Álarcban - Slipknot We Are Not Your Kind című lemezéről

A nu-metál bohócdoktorai ezúttal sem lufikutyát hajtogattak, hanem kőkemény modern metál dalokkal örvendeztették meg azokat, akik szerint a levágott csövű farmerdzseki már nem olyan cool, ezért inkább BDSM-szerkókban szeretnének élvezni a metált. We Are Not Your Kind címmel megjelent a Slipknot hatodik sorlemeze, amiről azt kell mondanunk, hogy nagyon rendben van.

PZL – 061.hu

A metál műfaja valójában arról szól, hogyan tudod a legerőteljesebb, leginkább teátrális hatást elérni, és ebben a Slipknot kétségtelenül szintet lépett, miközben semmit nem találtak fel, amit a Korn, a Marilyn Manson vagy a Limp Bizkit ne csinált volna már meg, a maszkokról nem is beszélve, amit ugyebár a KISS fejlesztett tökélyre, már a hetvenes évek első felében. A Slipknot nem más, mint egy kimondottan profi produkció kiváló zenészekkel, kiváló koncepcióval, kortárs, modern megszólalással, egyre slágeresebb témákkal. A lemez brutális mészárlás, amibe a zavarbaejtően melodikus, női kórussal felspécizett refrének is beleférnek. Persze alapvetően egy atmoszférikus thrash soundról van szó, erős nu-metálos referenciákkal, de ami a legfontosabb: olyan hatásosan van az anyag megkeverve, hogy mielőtt meghallgatod, el kell zárnod a garázsba a láncfűrészt.

Világos, hogy a zenekar a népszerűség ilyen fokán már nem engedhet meg magának egy Iowát, ugyanakkor a lemez dinamikája megközelíti a korai munkák erejét, csak szinte mindegyik vaskos, telt dalhoz hozzátesznek némi melodikus kenőanyagot, amitől ezek a számok olyanok, mint egy öt centiméterről leadott tarkón lövés. De legalább a csajoknak sem kell elmagyarázni, hogy mitől jó Corey Taylor zenekara. Izgalmasak a ritmusképletek, sűrű szövésű, remekül felépített dalokról beszélünk, az ún. sound design még a komoly versenytársak között is kimagaslik. Vannak, akik szerint a produkció feltűnhetne az Eurovíziós Dalfesztiválon is a Leander Kills után, és kétségtelen, hogy a Critical Darling refrénje tényleg pop, ugyanakkor az a mesteri ebben a lemezben, hogy elképesztő meggyőző módon tudják integrálni a zene szélsőértékeit, a popot, és akár az indusztriál metált.

https://www.youtube.com/watch?v=VpATBBRajP8

Meggyőző, sokszor rap-szerű kántálás, lebegő, groove-os törzsi dobolás, és olyan teatralitás, amihez képest a Rammstein bálozós beat. Talán a zenekar középső korszakával rokon a lemez, és itt a tíz éve megjelent All Hope Is Gone lemezre gondolhatunk, de van itt minden, a Fields Of The Nephilim dark-western atmoszférai éppúgy, mint a Limp Bizkit ritmikája. A Liar's Funeral goth-metálja remekül megmutatja, hogy minden eszközt bevetnek a totális hatás érdekében, és ez az, amiért a Slipknot kimagaslik a komoly hangszeres tudású vetélytársak közül. A lemezen mindenki megkapja a magáét. Aki tipikus Slipknot-slágert akar, annak ott a Unsainted, de tényleg, szinte felsorolhatnánk az összes dalt, mert mindegyikben vannak olyan motívumok, amikért érdemes őket meghallgatni. A We Are Not Your Kind a mi kutyánk kölyke, ugat és harap is.