Pesti Srácok

Munkácsy Mihály 120 éve halt meg

A százhúsz éve, 1900. május 1-jén elhunyt Munkácsy Mihály volt az első világhírű magyar festő, akinek életműve a magyar művészet egyik csúcsteljesítménye. A romantikus realizmus mestere nem láthatta egyben legmonumentálisabb alkotásait: a Krisztus-trilógia első két óriásfestménye Amerikába is áthajózott, ahol Munkácsy Kossuthéhoz fogható fogadtatásban részesült - a Golgota előtt pedig letérdepeltek és imádkoztak az emberek.

061.hu

Munkácsy Mihály Leibl Mihály néven született 1844. február 20-án Munkácson egy elmagyarosodott bajor tisztviselőcsaládban. Hatévesen teljes árvaságra jutott, elemi iskolái után asztalos inasnak adták, ahol hat évig ütötték-verték, éheztették és dolgoztatták. Első rajzleckéit egy vándor portréfestőtől kapta, aki mellé hamarosan segédnek szegődött. 1863-ban került a fővárosba, nevét is ekkor magyarosította Munkácsyra, az 1867-es kiegyezés után állami ösztöndíjjal tanult Münchenben, majd Párizsban.

PestiSracok facebook image
ans Temple: Munkácsy Mihály a műtermében, Krisztus Pilátus előtt című festményével (forrás: Wikipédia)

Első sikerét 1869-ben aratta Az ásító inas című képpel, amelynek témáját saját korábbi életéből vette. A következő évben aranyérmet nyert a párizsi Szalon kiállításán Siralomház című képével: az egzotikus témájú, drámai hatású életkép meghódította a francia közönséget, amely sokáig "monsieur Siralomházként" emlegette "Monsieur Münkakszit". A sikert kihasználva a francia fővárosban telepedett le, hírnevét tovább erősítette az 1871-ben, a porosz-francia háború hatása alatt született Tépéscsinálók. Az immár világhírű festő huszonkilenc évesen egy báró özvegyét vette el és felhagyott a plebejus témákkal. A francia arisztokrácia és burzsoázia kedvenc festője lett, képeiért mesés honoráriumokat kért és kapott. Csodás palotát vett, szalonjában a művészek és hírességek hada gyűlt össze hétről hétre.

Siralomház (1880) - Magyar Nemzeti Galéria

1881-ben festette talán legismertebb, de mindenképp legmonumentálisabb alkotását, a Krisztus-trilógia első részét Krisztus Pilátus előtt címmel, 1884-re készült el a Golgota, s művészi hattyúdalaként 1895-ben az Ecce homo. A Golgota megfeszített Krisztusához modell híján magát köttette a keresztre, s az így készült fényképek alapján dolgozott. Az első két óriásfestmény Amerikába is áthajózott, ahol Munkácsy Kossuthéhoz fogható fogadtatásban részesült, a Golgota előtt állítólag letérdepeltek és imádkoztak az emberek. A képeket meg is vásárolta egy amerikai üzletember, így a trilógiát még az alkotó sem láthatta együtt. Az Ecce homo hosszas hányattatás után került Magyarországra, 1924-től volt Debrecenben látható, a trilógiát csak 1995-ben, Debrecenben lehetett először együtt megcsodálni. A magyar állam 2015-ben megvásárolta a kanadai Hamilton Galériától a Krisztus Pilátus előtt című képet, majd a Golgotát is Pákh Imre műgyűjtőtől. Mindhárom képet a debreceni Déri Múzeumban helyezték el.

Együtt a Krisztus-trilógia: a Krisztus Pilátus előtt, a Golgota és az Ecce Homo a Déri Múzeumban

A Munkácsyt az 1880-as évektől vérbaj kínozta, a lázas munka felőrölte egészségét, alkotóereje elapadóban volt és a közönség is elfordult tőle. Még óriásként tért haza, hogy a millenniumra megfesse a botrányt kavaró, monumentális Honfoglalást. Sokan azt furcsállták, hogy a honfoglaló vezéreket kortárs politikusokról mintázta, a szláv államok támadták dühödten, mert Árpád előtt szlávok hajlanak meg. Munkácsy a millennium ünnepségei után összeroppant, elhatalmasodott rajta az elmebaj, így az sem jutott el tudatáig, amikor elárverezték párizsi palotáját. 1900. május 1-jén halt meg a németországi Endenichben, a bolondok házában.

Munkácsy stílusát romantikus realizmusnak nevezik, amelyre nem hatottak lényegesen a modern festészeti irányzatok. Életművét a kor ízlésének megfelelően ócsárolták vagy dicsőítették, a műértők azonban mindig is sokra értékelték: Poros út című alkotásáért például egy árverésen néhány éve 220 millió forintot fizettek.

Kiemelt fotó: Wikipédia

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)