Pesti Srácok

"Éreztem, hogy hatalmas kihívás lesz Márta után énekelni a Muzsikásban" - Kacsó Hangával beszélgettünk

"Éreztem, hogy hatalmas kihívás lesz Márta után énekelni a Muzsikásban" - Kacsó Hangával beszélgettünk

A 2014-es Felszállott a páva győzteseként ismerte meg az ország, azóta nagyot fordult vele a világ: az ország első számú népzenei formációja, a Muzsikás állandó énekese, nemrég pedig megkapta a Junior Prima Díjat. Kacsó Hangával többek között arról beszélgettünk, érezte-e valaha tehernek, hogy Sebestyén Márta helyébe kellett lépnie, és arról is mesélt, milyen érzés, amikor egy külföldi szinte tökéletes magyarral elénekli nekik a Betyárnótát.

MÉNES MÁRTA - 061.hu

Nemrég érkeztetek haza Angliából a Muzsikással. Az egyik legfontosabb angol zeneipari és kulturális eseményen, az English Folk Expon (EFEx) és a vele párhuzamosan zajló Manchester Folk Festivalon vettetek részt. Hogy éreztétek magatokat?
Két koncertünk volt a háromból. Az egyiket sajnos lekéstük, mert a rossz idő miatt késve érkezett a gépünk Manchesterbe. Felléptünk az Expo-n és volt egy bensőségesebb, családias koncertünk a kinti magyaroknak. A szervezésből a Hagyományok Háza oroszlánrészt vállalt, és kint külön csapat segítette a fellépő magyar zenekarokat. Majd innen Whitby-be utaztunk.

PestiSracok facebook image
Fotó: Horváth Péter Gyula

Évek óta utazol a Muzsikással szerte a nagyvilágban, így már van egyfajta rálátásod arra, milyen a megítélése kint a magyar népzenének.
Az angolok például kifejezetten kérték, hogy menjen ki a Muzsikás.

Leginkább azért, mert jó érzéssel és jó lélekkel nyúlnak a népzenéhez - a Repülj, madár, az Azt gondoltam, eső esik, vagy a Betyárnóta - ami például a személyes kedvencem -, nemcsak színtiszta népzene, hanem ezek a dalok egyben komoly művészeti értéket is képviselnek. A Betyárnóta Pityu (Éri Péter a Muzsikás brácsása - a szerk.) előadásában teljesen újjászületik, a saját lelke is megszólal benne. Azt mondhatom, hogy a Muzsikás egy lelki zenekar, amit mindenhol értenek nyelvtudástól függetlenül, mivel azok a válogatott dallamok, amelyeket játszanak, minden néphez és emberhez közel állnak.

A 40 éves jubileumi koncert közönsége a Szigeten tele volt külföldiekkel, valószínűleg egy szót nem értettek a dalszövegekből, de egészen elképesztő volt látni, ahogy eggyé olvadtak a zenével. Hamar Dániel erre azt mondta, nem kell ezen meglepődni, sem kishitűnek lenni. Sok esetben azok vagyunk, ha a saját kincsünkről van szó, pedig nagyon egyszerű: ami jó, az másnak is tetszik.
Így van. Hasonlót tapasztaltam az indiai koncert körutunkon, ahol a rendezvényszervező egy nagyon sokszínű és tehetséges társaságot válogatott össze. Az együtt töltött másfél hét alatt szépen összeszoktunk. Olyan volt az egész, mint egy alkotótábor, ahol mindenki imádta a zenénket. Az Édes Gergelem, kedves Gergelem moldvai népdalt például mindenki megtanulta. Elkezdtek rá improvizálni: megvolt a fődallam, doboltak rá az afrikaiak, az etiópok hegedültek hozzá, ehhez dúdoltak még blues dallamokat, fantasztikus volt!

