pár hónap múlva viszont ez elszáll és minden annak látszik, ami valójában. Ekkor dől el, hogy a szerelem valós vagy csak egy fellángolás volt. Valami ilyesmit sejtek a kormányszóvivőknél is, akik most flowban vannak, hogy ki lettek húzva a FOS (értsd: független, objektív sajtó) bugyraiból. Magyar Éva például az utcán kapja a bókokat, amikben lubickol:
Köszönet annak a férfinak, aki a Móriczon szaladt utánam. Csak annyit akart mondani, hogy köszöni Magyarország új kormányának a munkát. Köszönet a kedves lánynak a kávézóban, aki boldogan mesélte, hogy 9 év után hazaköltözött Angliából, mert bízik a változásban. Köszönet a csinos, szőke nőnek, aki nagy mosollyal lépett hozzám a villamosmegállóban, hogy biztosítson a támogatásáról. Egyfelé vitt az utunk, végül jót beszélgettünk. Köszönet az anyának, aki a meccs után szólított meg Csömörön. A lányaink ellenfelek voltak a pályán, de ő elárulta, hogy szurkol nekem is. Azt érzem, hogy tele lett szeretettel az ország. Magához tért a háborús pszichózisból. Soha nem láttam még annyi mosolyt az utcán, mint az elmúlt napokban.
Lehet, hogy velem van a baj, de az Ozora fesztiválon nem látok ekkora szeretetömlengést pedig ott aztán minden rózsaszínben pompázik. Na persze ne legyenek kétségeink, Magyar Éva sem járt mostanában fideszes környezetben, ugyanis az egykori kormánypárti szavazók konkrétan félnek a jövőtől, a kiszámíthatatlan miniszterelnök miatt, az ismeretlen emberei miatt, akik többsége olyannyira nem ismeri a közigazgatást, hogy gyorstalpalót tartanak nekik, hogy melyik gomb mit jelent a parlamentbe. Magyar Pétert pedig Donald Tusk helyezi irányba, mert szegény még azt sem tudja merre kell néznie egy ünnepségen, cserébe Orbán Viktorként mutatják be.
Egy szó mint száz eddig nem történt semmi lobogtatni való az új kormány körül, miközben az emberek már várnák az ígért változást, sőt Radnai Márk is azt mondja, hogy lassan vége a mézesheteknek, amikor mindenki csak örül. Itt a cselekedetek ideje, az pedig kevés lesz, hogy elmúlttizenhatéveznek. Addig pedig itt van nekünk Köböl és Magyar, akiktől meghallgathatjuk, hogy nyugi, minden szép és jó még akkor is, ha nem történik semmi. Talán tényleg örüljünk neki, hogy még nem indult meg a lavina.
