Pesti Srácok

Moholy-Nagy László fotóiból nyílik tárlat a Mai Manó Házban

Moholy-Nagy László, a 20. század talán legnagyobb hatású magyar képzőművésze fotográfiáiból nyílik tárlat kedden este a Mai Manó Házban Bauhaus100 - A zseniális kísérletező címmel. A közönség először láthatja Budapesten a Magyar Fotográfiai Múzeumban őrzött gyűjteményt.

MTI

"A Bauhaus századik évfordulója alkalmából megszervezett kiállításon egy olyan alkotó műveit mutatjuk be, aki a fotográfiát alapjaiban rengette meg" - fogalmazott Baki Péter, a Mai Manó Ház igazgatója az esemény sajtóbejárásán. Tóth Balázs Zoltán, a kiállítás kurátora szólt arról, hogy a Magyar Fotográfiai Múzeum 87 darabos fotókollekcióval rendelkezik az 1946-ban Chicagóban elhunyt Moholy-Nagy Lászlótól. A képanyag döntő többségben Moholy-Nagy európai korszakából tartalmaz fényképeket, melyek eredetileg 1922 és 1937 között készültek, és részletes betekintést engednek a modern képzőművészetet megújító és azt nagyban befolyásoló munkásságából. A festőként, formatervezőként, filmesként is ikonikus művész fotográfiáit három tematikus csoportban mutatja be a tárlat. Az első egységben az 1922-ben akkori feleségével, Lucia Schultz-cal elkezdett fotogram kísérletei láthatók. "Ezeken keresztül kezdett ismerkedni a fény és az anyag kapcsolatával" - mondta a kurátor.

PestiSracok facebook image

A második egység a szakirodalom által Moholy-Nagy László újításának tartott fotóplasztikákat, vagyis a művész fotómontázsait tartalmazza. Ezek egyrészt személyes tartalommal átitatottak, másrészt a korabeli, azaz a húszas évek popkultúrájából (képes magazinok, hirdetések, köztéri és újságokban elhelyezett reklámok) építkeznek. "Moholy-Nagy el akart különülni a tömött, kaotikus dadaista montázstechnikától. Az ő hozzáállása konstruktivista, kollázsait Lucia fényképezte le, az eredeti negatívokról 1973-ban készültek felvételek, a Militarizmus című fotóplasztika korabeli repró". A kurátor kitért arra, hogy Moholy-Nagy fényképeinek nem adott címet, fotóplasztikáinak azonban igen.

A kiállítás harmadik egysége Moholy-Nagy egyéb fotográfiai kísérleteit, absztrakcióit mutatja be, amelyek nagy részében felfedezhetők a fotogram kísérletek során szerzett tapasztalatok és képalkotási törekvések. Itt találhatók Moholy-Nagy egyéb, személyesebb vagy gyakran utazásai során készített felvételei, amelyekre jellemző a szokatlan leképezési mód, a Bauhaus stílusnak is nevezett kompozíciós eljárások, mint például a béka- és madárperspektíva használata, illetve a pozitív-negatív játék. Ebben a teremben látható a berlini rádiótoronyról felülről lefelé készített felvétele, vagy a Helsinki, amely egy kockára exponált több kép összessége.

Az emeleti részen egy válogatás látható azokból a felvételekből, amelyeken a Moholy-Nagy életét erősen meghatározó nők szerepelnek, így tanítványa, Franciska Clausen; Ellen Frank, aki Walter Gropiusnak, a Bauhaus alapítójának sógornője és Moholy-Nagy szerelme volt; Sibyl Moholy-Nagy, utolsó felesége; valamint Lucia Schultz, akinek a művész a fényképezést köszönhette. "Ezeken a képeken jól látható, hogy Moholy-Nagynál az élességnek képzőművészeti értelemben már nincs olyan nagy jelentősége, fotóin a háttér éles, a fő motívum életlen". Megtekinthető a kiállításon Moholy-Nagy László 1930-ban készült Fekete-Fehér-szürke fényjáték című filmje is.

A művész lánya, Hattula Moholy-Nagy birtokában lévő negatívokról 1995-ben, az alkotó születésének századik évfordulója alkalmából rendezett kiállítás kedvéért új nagyítások készültek. Ezeket, valamint számos 1973-ban készült fotóplasztikát és fotogram reprodukciót Hattula a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményébe ajándékozta. A kollekció azóta új nagyításokkal egészült ki. A tárlat - amelyet kedden este Passuth Krisztina művészettörténész nyit meg - a nagyközönség számára szerdától május 12-ig látogatható.

Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)