Feltöltöttetek egy videót a Facebook-ra, amelyen egy angol rajongó szinte tökéletes magyarral elénekli Pityunak a Betyárnótát. Mit éreztek ilyenkor?
Ott volt Whitby-ben ez a kedves tekintetű ember, aki egyszer csak odament Pityuhoz, és elkezdte énekelni a Betyárnótát hangnemben, jó hangsúlyokkal. Mindenkinek felderült az arca, egyszerűen el voltunk ragadtatva. A férfi azt mondta, hogy ez a kedvenc dala, annyira szereti, hogy megtanulta magyarul, sőt játszani is szokta gitáron. Tényleg csodálatos élmény volt.

A 2014-es Felszállott a páva győzteseként ismert meg az ország, azóta nagyot fordult vele a világ, az ország első számú népzenei formációjában, a Muzsikásban vagy állandó vendég énekesként, nemrég pedig megkaptad a Junior Prima Díjat. Gondoltad, hogy ez lehet a te utad?
Nem, mert mindig természetes velejárója volt az életnek, hogy énekelek. Nálunk otthon mindig szólt az népdal, amikor a család összejött, szülinap volt, vagy egyszerűen csak eszünkbe jutott egy dallam. Tudtam, hogy tovább szeretnék tanulni, de mivel annyira hozzám nőtt a éneklés, rájöttem, hogy sosem akarom elveszíteni. Azt szerettem volna, hogy bárhol is tanulok, megmaradjon nekem az ének. Kiderült, hogy a váci konzervatórium a legjobb döntés volt. Amikor az édesapámmal és az énektanárommal elmentünk megnézni az iskolát, egyből megfogott a hely melegsége, de legfőképp az, hogy a tanulás mellett megmaradhat az éneklés is, egyiket sem kellett elengednem, vagy alárendelnem a másiknak, mind a kettő párhuzamosan működhetett együtt. Az ott töltött évek során kristályosodott ki bennem, hogy a népzenét nem tudom már elengedni és előbb-utóbb a Zeneakadémián szeretnék tanulni. Hála Istennek egyből felvettek. Először 2012-ben, 16 évesen szerepeltem a Felszállott a pávában, akkor az első élő adásig jutottam, de megmaradtam az emberek-, és ami külön nagy öröm volt, a Muzsikás emlékezetében is. Még abban az évben elhívtak a müpás koncertjükre.

Vissza tudsz emlékezni erre a koncertre?
Nem igazán tudtam elhinni. A Muzsikás zenéjén nőttem fel.

A Muzsikás sokaknak ma is eggyé olvad Sebestyén Mártával. Érezted valaha tehernek, hogy a helyébe kell lépned?
Ez egy lassú folyamat volt. Amikor meghívott vendég voltam, akkor mindig volt egy szólóm, amit ők lekísértek, aztán fokozatosan alakult, bővült a repertoár. Aztán, amikor 2014-ben bekerültem a Pávába, egy ideig megszakadt közöttünk a kapcsolat. Itt kategóriagyőztes lettem. Ezután újra érkezett egy telefon a Muzsikástól, hogy kimegyek-e velük Amerikába. Ezt a sztorit Dani (Hamar Dániel a Muzsikás nagybőgőse - a szerk.) egyébként mindig nagy derűvel meséli. Felhívott, megkérdezte, hogy megyek-e velük Amerikába, én pedig mondtam, hogy ezt még át kell gondolnom, és letettem a telefont. Nyilván azt gondolta, hogy egyből rávágom az igent…Én viszont úgy éreztem, ez nagy döntés, át kell gondolnom. Nem szerettem volna, azt sem, ha az egyetem elúszik, hiszen épp elsőéves voltam a Zeneakadémián. Felhívtam édesanyámat, azt mondta, megoldunk mindent, és végül persze elmentem velük.

Bele kellett tanulni, és el kellett fogadni, hogy velem más lesz a Muzsikás. Évekbe telt ez a finomcsiszolódás.

