Pesti Srácok

Tovább is van? Hány bőrt lehet még lehúzni A szolgálólány meséjéről?

Tovább is van? Hány bőrt lehet még lehúzni A szolgálólány meséjéről?

Sokadszorra kezdi újra June Osborne (Elizabeth Moss). De vajon meddig bírja még? És meddig bírjuk mi, nézők? Kívülről fújjuk már June mimikáját, tudjuk, melyik percben jön a szemrebegtetős közeli, a rebellis attitűd fizikai kicsúcsosodása: a makacsul lebiggyesztett száj. Jól csinálja, nem Moss játékával van a gond, hanem azzal, hogy a hosszú közelik, a hatásvadász, kimerevített snittek már nem működnek, inkább idegtépők, mint élvezhetők. Tartalom tekintetében sem jobb a helyzet, a 4. évad eddig elérhető három része ugyan hozza a megszokott szintet, de June kálváriája már túl sok a nézőnek, túl hosszú a szenvedéstörténete, időszerű lenne egy váratlan fordulat, vagy egy új szál behozása ahhoz, hogy az egyébként is agyoncsűrt-csavart, rétestészta vékonyságúra nyújtott történet lekösse a nézők figyelmét. Gileád továbbra is kegyetlen és kizsákmányoló - 2017-es bemutatása óta egyébként a feminista harc szimbólumává vált a sorozat, ami egy külön cikket érdemelne -, June pedig jó forradalmárként mindent megtesz azért, hogy hozzájáruljon a nőket elnyomó, teokratikus rendszer felszámolásához. Őszintén reméljük, így vagy úgy, de vége lesz a megpróbáltatásainak. Kritika.

MM - 061.hu

Margaret Atwood elborzasztó, disztópikus világában a környezetszennyezés és a szexuális úton terjedő betegségeknek köszönhetően egyre több a meddő nő, ezért az Egyesült Államok helyén létrejött diktatúra, Gileád Köztársaság militarizált formában tűzi zászlajára a "visszatérést a hagyományos értékekhez". Első lépésként elbocsátják a nőket a munkahelyükről, majd befagyasztják a bankszámlájukat, onnantól csak a férjük vagy legközelebbi férfi hozzátartozójuk által férhetnek hozzá a pénzükhöz. A társadalom lázadni kezd a kialakuló új rendszer ellen, de ezt véres lövöldözés követi, és kialakul a fundamentalista teokratikus diktatúra. A termékeny nők - akiket ünnepélyes keretek között erőszakolnak meg - "szülőgépekké" válnak, és ha ellenállnak, súlyosan megfizetnek érte. June (Elizabeth Moss), új nevén Offred a Vezér (Joseph Fiennes) háztartásában dolgozik szolgálólányként, és immáron negyedik évada próbálja túlélni a mindennapokat, fő célja pedig megtalálni a lányát, akit elvettek tőle.

PestiSracok facebook image

Atwood 1985-ös regényét a Hulu sorozata tette igazán sikeressé, a maga idejében a kritika nem igazán méltatta. A 2017-ben debütált széria azonban olyannyira felhúzta - az első évad elvitathatatlanul a 2010-es évek egyik legjobbja -, hogy új lendületet adott a kanadai írónőnek, és 34 év után megjelent sötét disztópiájának folytatása, a Testamentumok, ami rögtön meg is kapta a Booker-díjat. A szolgálólány meséje a nők elleni elnyomás szimbóluma lett, a feministák kötelező olvasmánya, még úgy is, hogy maga a szerző nem szánta annak, sőt, Atwood azt is megkapta, hogy "rossz feminista". Csakúgy, mint a főszereplő, Elizabeth Moss, aki a New York-i Tribeca Filmfesztiválon így fogalmazott 2017-ben: "Számomra ez nem egy feminista történet, mert a nők jogai az emberi jogokat jelentik. Nem terveztem, hogy Offredet feminista figuraként játsszam el." A nyilatkozat persze azonnal felrobbantotta az internetet, követelték a színésznőtől, hogy magyarázza meg, hogy gondolja ezt. Moss tehát önkéntelenül vált a női egyenjogúságért zajló küzdelem egyik kortárs vezérévé. Hogy ez jól van-e így (nincs), az egy másik cikk témája.

Visszatérve a sorozatra, a 3. évad azzal végződik, hogy June több mint 80 gyereket menekít át Kanadába, ő azonban Gileádban ragad, egyrészt mert továbbra sem tesz le arról, hogy megtalálja lányát, Hannah-t, másrészt meglövik, így kétséges, hogy felépül-e egyáltalán. Az évad elején a súlyosan sérült June szolgálólány társaival menedékre lel Mrs Keyes farmján. A viszonylagos nyugalom persze nem tart sokáig, legyen elég annyi, hogy Lydia néni, ha nem is ereje teljében, botra támaszkodva ugyan, de eltökélten folytatja válogatott kegyetlenkedéseit. June szenved, de kitart, bírja, bírnia kell, van még hátra pár rész az évadból.

Túlzás lenne azt mondani, hogy unalmas az évadnyitás, de azt is, hogy tűkön ülünk, hogy láthassuk a május 6-i negyedik részt. Atwoodnak több helyütt felrótták már, hogy habár rendkívül erős a történet és hibátlan az atmoszférateremtés, gyenge lábakon állnak a karakterek. Ez sajnos kiütközik a sorozatban is annak ellenére, hogy a forgatókönyvíróknak óriási a játéktere (Atwood csak az első évadot "felügyelte"), s még ha nem is akar nagyon elrugaszkodni az a regényalaptól, a négy évadra húzott történetnek muszáj lenne valahogy rendet teremtenie a káoszból.

June rapszodikus arcváltásait, szerepkörei közötti csapongását nem bírja már a sorozat, és a néző sem. Ha a szándék az újabb és újabb 'wow-faktor' becsempészése volt, nos, az nem sikerült, az összezavarás annál inkább. Nem azt érezzük, hogy June vívódik, vajon melyik lehet a számára helyes út, hanem egy nagy, kibogozhatatlan katyvaszt. Mrs Waterford sem menti meg a dolgot, még úgy sem, hogy a regényben és a sorozatban is messze az ő karaktere a legkidolgozottabb és legizgalmasabb. A negyedik évadra ő is elfogy, nem marad érdekes a néző számára.

Egyelőre nagy csalódás az évad, de innen szép nyerni, várjuk meg a második etapot, bízzunk benne, hogy az alkotók kreatív energiájukat a későbbiekre tartogatták, és elégedetten sóhajthatnak fel majd a nézők. Már ha maradnak egyáltalán.

Fotók: Hulu/HBO

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)