„Nemsokára nyitom a teremajtókat!" - Kipróbáltuk a távmozizást

A streaming szolgáltatók sűrűjéből kikeveredve új alternatívát nyújthat az autentikus moziélményre vágyóknak a Budapesti Távmozi kezdeményezés, amellyel – ha csak virtuálisan is –, de ott lehetünk kedvenc művészmozijainkban, sőt, a jegyszedővel is cseveghetünk, és ami a legfontosabb, nem maradunk le a premierekről sem. Kipróbáltuk a távmozizást - egy, az anyaországában már elképesztő népszerűségre szert tett francia filmet, a Láthatatlanokat választottuk, és nem csalódtunk – sem a szolgáltatásban, sem a filmben.

MM – 061.hu

Április 21-én elindult a Budapesti Távmozi, amelynek kínálata a tervek szerint folyamatosan új mozipremierekkel és filmfesztiválokkal is bővül majd. A mezőny nagyon erős - Oscar-díjas alkotások, valamint a cannes-i, velencei és berlini filmfesztiválok versenyprogramjaiba válogatott filmjei közül is szemezhetünk. Nincs más dolgunk, mint felmenni a film.artmozi.hu oldalra, rákattintani a vágyott filmre, kiválasztani a számunkra megfelelő vetítési időpontot, és már meg is válthatjuk a kedvezményes jegyünket online (amivel egyébként közvetlenül a budapesti művészmozik fennmaradását és a Budapest Film munkatársainak megélhetését segítjük). A vetítés előtt már akár egy órával bejelentkezhetünk, és virtuális nézőtársainkkal a filmszínház csevegőjében beszélgethetünk, majd a vetítés után – akár egy filmklubban – megoszthatjuk, kielemezhetjük a többiekkel a friss filmélményt.

„Nemsokára nyitom a teremajtókat!” - így fogadott Maris, a jegyszedő a Tabán artmozi társalgójában, ahová érkezésem előtt már „becsekkolt” Philip Seymour Hoffmann, Rami Malek, Jennifer Lawrence és Akira Kuroszava is. Itt ugyanis mindenki egy-egy ismert filmes neve alatt lehet jelen, én például Michael Douglas-ként üdvözölhettem nézőtársaimat. A chatben több technikai kérdés is elhangzott – például az, ha telefonon már bejelentkeztem, hogyan tudom egy másik eszközön, például a számítógépen elindítani a filmet. „Egy kis türelmet, megkérdezem a gépészt” - mondta Maris segítőkészen, és pillanatokon belül meg is érkezett a válasz. A chatelést aztán hirtelen hangos harangszó akasztotta meg, kezdődik az előadás! És tényleg ott voltunk a nézőtéren, ahol lassan el is halványultak a fények, és elindult a film.

A Budapesti Távmozi első premierje a Láthatatlanok című francia dráma, amelynek a bemutatója eredetileg két héttel ezelőtt lett volna. A film Franciaországban óriási siker: több mint másfél millióan látták, így nem is volt kérdés, hogy ezt választom a repertoárból. Nem mindennapi témát dolgoz fel - főszereplője négy mindenre elszánt szociális munkás, akik egy nőknek fenntartott hajléktalanszállót vezetnek, állandó vendégeiket fürdővel és meleg étellel várják. Mindent elkövetnek azért, hogy segítsék emberi méltóságuk megőrzését és a társadalomba való visszailleszkedésüket, ám folyamatosan a bürokrácia akadályaiba ütköznek.

Az egyébként is nehéz témának szomorú aktualitást ad a jelenlegi járványhelyzet, belegondolni is rossz, hogyan élhetik meg/vészelik át az otthon nélkül maradtak ezt a nehéz időszakot. Louis-Julien Petit rendező nem szeretett volna túl sötét képet festeni a hajléktalanlétről, de igyekszik több perspektívából - a traumákkal átszőtt, sokszor kilátástalannak tűnő életeken, sorsokon, a szociális munkások szemüvegén keresztül, és a hierarchia legtetején ülő bürokraták nézőpontjából is - bemutatni azt. Különleges színt ad a filmnek, hogy a négy profi színész (Audrey Lamy, Corinne Masiero, Déborah Lukumuena, Noémie Lvovsky) mellett a hajléktalanok önmagukat alakítják a Láthatatlanokban, ami csak hozzáad a hitelességhez: saját történeteiket mondják el őszintén, olykor humorral. És ha már a humor, a rendezői koncepció megengedő a tragikomikum jelenségével - a családon belüli erőszak, a megcsalás, vagy a gyilkosság súlyos témáit is képes oldani iróniával.

Elrugaszkodva a realitás talajáról, a Láthatatlanok több esetben csinosít egy-egy élethelyzeten, a cselekmény is kiszámíthatóvá válik, ez azonban nem árt neki, inkább csak befogadhatóbbá, emészthetőbbé teszi a témát. És még ha kissé szájbarágós is a film didakszisa, az biztos, hogy mindenkit elgondolkodtat, mi több, valóban láthatóvá teszi a "láthatatlanokat".