Pesti Srácok

Elhunyt Trini Lopez, a latin rock and roll sztárja

Koronavírus okozta tüdőbetegségben 83 évesen egy Palm Srings-i, kaliforniai kórházban elhunyt kedden Trini Lopez amerikai énekes és gitáros, a latin rock and roll sztárja, olyan hatvanas évekbeli kultikus slágerek előadója, mint a Lemon Tree, a La Bamba és az If I Had a Hammer.

MTI

Az amerikai szórakoztatóipar jeles és színes egyénisége Trinidad Lopez néven 1937. május 15-én Dallasban született zenészcsaládba, szerény körülmények között élő mexikói bevándorlók gyermekeként. Első gitárját apjától kapta, aki a 12 dolláros hangszerrel akarta a fiát távol tartani a "rossz társaságtól". Eleinte aprópénzért utcasarkokon szórakoztatta a járókelőket, azután a családi zenekarban, majd klubokban lépett fel, repertoárja sajátos, latinos klasszikus és folk dalokból alakult ki. Előadóként és dalok feldolgozójaként kedvelte meg a közönség. Háromtagú együttes kísérte, amelyben ő ritmusgitározott. Egy alkalommal hallotta műsorát Frank Sinatra, és beajánlotta őt saját lemezkiadója, a Reprise producerének, aki egy klubban készített vele felvételeket, amelyek 1963-ban jelentek meg lemezen. Az album második lett az amerikai sikerlistán. Pályájának korai szakaszában Lopez elénekelte Pete Seeger, majd a Peter, Paul és Mary trió nagy sikerét, az If I Had a Hammer (Ha volna egy kalapácsom) című dalt, amellyel a harmadik helyig jutott Amerikában, de sikerrel játszották Európában is.

PestiSracok facebook image

Trini Lopez óriási sikerrel énekelte a La Bambát és a Guantanamera című örökzöldet, műsorára tűzte a nagy rock and roll-sztárok legsikeresebb dalait, egyebek között a Kansas Cityt is. A remek feldolgozások mellett "saját" sikerekkel is büszkélkedhetett. Elsősorban az 1965-ben megjelent Lemon Tree-t és az I'm Coming Home, Cindy-t kedvelte meg a közönség. Tekintettel déli származására, belefért zenei lelkivilágába a rhythm and blues is, latinos "felhangokkal". Nemcsak angolul, hanem spanyolul és németül is énekelt. Európában is fellépett, londoni koncertjeiről készült "Live" című lemeze nagy siker volt Angliában és Amerikában.

A nagyobb koncertek közé szívesen iktatott be kisebb klubokat, vagy éppen mulatókat, csehókat. A hatvanas években kezdett filmezni, szerepet kapott A piszkos tizenkettőben (1967). A hetvenes évek második felétől már főleg vendéglátózott, bár lemezei továbbra is folyamatosan megjelentek. Trini Lopezt beválasztották a Las Vegas Legends Hall of Fame tagjai közé, Frank Sinatra, Dean Martin, Nat "King" Cole, Kenny Rogers és mások mellé. Helyet követelt magának a latin zene halhatatlanjai között is. Más mexikói-amerikai énekesektől, például Ritchie Valenstől eltérően Trini Lopez elutasította nevének megváltoztatását, nyíltan és büszkén vállalta mexikói gyökereit azon intelmek ellenére, hogy az árthat karrierjének.

Az 1960-as évek után már ritkán került fel a slágerlistákra, de az általa tervezett, 1964 és 1971 között gyártott Gibson Trini Lopez-gitárok váratlanul kedvenc hangszerei lettek olyan rocksztároknak, mint Dave Grohl vagy Noel Gallagher. Lopez üzleti partnere, Joe Chavira zenész közlése szerint ő és Lopez éppen befejezte az If By Now című számot, amellyel élelmiszerbankoknak szándékoztak adományt gyűjteni a koronavírus-járvány alatt. A zenész életéről P. David Ebersole és Todd Hughes filmesek által forgatott dokumentumfilm épp Lopez halála előtt készült el, a My Name is Lopez című produkciót várhatóan jövőre mutatják be.

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.