Finomhangolás - A Külön falka című filmről

Mindenkinek van egy-két olyan film az életében, ami nem engedi el, ami különböző élethelyzetekben, a legváratlanabb pillanatokban előjön, legyen az egy képkocka, egy mondat, egy gondolat. Empátiát ébreszteni, kézen fogni a nézőt a filmkészítők legfőbb vágya, hogy ha csak másfél órában is, de sikerüljön a befogadóval közös világot teremteni. Arra viszont, hogy ezt egy első nagyjátékfilmes rendező képes elérni két amatőr főszereplővel, nem tettem volna sokat. Nehéz megszólalni, napokkal később pedig írni erről a filmről. Kis Hajni rendező olyan újszerűen, eredetien és világosan jelenít meg érzéseket, rajzol tűpontos társadalmi tablót, tart görbe tükröt, ránt le a mélyvalóságba, ami kevés magyar filmesnek sikerült az elmúlt évtizedben. Kritika.

MM-061.hu

Nem maszatol, nem erőlködik, nem túloz, nem rajzol túl. Nem beszél sokat, nem beszéltet túl, mégis annyi mindent megmozgat a nézőben. Azt mondják, a csöndek időzítésén sok múlik. Kis Hajni mindent jól időzít a Külön falkában. Világosan, lineárisan építkezik, pontosan érzi az arányokat. A szikár, lecsupaszított, vadhajtásokat lenyeső filmszerkezet, és az ebből fakadó egyenesség, hitelesség pedig már-már zavarba ejti a nézőt, ahogyan a főszereplők közötti különleges vibrálás is.

Nikivel (Horváth Zorka), a cserfes kiskamasszal nem könnyű az élet. Problémás gyerek, nem állnak tőle távol a csínytevések. Nagyanyja neveli, és próbálja kontroll alatt tartani, több-kevesebb sikerrel. Tibor (Dietz Gusztáv), a marcona, nehéz természetű, börtönviselt apa kidobóként dolgozik egy diszkóban. Apa és lánya évek óta nem találkoztak. A film kettejük közeledését, az esszenciális, de jelen esetben egészen különleges mintázatot kapó apa-lánya kapcsolatot mutatja be. Teszi ezt olyan megrendítő hitelességgel, a biztonsági őrök világának, a lakótelepi élet nyomasztó valóságának tűpontos megrajzolásával, ami egyszerűen lenyűgözi a nézőt.

Kis Hajni nagyot kockáztatott, amikor színészi tapasztalatokkal nem bíró, volt ketrecharcos bajnokra, Dietz Gusztávra, és a szintén amatőr Horváth Zorkára bízta a főszerepeket. A forgatás állítólag nem is volt zökkenőmentes, Dietz nehezen jegyezte meg a szöveget, és Horváth Zorkával sem különösebben működött a kémia. A rendező viszont kitartott mellettük, és milyen jól tette. Kettejük különleges és ambivalens kapcsolata mozgatja és viszi előre a filmet, az a furcsa vibrálás, amit olykor nehezen fejt meg a néző. Mintha a két szereplő egy-egy jelenetben történő egymásra hangolódása vetülne ki a filmvászonra. Ismerekedés, közeledés, finomhangolás - Dietz és Horváth, Tibor és Niki között.

Szembenézni a múlttal, megfogalmazni magunkban, majd kimondani problémáinkat, közelebb kerülni traumáink feldolgozásához, nem könnyű. Kis Hajni filmje arra mutat rá, érdemes lenyúlni mélyre, még akkor is, ha az csak a nullpontig jutáshoz elég. Tibor és Niki története nyitva marad, kérdés, hogy a közeledés-távolodás spektrumának mely végéhez közelítenek majd. Több út lehetséges, Kis Hajni a nézőre bízza a választást.

A Külön Falkát az év legjobb magyar filmjeként emlegetik, ezzel nem is tudunk vitatkozni. Remek forgatókönyv, izgalmas zeneválasztások, emlékezetes alakítások. De tényleg, miért nem ez a film megy az Oscarra?