Az új romok még javában füstölögnek – Térey János Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba című verseskötetéről

Térey János Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba posztumusz verseskötetének címlapján Vilhelm Hammershøi Ida levelet olvas című festményét láthatjuk. A nőalak mellett két fehér ajtó, az egyiket felfoghatjuk bejáratnak, a másikat kijáratnak, különös tekintettel arra, hogy a kötet nyitó ciklusának Elfüggönyözött ország a címe.

PZL -061.hu

„Nézi a ház hőseit üvegszemével a vadkan”- olvassuk a Vendéglő a Zöld Vadászhoz című prózaszöveg utolsó mondatát. Mi tükröződik ezeken az üvegszemeken? Az írás alapvetően a második világháború háború végéhez konvergál, a vészkorszak és az ostrom eseményeit artikulálja, a múltba utalt motívumok részben Zoltán Gábor Szomszéd című kötetét idézik meg. A történelem nem először játszik főszerepet Térey költészetében, ott vannak a Varsó - és a Drezda-versek, de Budapest ostromát sem most kommentálja Térey először. A gyerekkori emlékezés jegyében álló versek (pl. Málnaföldek mindörökre) éppúgy jellemzik e kötetet, mint oly’ Térey több korábban publikált könyvet, ugyanakkor a gyermekkor élményvilága ezúttal sem marad a privát közlések tartományában. Ifjúsága meghatározó fundamentumait nagy fesztávval vizsgálja, sokszor a múltat és jelent egyszerre kommentálja, vagy éppen az egésznek közéleti színpadot ácsol.

Jellemző motívum továbbá a valahová tartozás és a kívülállás termékeny konfliktusa, lásd az Udvari kultúra című verset. A kötet nem idézi, de mégis magyarázat lehet a következő Ibsen citátum arra, hogy miért emelte be a kötet címébe Ibsent. Rosmer mondja: „Én azokkal tartok, akik szabadságot akarnak. Én nem csatlakozom egyik harcoló félhez sem. Meg fogom próbálni minden oldalról magam köré gyűjteni az embereket. Ennek a célnak akarom szentelni az egész életemet, hogy megteremtsem ebben az országban az igazi demokráciát.” Térey szabadsága abban állt, hogy kijelölt maga számára bizonyos magaslati pontokat, mindentől ugyanannyira, hogy kellő rálátással és kellő távolságból tudja artikulálni dacos szabadságát, és ez nemcsak az Udvari kultúra című szövegben jelenik meg, Térey makacsul ezt képviselte a mindennapokban is.

Ugyanakkor most is érzékenyen tudósít arról, milyen a viszonya a populáris kultúrához, amiről hosszasan kifejtette véleményét többek között a Nibelung-lakóparkban és a Protokollban is, most viszont több verset is rendelt ehhez a tágan értelmezett témakörhöz, így beemel olyan motívumokat, amit már a természetes arroganciában is szóba hoz, vesd össze a Kilencvenes évek, A fiatal magyar popzenére, vagy a Látogatás egy frontembernél című versekkel. Térey tehát számos olyan szöveges intarziára utal, amikkel már korábbi könyveiben is dialogizált. Az Udvari kultúra a Magyar közönyre reflektál, a Régi színészek a kőszínházban a Káli holtak egy-egy jelenetének a továbbírása.

Szintetizáló, nagy művet vehet kézbe az olvasó A szerző végighordozza tekintetét a birtokon, a debreceni Kétmalom utcán, a málnaföldeken, egészen a svábhegyi Költő utcáig, ahol a Térey életének utolsó éveit töltötte. Mindezek a privát tájak állnak szemben világvárosokkal, egzotikus tájakkal, kulturális és vallási epicentrumokkal. És persze imponáló a kötetre jellemző formai fegyelem, és a mindezt fellazító szleng, a visszatérő természetesarrogancia (Látogatás egy frontembernél), és a populáris regiszter, amit mindig sikerrel kapcsol be a kötet áramába. A Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba nem rendezi át az életművet, hanem megerősíti ennek a kivételesen erős korpusznak a kivételes státuszát a kortárs magyar irodalomban.