Mitől más veled a Muzsikás?
Más lélek, ami megszólal. Mindenki másképp kapcsolódik azokhoz, akikkel együtt játszik, akit megismer. Különböző személyiségek különbözőképp kapcsolódnak, mivel a saját testükön és lelkükön szűrik át a zenét. Ráadásul nem vagyunk egy korosztály sem, ennek is köszönhető, hogy teljesen más színt, energiákat és más lelkületet hozok ebbe a zenekarba.

A generációs különbség sosem okozott problémát?
Minden természetes módon alakult, mert nem siettetünk semmit. Első perctől, amikor 16 évesen elhívtak, megvolt a közös hang. Ember az emberrel, lélek a lélekkel találkozott. Nem volt soha semmiféle rossz érzésem, vagy olyan, hogy zavarban lettem volna a társaságukban.

Magyarországon születtél, de erdélyi kötődésű vagy, a szüleid marosvásárhelyiek. Egyszer azt mondtad egy interjúban, szerencsésnek érzed magad, hogy mindkét helyen otthon érezheted magad. Most hol van az otthonod?
A Covid-időszak nagyon korlátozta a lehetőségeiket az utazásra.

Nekem ez a világon a legszebb ház a legszebb kerttel, a nagyapám tervezte és építette. Elkezdtük saját kezűleg felújítani, de a munkálatok a járvány miatt múlt nyáron félbeszakadtak. Most úgy érzem, a jelenlegi járványhelyzet miatt újra el vagyok szakítva. Szóval aktuálisan Budapestet tudom otthonomnak mondani. A közelben tanítok a pomázi zeneiskolában, nemrég végeztem a Zeneakadémián, tehát a tanulmányaim is a fővároshoz kötöttek. Amit szerencsésnek élek meg, hogy volt lehetőségem és támogatásom abban, hogy kimehessek gyűjteni oda, ahonnan származom. A szakdolgozatomat is ebből a témából, egy aktuális, friss gyűjtés tapasztalataiból írtam. A párom is elkísért, ketten kocsival vágtunk neki, és jártuk a falvakat. Kilencvenkét, kilencvennyolc éves nénik engedtek be magukhoz a Covid-időszakban bizalommal, természetesen minden járványügyi szabályozás betartásával. Beszélgettünk, együtt imádkoztunk, együtt énekeltünk, fantasztikus élmény volt.

Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője mondta, az a célja, hogy az együttes egy brand legyen. Merthogy muszáj progresszíven gondolkodni akkor is, ha népzenéről, néptáncról van szó. Szerinted 2021-ben mi lehet a legjobb csatornája hagyományaink továbbadásának?
Szerintem az egyik legjobb útja ma a Spotify. Plusz volt most egy ígéretes kezdeményezés, a Poket Zeng a lélekcímű zsebkönyv. Berecz István és az albumon éneklő énekesek, köztük jómagam, összegyűjtöttünk különleges, kevésbé ismert népdalokat, és felénekeltük fiatal népzenészek kíséretében. Ezt is egy jó csatornának tartom, hiszen a fiatalok körében a Poket már egy bevált forma, melyben végre szerepet kaphattak a népdalok. A nyomtatott kiadás lehetőséget ad arra, hogy azok is, akik nem a zene oldaláról közelítenek, irodalmi értékhez jussanak a válogatott népdalszövegek által. A szövegek mellett pedig ott vannak a QR-kódok, amelyek segítségével a Spotify-on levő hanganyaghoz lehet eljutni, így az olvasóknak lehetőségük van arra is, hogy a zene által megéljék azt a hangulatot, amit az adott tájegység hordoz magában. Ez egy kulcs lehet ahhoz, hogy megismerjék a saját zenei hagyományaikat.

Az éneklés mellett tanítasz is, itthon és a határon túl is. Miért tartod ezt fontosnak?
Sosem gondolkodtam azon, van-e vénám a tanításhoz. Egyszerűen szerettem volna továbbadni azt a tudást, amit én már magaménak tudhatok.

