Felesleges Pillangó - Urbán Tamás fotói a Capa Központban

Egy fotográfus, aki már a nyolcvanas-kilencvenes években is dokumentálta a társadalom perifériáján élők mindennapjait, és egy férfi, aki életének felét rácsok mögött töltötte, testét pedig tetőtől-talpig tetoválások borították, ezért leállt a forgalom a szocialista Magyarországon, ha felbukkant a színen. Urbán Tamás hat éven keresztül követte Pillangó életét, bemutatva többek között a börtönéletet, a szabadulást, a pesti undergroundban eltöltött estéket, a céltalan nappalokat. A Capa Központban március 5. és április 5. között látogatható kiállítás ezekből a fotókból, valamint a fotográfus által összegyűjtött tárgyakból, iratokból és Pillangó naplójából válogat.

061.hu

„Pillangó vagyok, a magyar pillangó, de a becsületes nevem Deák Ferenc. No, nem a haza bölcse, sokkal inkább a haza bűnözője!” – ezekkel a szavakkal mutatkozott be 1988-ban Pillangó a szegedi Csillagbörtönben Urbán Tamás fotográfusnak. A megismerkedésük után vissza-visszatért a rabhoz, aki nemcsak fotóinak egyik alanya lett, hanem a hosszas beszélgetések során baráti kapcsolat is kialakult közöttük. „Lassan megérett bennem a gondolat, hogy a hamarosan szabaduló férfi önkéntes, vagyis nem hivatalos pártfogója legyek. Nem olyannak láttam, mint a többi rabot. Addigra már több száz elítéltet fényképeztem végig, és amennyire lehetséges volt, jóban voltam többekkel is. Ha hosszabb távú munkán dolgozik, a fényképész és a témája főszereplői között óhatatlanul is kialakul egy mélyebb, személyes kapcsolat. Ellentétben a többiekkel, Pillangóban nem láttam a számítást. Tudtam, hogy senki nem töltheti a fél életét, közel 18 évet a börtönben a semmiért. Mégis szerencsétlennek és kiszolgáltatottnak láttam őt” – idézi fel Urbán Tamás azt a folyamatot, amikor eldöntötte, párfogója lesz a tetőtől-talpig tetovált Pillangónak. Így a szabadulásakor is ő ment érte a börtönbe, néhány évvel később pedig a búcsúztatóját is ő szervezte meg. A Capa Központ Felesleges Pillangó című kiállításának gerincét a hat év alatt készített fényképek képezik.

„Felesleges Pillangó negyven évének felét rácsok mögött töltötte, így volt ideje kitetoválni teljes testét. Szokatlan jelenség volt a szocialista Magyarországon, ugyanis a börtönök mellett a budapesti underground szcénában is otthonosan mozgott, a Sziámi együttessel koncertezett a Fekete Lyukban, rajzolt, festett, rejtvényeket készített és naplót írt. A fotók mellett ezeket, valamint a Tamás által összegyűjtött iratokat és tárgyakat is bemutatjuk a kiállításon. Urbán Tamással való közös munka alatt derült ki számomra teljesen egyértelműen, hogy kettejük metszete a konvenciók elutasítása. Tamást már pályája elején is a félreeső témák hozták lázba, a társadalomból kiszorultakat fényképezte előszeretettel az Ifjúsági Magazin, a Stern és a Blikk fotósaként is. Az 1987-es nagy havazáskor napokra a mentősök központjába költözött, hogy onnan indulhasson a riasztásokra, a ’90-es évek elején pedig évekig minden balesetnél ott volt külön erre a célra átalakított terepjárójával, sokszor a rendőrök és tűzoltók előtt. Kiállítást sem galériában rendezett, hanem koporsókkal kísérve a Nyugati téri aluljáróban, életművét pedig nem egy múzeum raktárában találjuk, hanem a Fortepanon, mindenki számára hozzáférhetően.” – emeli ki Virágvölgyi István, kurátor.

Pillangó hatévesen már cigarettázott, az általános iskola negyedik osztályában került először intézetbe, tizenöt évesen pedig már bíróság előtt állt, el is ítélték. Felnőtt életének nagy részét is elzárva töltötte, de a börtöntársadalomból kilógott ösztönös intelligenciájával és kreativitásával. Magát tetoválta, 1978-ban került a homlokára a pillangó – „tíz nap sötétzárkát kaptam érte”. Az utcán mindig megbámulták, „Sokan az autókból kiabálnak ki mindenfélét. Annyira megszoktam már, hogy egyáltalán nem tud érdekelni.” Fellépett az akkor még művelődési házakban futó Friderikusz show-ban, és sokat járt le a Fekete Lyukba, ahol együtt koncertezett a korszak sztár underground együttesével, a Sziámival. A néha dalokat is író Pillangó alsógatyára vetkőzve és a börtönben tökéletesre csiszolt jógatudását bemutatva kiváló látványelem volt – amíg ki nem tiltották a Lyukból. A mindenkinek beintő, mindenféle rendszert és konvenciót elutasító, sőt, szembeköpő Pillangó még innen is kilógott. 1994-ben, negyvenévesen próbált meg a Népszigetről a partra és visszaúszni részegen. Az odaút sikerült is, de aztán holtesttét csak pár nappal később találták meg a Lánchídnál. „Sokat vakerálnak arról, hogy mi lesz, ha öreg leszek, hogy fogok kinézni. Hát sehogy! Én úgysem leszek öreg ember! Mindig fiatal maradok, fiatalon is patkolok majd el.” Urbán Tamás Felesleges Pillangó című kiállítása március 5. és április 5. között tekinthető meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. A kiállításon a nyugalom megzavarására alkalmas képek kerülnek bemutatásra, ezért 18 év alatti kiskorúak kizárólag nagykorú felügyelete mellett tekinthetik meg.