Távolodjunk a sablonoktól, rendben, de mi lesz a közönség igényeivel? - Megnéztük Gothár Péter új filmjét

Gothár Péter neve épp olyan szerencsétlen képzettársítások alapjául szolgált az elmúlt másfél évben, amilyen kellemetlenekkel legutóbbi filmje, a Hét kis véletlen dolgozik. A még 2018-ban - a rendező szexuális botrányának kirobbanása előtt - forgatott filmnek a Covid miatt csúszik mostanra (2021. május 20.) a bemutatója, hogy jót tett-e neki a kényszerpihenő, nos, ez az a helyzet, ahol nem oszt, nem szoroz a plusz egy-két év. A Kossuth-díjas rendező megítélése valószínűleg már sosem lesz olyan, mint a botrány előtt, még akkor sem, ha tudjuk, a magyar film- és színházművészetben létrehozott megkerülhetetlen életműve értékelését érdemes szétválasztani emberi vétségeitől. A Hét kis véletlen azonban minden extra információ kiradírozásával sem lesz jobb, az érzékeny zenei és vizuális világ, amelynek megteremtésére Gothár vállalkozott, ugyan érdekes, a különleges filmnyelv viszont már nem azt kellene, hogy jelentse, hogy a néző agyvérzést kap a dekódolás kínjában. Avagy miért kell egyenlőségjelet tenni a kortárs szórakoztató filmek sablonjaitól való eltávolodás és a közönség igényeinek figyelmen kívül hagyása közé? Kritika.

MM - 061.hu

A Hét kis véletlen egy pesti család életét követi többnyire a mai Magyarországon, néha visszatérve a közelmúlt emlékeihez. Központi alakja Gertrúd (Rezes Judit), egy középkorú énektanárnő és feleség egy kihűlt kapcsolatban. Férjével (Mészáros Máté) és nagyfiával (Börcsök Olivér) él valahol a nagyváros belsejében. Fanatikus rajongással kórust vezet. A huszonéves Albán (Mészáros Blanka) Londonból érkezett haza. A két nő villámcsapás szerű hatással van egymásra. Gertrúdban egy pillanatra felvillan az újrakezdés lehetősége, de aztán ismét visszaáll az élet „rendetlensége és bizonytalansága”.Röpke időre a család valamennyi tagja attól tart, hogy minden megváltozott. De aztán megnyugodhatnak, mert nem. Végül már csak a nagyfiú keresi az útját a felnőttek és a véletlenek sorsfordító utcáin.

Tizenöt év után vállalkozott arra Gothár Péter, hogy újra mozifilmet rendezzen, innen nézve még szomorúbb az eredmény. A Hét kis véletlen ugyanis úgy keresi a történetmondás és az atmoszférateremtés újfajta filmes lehetőségeit, hogy közben megfeledkezik a nézőről. "Arra van igény ami jó. Nekem nem dolgom megítélni a nézőszámokat, nem is akarom. Nagyon sokféle film van, és ez nagyon fontos" - fogalmazott a film kapcsán Gothár, ilyenkor azonban óhatatlanul felmerül az öncélúság kérdése. Mert

Nagyon leegyszerűsítve: egy film jó, ha elgondolkodtat, de nem jó, ha nem tudod megfogalmazni, miről szól. Jó, ha nem a megszokott fordulatokat hozza, de nem jó, ha nincs meg a katarzis. Márpedig itt nincs meg. Ebben a megkésett valóságábrázolás is közrejátszik, tulajdonképpen alig fellelhető olyan elem a filmben, amely napjainkra utalna, nincs reflexió a 2000-es évekre, ami szintén megnehezíti, hogy a néző közelebb kerüljön a gothári világhoz.

Azt már megszokhattuk, hogy Gothár perspektívája mindig eltér a megszokottól, filmes nyelve elszakadni igyekszik az aktuális hullámoktól, vizuális-narratív megoldásai is mindig sajátosak voltak. A Hét kis véletlen sem kivétel ez alól. Bartók-részletekkel átszőtt "zenés képeskönyv"-ről van szó, amely a családot mint az emberi társadalom alapvető egységét állítja a középpontba. Hogyan érnek össze az egyének valóságai? Megérthetők-e egymás valóságai? Ezekre a kérdésekre keresi, pontosabban keresné a válaszokat a film, de érvényesebb, ha azt írjuk, a Hét kis véletlen egy furcsa, asszociatív álomvilágba ágyazott történet, iróniával, humorral, impressziók különös tablója, az egységesség igénye nélkül. Egy olyan film, amelyben a hétköznapokban megélt lét abszurditásának sajátos ábrázolása, a humor, a nyelvi leleményesség és a kiváló színészi játék sem elegendő ahhoz, hogy fenntartsa a néző figyelmét.