A kalotaszegi gyerekek mennyit tapasztalnak az élő hagyományból?
Kalotaszegen még érzik a helyiek, hogy foglalkozni kell ezzel. Ugyan már nincsenek meg azok olyan alkalmak, mint a fonó, amely összejöveteleken énekeltek, nincs már akkora szerepe a hagyományőrzésnek a mindennapokban, mégis fontosak a gyökereik. Tánctanításokat, táborokat szerveznek, hogy a fiatalság ragaszkodjon ahhoz, ami a sajátja. Rengeteg publikus gyűjtés van az interneten, csak válogatni kell közülük.

Miket tervezel a közeljövőben?
A Covid alatt Szabó Danival megvalósítottunk egy egyórás duókoncertet, amely színtiszta székelyföldi népzene. Ezt szeretném megjelentetni album formájában. A Muzsikással is gondolkodunk egy lemezen, de ez még csak gondolati síkon létezik. És szeretnék hamarosan egy szólólemezt is.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula

Ajánljuk még

Egy provokátor belef*sott Magyar Péter nadrágjába? (videó)

Ps TV 2024 június 26.
Amikor azt hinné az ember, hogy naprakész lehet Magyar Péter ámokfutásával kapcsolatban, a mester lapot húz a 21-re. Egészen elképesztő, hogy politikus politikai tevékenység nélkül ilyen szinten a figyelem középpontjába tud kerülni, és még ezt is elnézik neki a hívei. Az sem zavarja őket, hogy Magyar Péter, a belpesti messiás a fojtófogásban lett kivezetve egy buliból. Ha azt mondja, hogy (ez is) a Fidesz műve, elhiszik neki… mert el akarják hinni. Közben pedig fennhangon üvöltik, hogy a Fidesz csak "sorosozik"... De Magyar Péter mellett szó volt még a fociról, a szőrös csajokról és a XII. kerületi turulról, amit az új polgármester a megválasztását követően azonnal el akar vitetni.

Magyar Péter láttán még a Duna is irányt változtatott (videó)

Ps TV 2024 szeptember 22.
Árad a Duna. Mielőtt még valaki félreértené, a válasz nem, ez nem egy újabb péniszirigységgel küzdő politikus jelmondata, hanem a rögvalóság. Az árvíz elleni védekezés komoly összefogást igényel, így most a legtöbben a gátakon pakolják a homokzsákokat. Munka közben persze akad idő néhány tökéletesen beállított, profi fotóra is, amelyek nyilván csak azért születtek, hogy önkénteskedésre ösztönözzék a még nem önkénteskedő embereket. Elfogadjuk. Ez egy ilyen világ. Megértjük, ha készül néhány kép, de a 452 kép/óra egy picit talán már túlzás. Piros pont annak, aki kitalálja, ki készítette a legtöbb "digitális tartalmat" a gátakon folyó munkálatokról. Bizonyára nem Magyar Péter az. Kacsintás, kacsintás.

A római Pannonia sorsa a hunoktól a magyarokig – Honi felderítés (Videó)

Ps TV 2024 május 24.
Néhol térdig érő, de zömmel inkább a föld alá temetett falcsonkok maradtak ránk a római korból – na meg egy név, amely sokkal többet jelent nekünk, magyaroknak, mint a többi korabeli provincia: Pannónia. Mi történt ezzel a területtel a római uralom szertefoszlásakor, amikor germánok, hunok, aztán megint germánok masíroztak rajta, majd az avarok vették birtokba? Mekkora pusztítás érte, hogyan enyészett el az egykori római élet itt, és mit láthattak még az épületekből városokból, gazdaságból a X. századi magyarok, amikor az államuk végleg megtelepedett itt? Fehér Bence klasszika filológus–történésszel néztük át a folyamatot, ahogy egy latin földrajzi név a magyarok országaként épült be a nemzettudatunkba.