5 emblematikus film Szomjas György életművéből

Műfajt teremtett Magyarországon, ironikus hangvételű, könnyen érthető, szellemes párbeszédekkel tűzdelt filmjei - mély tartalmuk és igen kemény, komoly mondandójuk ellenére - mindig nagy közönségsikert arattak. Megszállott híve volt a táncházmozgalom és az autentikus népi zene megörökítésének, kezdetektől fogva részt vett benne és hitelesen közvetítette a nézők felé. 5 emblematikus filmjével emlékezünk a szerdán elhunyt Kossuth-díjas filmrendezőre, Szomjas Györgyre.

061.hu

Talpuk alatt fütyül a szél (1976)

1976-ban készült filmjével Szomjas György a magyar pusztán új műfajt teremtett. Az alkotás nagy közönségsiker lett, több mint 600 ezren váltottak rá jegyet. A film az 1830-as években játszódik. Farkas Csapó Gyurka (akit Djoko Rosić alakít), a hírhedt karcagi betyár visszatér a börtönből, készen arra, hogy bosszút álljon azokon, akik feladták. A helyi nagygazdák Mérges Balázs csendbiztost (Bujtor István) bízzák meg az elfogásával, de a helyi pásztorok, akik ugyanúgy veszélyben érzik életterüket a földesurak épülő csatornahálózata miatt, mint a betyárok, eleinte szövetségest látnak Gyurkában. Amikor a tanítványának szegődött Jeles Matyi elárulja őt, szorulni kezd a hurok a nyaka körül.

Szomjas volt az első, aki magyar környezetbe ültette át a western műfaját. Filmje egyaránt merít a zsáner eredeti, amerikai változatából és az olasz gyökerű spagetti westernből. Az író-rendező következetesen fordította le a többi hangulati és tárgyi elemet is. A szereplők a cowboykalap helyi megfelelőjét, a csikóskalapot hordják, lengőajtós fogadó helyett lepukkant csárdában támasztják az asztalt, a fokossal és a karikás ostorral pedig legalább olyan jól bánnak, mint a pisztollyal. A sajátos balladai hangulatról Sebő Ferenc népdalokon alapuló zenéje is gondoskodik, amely legalább olyan fontos eleme a filmnek, mint Sergio Leone klasszikusainak Ennio Morricone harmónikafutamai.

Rosszemberek (1978)

A Rosszemberek a kiegyezés előtti dunántúli szegénylegények világát, végnapjait eleveníti fel korabeli újsághírek, néprajzi anyagok alapján. A film az 1979-es bemutatója után több mint félmillió embert csábított be a mozikba.

Gelencsér Jóskát (Derzsi János) és bandáját a nincstelenség, a nyomor, a bosszúvágy fűti. Egy rablás alkalmával Jóska felismeri és megöli az öccsét kivégeztető marcali bírót. Soromfai, a banda alvezére (Dörner György) eközben arra készül, hogy kegyelemért cserébe feladja a férfit a hajdani negyvennyolcas Hegyessy főszolgabírónak (Djoko Rosić).

Kopaszkutya (1981)

Szomjas a magyar prolivilágról szóló rockfilmje, a Kopaszkutya az 1980-as évek egyik legmeghatározóbb alkotása. A film egy korabeli rockzenekar életébe nyújt bepillantást. A címszereplő zenekar ugyan félig-meddig kitalált, de tagjai a P. Mobil és a Hobo Blues Band közismert állandó vagy vendégzenészei, mint például Schuster Lóránt, Földes László Hobo vagy Deák Bill Gyula.

