Pesti Srácok

Korai utazási fotográfiák a Mai Manó Házban

A 19. század derekán készült utazási fotográfiákból nyíltak kiállítások Egyiptom Flaubert idejében és Úti emlékezetek Amerikából címmel kedden a Mai Manó Házban.

MTI

A Nagymező utcai kiállítóhely két új tárlata a korai utazási fotográfiák világába kalauzolja a látogatókat - közölte a Mai Manó Ház. Mint az Egyiptom Flaubert idejében című kiállítás ajánlója emlékeztet, Európa a 19. század elejétől fogva az ókori Egyiptom felfedezésének lázában égett; a tárlaton 1839 és 1860 között készült fotográfiák múzeumi műtárgymásolatai láthatók. Ebben az időszakban sok művész, köztük Gustave Flaubert francia író is bejárta Egyiptomot, közeli barátjával, Maxime Du Camp-mal.

PestiSracok facebook image
Felice vagy Antonio Beato: Kairó, utca a citadella közelében, 1860 körül (Mai Manó Ház/ © az Institute for Cultural Exchange, Germany 2020 jóvoltából)

A fénykép őse, a dagerrotípia forradalmasította a látvány megörökítését: olyan valósághű ábrázolást tett lehetővé, amilyenre korábban soha nem volt példa. Fotográfusok egész hada igyekezett megörökíteni a különleges tájakat, épületeket, romokat, a korszakalkotó technológia megjelenésével szinte azonnal megindultak az expedíciók. A Baki Péter által rendezett kiállításon bemutatott felvételek különlegessége nem csupán a korai fotóeljárások egyediségében, az utazók kalandos élményeinek megragadásában rejlik, hanem abban is, hogy akkor készültek, amikor a műkereskedelem, majd a turizmus még nem pusztította el az ókori Egyiptom örökségének java részét. A tübingeni Institute for Cultural Exchange és a Mai Manó Ház együttműködésében megvalósult tárlaton olyan korai fotográfusok munkái láthatók, mint Maxime Du Camp, Félix Teynard, Louis de Clercq vagy Francis Frith.

Francis Frith: Kairó, kilátás a citadellából, 1858, (Mai Manó Ház / © az Institute for Cultural Exchange, Germany 2020 jóvoltából)

A Mai Manó Ház második emeletén egy kalandos életű magyar arisztokrata, Rosti Pál Úti emlékezetek Amerikából című albumának képei tekinthetők meg a Farkas Zsuzsa által rendezett kiállításon. A fiatal Rosti 1856 augusztusában indult Le Havre-ból Amerikába, hajója 1857 januárjában kötött ki Kubában. Végigjárta Kubát, Venezuelát és Mexikót, fényképezett és tárgyakat gyűjtött, sőt utazása során mindent rögzített a naplójában.

A beleni vízvezeték kútfeje Mexikó város, 1857, Mexikó (Mai Manó © Magyar Fotográfiai Múzeum)



Vállalkozását Alexander von Humboldt német természettudós inspirálta, aki néhány évtizeddel korábban járta végig ezt az útvonalat. Amerikai utazásából hazatérve ezért Rosti 1859-ben fotóiból egy albumot állított össze, amelyet Párizsban beköttetett és személyesen vitt el ajándékba Humboldtnak. Az album egy példányát a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, egyet-egyet pedig nővéreinek. A kötetnek különleges fotótörténeti jelentősége van, hiszen ez az első magyar nyelvű, magyar fotográfus által készített fotóalbum - emlékeztet a közlemény. A Mai Manó ház kiemeli, a magyar közönség most először láthatja a könyv eredeti fényképeit. Rosti minden felvétele igényesen komponált alkotás, amelyek értékét növeli a korabeli technikából adódó számos kis hiba, torzulás.

A fotókon nem látni például felhőket, mert a felvételt készítő gép azt még nem tudta rögzíteni; a víz tükre egynemű masszának látszik, az alakok a hosszú expozíciós idő miatt bemozdulnak, elmosódnak, a mozgó járművek egymás után kétszer jelennek meg. A Mai Manó Ház mindkét kiállítása október 4-ig tekinthető meg.

Kiemelt fotó: Mai Manó Ház (Francis Frith: A szakkarai piramisok, 1858 © az Institute for Cultural Exchange, Germany 2020 jóvoltából)

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)