Pesti Srácok

Vadiúj vadnyugat - A kétezres évek legjobb westernfilmjei

Vadiúj vadnyugat - A kétezres évek legjobb westernfilmjei

A múlt héten mutatták be a mozik a Testvérlövészekcímű filmet Joaquin Phoenix és John C. Reilly főszereplésével. És ezzel meg is indokoltuk, miért listáztuk hat kedvenc (neo)westernünket.

061.hu

Fegyvertársak (2003)

PestiSracok facebook image

Az Oscar-gálákat nagyjából azóta nem illik túl komolyan venni, hogy a nem létező kollektív bűntudat feltámadásának jegyében 1991-ben a Farkasokkal táncolót, Kevin Costner indiánsuttogós, szerelemmel és drámával felhizlalt – egyébként egészen jó - filmeposzát fürösztötték meg Scorsese gengszterfilmjének, a Nagymenőknek járó díjesőben. A Fegyvertársak a karrierje Mariana-árkából kikecmergett Costner dicsőséges visszatérése a western műfajához. Egy nyugodt tempójú, intim, klasszikus vonalvezetésű bosszúfilm, amely a vadnyugat egyik központi konfliktusát játssza újra: a szabadlegeltetők és a nagybirtokosok harcát a földért. Robert Duvall alakítja a kemény, de nemes szívű marhapásztort, Costner pedig a sötét múltú segítőjét, akik belovagolnak a városba, hogy igazságot tegyenek, miután az emberüket orvul meggyilkolták.

Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (2007)

Az ausztrál Andrew Dominik háromórás filmkölteménye szintén a lassú sodrású, karakterorientált kortárs western remekművei közé sorolható. Jesse James híres-hírhedt ikonja az amerikai népléleknek: az 1870-es évek celebhercegét, az egykori konföderációs katonát a vadnyugati Robin Hoodnak tartották, aki bandájával azért fosztogatta a pénzintézeteket és rabolt ki vonatokat, hogy a zsákmányt a szegényeknek adja. Az erősen spoileres és zavaróan hosszú cím nem utal mítoszrombolásra, pedig a hipnotikus képsorokban, Nick Cave zseniális zenéje alatt éppen ez történik: a film hidegvérű gyilkosként ábrázolja a legendás banditát (Brad Pitt), amire az őt körülrajongó segítője, Ford (Casey Affleck) annyira lassan döbben rá, hogy csak a végére jutunk el az címben foglalt sajnálatos eseményig. De elsősorban az aprólékos lélekrajzoknak köszönhetően addig sem bánkódunk, hogy a spagettiwesternekhez képest ezúttal kevesebb jut a lövöldözésből.

Az ajánlat (2005)

Nemcsak az amerikai vadnyugat, a végeérhetetlen marsbéli tájat idéző, mégis hívogató és a legősibb energiáktól lüktető ausztrál outback is kellő háttérként szolgál a westernek légyzajos, vérmocskos történeteihez. John Hillcoat, Az út és a Fékezhetetlen rendezője itt forgatta le az új évezred egyik legjobb westernjét a filmzenét is jegyző Nick Cave helyszínre szabott, fordulatos és totál klisémentes forgatókönyvéből. Már a felütés rávilágít, hogy nehéz és kegyetlen alkotással, Cave újabb gyilkos balladájával van dolgunk. Hősünknek (Guy Pearce) saját törvényen kívüli bátyját kell levadásznia és megölnie, hogy megmenthesse öccsét az akasztófától. A pszichopata és kiszámíthatatlan bratyónak azonban saját bandája és szövetségesei vannak, és a törvény emberében sem lehet feltétlenül megbízni. Ahogy Stanley kapitány (Ray Winstone nagyot megy) és a haramiák, úgy a barbárság és a civilizáció között is elmosódik a morális határvonal, amiben az ausztrál történelem is terítékre kerül őslakos abókkal és a földfoglalókkal, akiknek leszármazottai egészen a közelmúltig azzal indokolták a világ legősibb élő népének és kultúrájának kíméletlen pusztítását, hogy ők betonoztak először.

A félszemű (2010)

A John Wayne főszereplésével készült 1969-es film remake-je helyett a Coen testvérek inkább a kor szellemét és karaktereit remekül megragadó, humorban is gazdagabb irodalmi alapműhöz, Charles Portis regényéhez nyúltak vissza, amihez A nagy Lebowski címszereplőjét is újra bevetették. Ebben a kézjegyeiktől javarészt megfosztott régi vágású modern filmklasszikusban pedig Jeff Bridges alakja a cégér, ami rávilágít, kinek a műhelyében is készült az alkotás. Az iszákos és cinikus Cogburn rendőrbíró egyszerre a Töki vadnyugati alteregója és negatívja, akit egy tűzről pattant kamaszlány (Hailee Steinfeld) bérel fel, hogy segítsen neki megtalálni apja gyilkosát. A két nehéz természetű, betonfejű főszereplőt tökéletesen kiegészíti a Matt Damon által alakított önelégült Texas ranger, a lassan hömpölygő westernben pedig az ő emlékezetes hármasuk adják a film fő élvezeti forrását.

Börtönvonat Yumába (2007)

James Mangold westernje Elmore Leonard már az ötvenes években megfilmesített novellájának újrafeldolgozása Christian Bale és Russel Crowe főszereplésével. A banditavezér Ben Wade-et egy postakocsi rablás után a törvény emberei elkapják, de a bekasztlizása nehézségekbe ütközik. Ahhoz, hogy a csirkefogót felrakják a 3 óra 10-es vonatra, amely a yumai börtönbe viszi, el kellene jutni a vasútállomásig. A városig azonban hosszú az út, pláne Wade nyomukban loholó vérszomjas bandájával. Fizetség fejében a kis csapathoz egy csóró farmer családapa csatlakozik, aki útközben összehaverkodik a kíméletlen és ravasz, de nem velejéig romlott haramiával. Dísztelen, egyszerű vonalvezetésű a műfaj hagyományait tiszteletben tartó régi vágású neowestern, ami bebizonyítja, hogy egy remek alkotó- és színészgárdával, a kornak megfelelő látványtuninggal vígan életben tartható az egyik legrégibb filmes műfaj, amit már évtizedekkel ezelőtt eltemettek.

Csontok és skalpok (2015)

Bár a filmek világában ritkán sikerül egymástól távol eső műfajokat frigyre léptetni, amikor mégis összejön, a vadházasságból többnyire kultikus alkotás születik. S. Craig Zahler a westernt és a kannibálhorrort próbálta háziasítani bemutatkozó filmjében saját Black List-győztes forgatókönyvéből, az eredmény pedig egy szinte aprópénzből összerakott bravúros zsánerhibrid, amelyhez foghatót eddig egészen biztosan nem láthattunk. Kurt Russel Tarantino Aljas nyolcasának forgatásáról beesve, szinte ugyanazzal a fizimiskával huppant át az öregedő kisvárosi sheriff szerepébe. A rendfelügyelő egy kicsiny önkéntes csapattal a helyi orvos feleségének megmentésére indul, akit otthonukból elrabolt a hegyekben élő ismeretlen indián törzs. Zahler lomhán hömpölygő westernje végig precízen tapossa a klasszikusok nyomvonalát, az utolsó fél órában aztán sokkoló erővel vált műfajt, miközben egy pillanatra sem veszíti el a kohéziót vagy válik nevetségessé.

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)