Nehéz idők járnak a valódi rockzenét adó zenekarokra. Vége a rock and roll-világnak, a film főhőseként játszó Colorado rockzenekar alig néhány tagú közönség előtt játssza a "Bye-bye Johnny B. Good"-ot a lepukkant szocialista kultúrházban; de még köztük is akad, aki arcul üti az egyik tagot, mert "szart játszanak". A megélhetés is nagyon nehéz. Mindannyian érzik: valami más, valami új kell. A menedzser, Schuster Lóránt személyében, végigjárja a rivális zenekarok koncertjeit (olyan együttesekről villannak fel felvételek, mint az Illés vagy az Omega), de kételyei vannak, ezt az akkori Tűrt, Tiltott, Támogatott kultúrpolitika által megtűrt vagy támogatott, kissé szalon-rock irányt el tudja-e majd fogadtatni a tagokkal. Egy nap azonban egészen új ötlete támad: "le kell menni kutyába", azaz jelenítsék meg zenéjükben a korszak marginalizálódott, de komoly erőt képviselő – és hivatalosan természetesen nem létező – fiataljainak ízlésvilágát, s egyesítsék a blues kemény világát és zenéjét a rock and roll felszabadultságával és életörömével.

Könnyű testi sértés (1983)

A filmet 1983-ban mutatták be Eperjes Károly, Erdős Mariann, Andorai Péter és Ábrahám Edit főszereplésével, Szomjas ezzel az alkotással talált rá saját hangjára. A Könnyű testi sértés nem csak Szomjas életművében, de a magyar film egészét illetően is új szemléletet hozott be. Premierje a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában volt. A film alapötletét egy újságcikk adta. Szomjasnak sikerült megtalálnia a sátoraljaújhelyi börtönben a riportban szereplő férfit, beszélt vele és az édesanyjával is. Azt tervezte, hogy a filmben a valódi szomszédok és szemtanúk szólalnak majd meg, interjút is készített velük, de a szereplést végül csak a férfi anyja vállalta, ő be is került a filmbe. Az epizodisták többségét amatőrök alakították – a kukkoló szomszédot Bikácsy Gergely filmkritikus játssza –, sőt a női főszereplőnek, Erdős Mariannak sem volt színészi múltja – ő végül utószinkront kapott.

Csaba (Eperjes Károly) egy kocsmai késelés miatt börtönbe kerül. 28 hónappal később szabadul, első útja a nejével közös nyolcadik kerületi bérlakásukba vezet, ahol egy idegen férfit talál. Miklós (Andorai Péter) a felesége, Éva (Erdős Mariann) új barátja. Az asszony kezdeményezésére kimondják a válást, de a bíróság engedélyezi, hogy Csaba a lakásban maradhasson. A kényszerű együttélésből egyre több konfliktus támad.

Roncsfilm (1992)

Kultuszfilm, Szomjas talán legtöbbet idézett alkotása. A film egymásba fonódó groteszk anekdoták füzére, amelyben a rendező ugyanazt a dramaturgiai trükköt használja, mint korábbi filmjeiben: a csetepatékat a szemtanúk a kamerába nézve idézik fel, mintha egy televíziós bűnügyi műsornak nyilatkoznának. Naturális képsorok váltakoznak objektív beállításokkal, miközben időről időre, minden előzetes figyelmeztetés és apropó nélkül bevágják a filmbe a korszak jellemző televíziós reklámjait. A forgatásra az eredeti helyszíneken került sor, a színészek pedig a megadott keretek közt szabadon improvizálhattak. A legtöbbet a Bélát alakító, a stáblistán dialógíróként is feltűntetett Szőke András tette hozzá a történethez; ő a Szomjas György vezette Kőbányai Filmstúdióból kiindulva lett a magyar független film egyik emblematikus figurája.

1989-et írunk, de nem az időpont a lényeg. Helyszín: a Gólya vendéglő, "Nyócker", a Szigony utcában, ahol az emberek összejárnak, esznek-isznak (leginkább: isznak), kártyáznak, verekszenek, majd hazamennek, és olyan dolgokat tesznek, amik szép lassan követhetetlenné válnak. A házmester túszul ejti a feleségét, a fiú tolókocsis apjára dobja az olajkályhát, ami a faterjával együtt lángra lobban, a disznóvágásnál PB-gázzal elkábított disznó meg kidurran. Majd másnap vissza a kocsmába...

Vezető kép: Részlet a Roncsfilm c. filmből (Forrás: filmarchiv.hu)