Hétköznapi mélységek - A Dívák című dokumentumfilmről

Húszévesek, érettségi előtt állnak, harcolnak minden nap. A túlélésért, a gyarapító gondolatokért, kitűzendő célokért, jövőképért. Meleg, támogató családi háttér nélküli, megfejthető és felgöngyölíthetetlen pszichés problémákkal küzdő fiatalok hétköznapjait mutatja be az HBO Go-n látható Dívák című dokumentumfilm. Az SZFE dokumentumfilm-rendező szakán végzett Kőrösi Máté diplomafilmjét fejlesztette egész estés dokumentumfilmmé, az eredmény pedig egy igazán különleges és megérintő alkotás, ahol a három főszereplő sorsán keresztül felsejlik az is, a rendező maga hol tart önismereti útján. Kritika.

MM - 061.hu

Adott három húszéves lány, akik azért küzdenek, hogy problémás múltjukat hátrahagyva végre leérettségizzenek. Egy különleges, a középiskolából kimaradt deviáns fiatalok részére létrehozott intézmény, a Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnázium és Szakközépiskola diákjai, ahol az oktatás személyre szabottan működik. A doku nagy hangsúlyt fektet erre az iskolára kevésbé, inkább egy klubra emlékeztető, segítő intézmény légkörének bemutatására, a sajátos és laza, de motiváló oktatási módszerre. Kőrösi Máté az érettségiig követi a három lányt kamerájával, és olyan mélységeket sikerül megmutatnia, amelyre valószínűleg ő maga sem számított.

Emese 13 éves korában kezdett el inni, hamar eljutott arra a szintre, hogy a reggeleket is vodkával indította. Barátságot kötött az antidepresszánsokkal, a dokuban is azon gondolkodik, lehet, hogy újra el kellene kezdenie szedni őket. Tina elvált szülők gyereke, aki nehezen dolgozta fel ezt a traumát, annyi kiderül, hogy a szülők nem kommunikálták megfelelően ő és a testvérei felé a családi állapot megváltozását, ez indította el a lejtőn a lányt. Szani pedig egy táncosnő elhanyagolt lánya, aki hamar rákényszerült arra, hogy önfenntartó legyen, heti öt napot dolgozik egy karaoke bárban, mellette keményen készül az érettségire, mert felismeri, anélkül nehezen boldogulna a továbbiakban.

Egyiküknek sem könnyű, óriási terhet cipelnek mindhárman. Naponta megvívják belső harcaikat, a társadalmi elvárások, a szabálykövetés, valamint a maguknak választott egyéni, többnyire lázadó utak között csaponganak. Jó-e a választott utam? Egyáltalán ez az én utam? Miért ez az én utam? - ezek a dokumentumfilm központi kérdései.

Épp ebben rejlik a film ereje: egy olyan perspektívából szemlélődik, amely nem tolakodva, hanem fokozatosan viszi közelebb a nézőt az egyéni sorsdrámákhoz.

A rendező Kőrösi Máté nagy ajándéka pedig, hogy hármójuk által jut el az önmegfogalmazásig, általuk érkezik a felismeréshez, most már neki is ideje felnőni. A lányok már felnőttek.