"Ilyenkor egymásért játszunk" - Lajkó Félix és Balázs János Pécsett koncertezik

Június 15-én a pécsi Kodály Központban lép fel Lajkó Félix és Balázs János a Cziffra100 keretében.

061.hu

Lajkó Félix Liszt-díjas hegedűművész improvizációival és világzenéjével, Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész a klasszikus zenével lopta be magát a publikum szívébe. A két művészt jól ismeri a közönség, saját stílusukban mindketten kimagasló eredményeket értek el. De mit idéz elő két erős egyéniségű zenész közös játéka? A zenei határok eltűnését, ahol nincs előre megírt hangjegy, előre megbeszélt dallamok – csak a lélek muzsikál abban a percben, amikor megtörténik a csoda, az improvizálás. Mindehhez elengedhetetlen a közös zenei elképzelés, egymás zenei gondolatának kitalálása és a nemes értelemben vett játék – a hangokkal és a zenei hagyományokból táplálkozó témákkal, az egymás iránti tisztelet és mély megértés jegyében. Két rendkívüli zenész ad találkozót egymásnak, találkozásuk pedig mindig új és mindig feledhetetlen.

Mindkettejük szellemiségéhez hozzátartozik a határok feszegetése, csakúgy, mint az idén ünnepelt Cziffra György művészetéhez. Erről a szabadságról szól az improvizáció művészete, amikor az előadó belső érzelmei hangokká formálódnak, a szívtől, az agytól eljut az ujjakig, az ujjaktól a hangszerig. A rögtönzésben a játékos önmagából fakadóan válik különlegessé, egyedivé, soha nem másolhatóvá: hiszen azonos azzal, amit játszik. A közös improvizációban megszűnnek a kiosztott szerepek, csak a zene marad. Ahogy Balázs János fogalmaz: „Amikor muzsikusok improvizálnak együtt, akkor a zenét szolgálják: azt a pillanatot keresik, amikor a harmónia megszületik. Ezek a találkozások a legszebb momentumok, mert nem a párhuzamokban rejlik a valódi közösségi élmény. Ebben az »örömzenélésben« senki nem kísér senkit, ez a zene színtiszta szolgálata; a zene mámora és szabadsága, ilyenkor egymásért játszunk.”