Sző, fon, nem takács – Beke Mari Az Az őskortól Leonardóig - 77 játék a művészettörténet világából című könyvéről

A kincskeresés évszázadok óta foglalkoztatja a gyerekek fantáziáját, még egy Peppa malac epizód is készült nemrég ebben a témakörben, ugyebár a nagyszülők készítettek elő a malac unokáknak egy kincsvadászatot, térképpel, nyilakkal és elásott ládikával. Maga a kincskeresés az első foglalkoztató játék Beke Mari Az őskortól Leonardóig -77 játék a művészettörténet világából című színes, gazdagon illusztrált könyvében.

PZL - 061.hu

Bizonyára mindenki ismer olyan tanárnőt, aki ha a honfoglalást tanították az iskolában, készített életfa-perecet, vagy ha Bizáncról volt szó a tanmenetben, akkor aranymozaikot csokipapírból. Nos, nem kell ahhoz pedagógusak lenni ahhoz, hogy gyermekeinket motiválttá tegyük a művészettörténet témakörben, hiszen melyik kisdiák fantáziáját nem mozgatja meg mondjuk az őskori barlangfestmények világa, és vajon ki az, aki ne készítene örömmel „barlangfestményt”? Nem kell hozzá más, csak a tenyerünk. Na jó, nem árt, ha van kő hatású csomagoló papírunk, porkrétánk, és persze némi kreativitásunk is. Beke Mari könyvében az a jó, hogy a reneszánsz korig bemutatja a művészettörténet emblematikus tárgyait, hanem az is, hogy nagyon informatív, így nemcsak az adott tárgy (mondjuk egy agyag kocsimodell) elkészítésének fázisait ismerhetjük meg, de a szerző elhelyezi az adott tárgyat térben és időben. Például, megtudhatjuk azt is, hogy a világ legrégebbinek tartott agyagkocsi modellje Budakalászon került elő.

Ahhoz, hogy mi is újra elkészítsük a világ első matchboxátazoknak, , szükségünk van agyagra, karcoló eszközökre, papírra, ollóra, hurkapálcára. A szerző minden egyes tárgy elkészítéséhez fázisfotókkal illusztrált, így aztán nincs az a fakezű tanító bácsi, aki ne tudná megalkotni a harmadik bével a görög színházi maszkokat. A szerző külön hangsúlyozza mire ügyeljünk, amikor az adott tárgyat készítjük. A könyv ideális segédeszköz rajztanároknak, azoknak, akik múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartanak, ugyanakkor azoknak a szülőknek is, akik nem érik be azzal, hogy a gyerekeknek a gabonapelyhes doboz hátoldaláról kivágják a Disney hercegnőket. A könyv számos anyagot bemozgat, papírt. fémet, gyöngyöket, agyagot. A kötetből megismerhetjük a honfoglalás kori tarsolyok és a gótikus vízköpők elkészítésétől egészen Da Vinci repülő emberéig mindent, ami impulzusokat adott nemcsak a művészetnek, de a tudományosságnak is.

Amikor megalkotjuk mondjuk a saját családi címerünket, akkor nemcsak kézügyességünk fejlődik, de erősíthetjük a családi identitásunkat, és a történelemszemléletünket is, így egyszerre lesz az alkotás időutazás, a készségek fejlesztése és egyben az identitásunk erősítése is. De még a gasztronómia sem áll távol a kötettől, hiszen Ceasar-kori ún. győzelmi lepényeket is készíthetünk, amelyhez a könyv megadja a hozzávalókat is. Bele akar kóstolni a történelembe? Miért is ne? A könyv utolsó oldalán közreadja azoknak az iskoláknak a listáját, ahol a témafeldolgozások megvalósultak, tehát ezek a projektet nem egy-egy művésztanár fantáziájában léteznek, hanem igen is gyerekekkel megvalósított munkák. A kis alkotók tablószerűen szerepelnek a könyvben, naná, nélkülük ez nem valósulhatott volna meg. Akinek most kicsi a gyereke, az tudja, hogy mennyire szeretnek a kicsik olyan youtube-videókat nézni, amelyben vagy slime gyurmákat és egyéb ragacsokat állíthatnak elő, vagy átalakíthatják a megunt Barbie-t. Nos, mennyivel jobb egy román kori intarziás padlócsempét készíteni, mint Barbie-bóli uszonyos Arielt készíteni.

Vezető kép: PZL