"Soha máskor nem voltam jobban tisztában azzal, hogy életben vagyok" - Jászberényi Sándor Tíz év háború című kötetéről

Március elején jelent meg Jászberényi Sándor 10 év háború című, prózákat is tartalmazó fotóalbum-esszékötete, amelyben a Libri irodalmi díjas szerző haditudósítóként eltöltött egy évtizedének képeiből válogat. Hogy miért döntött e forma mellett, már a bevezetőből kiderül: "A fényképeknek azonban van egy nagyszerű tulajdonsága: nem vitathatók (...) ahogyan múlik az idő, minden leírt szó vitathatóvá válik, egy fénykép azonban soha." Képei történelmi dokumentumok, a hozzájuk írt szövegek pedig nemcsak magyarázatok, hanem szagos-tapintható történetek, amelyeket tértől és időtől függetlenül összekapcsol ugyanaz: a háború borzalma, a kiszolgáltatottság kínja, a tehetetlenség elviselhetetlensége. Sosem lehetne nagyobb aktualitása ennek a kötetnek, mint most, amikor a szomszédban háború dúl (az orosz-ukrán konfliktusról Jászberényi szintén tudósít, ám a könyv e háború előtt készült el).

MM - 061.hu

Sok előnye van annak, amikor a haditudósító egyben író is. Előbbi jelen van, és ha rendelkezik is a kellő eszköztárral, sem biztos, hogy képes úgy közvetíteni, átadni, zsigerekig hatolni, mint egy író. Jászberényi jelen van a történeteiben, hiszen átélte azokat, de jelen vagyunk bennük mi is, mert érzékelhetővé-átélhetővé teszi azokat. Ahogyan ő kapcsolódik megélt háborúi szereplőihez, úgy képes olvasóját is közelebb rántani átélt valóságaihoz.

Jászberényi Sándor az elmúlt tíz évben végigtudósította az egyiptomi forradalmat, járt a líbiai polgárháborúban, vagy kéttucatszor a Gázai Övezetben, Irakban és Szíriában az Iszlám Állam dúlása alatt, Nigériában, Csádban, Jemenben. Ezalatt az évtized alatt elhasznált vagy négy kamerát. Kettőt a szeme előtt törtek darabokra a hatóságok, egyet elloptak, egynek megette a szenzorát a sivatagi homok. Mindent és mindig fotózott, élőket és halottakat, katonákat és civileket, örömöt és bánatot.

-írja a szerző a bevezetőben.

Az album 14 egységében közös, hogy mindegyikben jelen van az ember. Aki közösséget vállal a másikkal, nemtől, bőrszíntől, kultúrától függetlenül. Jelen van benne a bátorság, és ugyanúgy a gyávaság is. Az esendő ember, és a tiszta lelkű. Az emberi kíváncsiság, a megérteni akarás, az empátia. Ez utóbbi lehetővé teszi a perspektívaváltásokat, hogy az olvasó több irányból, több szempont alapján érthesse, értelmezhesse a leírtakat.

Furcsa, sötét és zord ez a világ, és az élet is, amit Jászberényi választott magának, de mint írja, semmire sem cserélné el. "Az utazással töltött idő alatt nem lett belőlem gazdag ember. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan a nyugati világban értjük a gazdagot. Nem lett házam, birtokom, nincs állandó és biztos jövedelmem, megtakarításom. Gyerekkori barátaim sajnálkozva nézik, hogy mindig mozgásban vagyok. Mégsem cserélnék velük a világon semmiért sem. Nem cserélném el a csótányfertőzött hotelszobákat, a zsúfolásig tömött buszozásokat a szerpentineket, melyek élesek voltak, mint a kés. Nem cserélném egy a negyvenfokos maláriás lázat sem és az összekoccanó fogaim zenéjét (...) Semmire sem cserélném el az életet, amit magamnak választottam. Minden borzalmával együtt szép látvány a világ."

Talán azért látja így, mert nála ez az út az önismeret felé, a kérdéseire feltett válaszok felé. Az, hogy milyen szűrőn keresztül, és milyen formában - próza, fotó - tárja ezt elénk, tulajdonképp mindegy. Tíz év háború volt. Látjuk mi is.

Jászberényi Sándor 1980-ban született Sopronban. Az ELTE-n hallgatott magyart, művelődésszervezést, arabot, filozófiát és esztétikát, magyar-művelődésszervező szakon szerzett diplomát. 2006-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal Egyiptomban él. Többek között tudósított a darfúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a 2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai Övezetben, a nigériai lepra- és tuberkulózis járványról, a 2011-es egyiptomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról. A Kalligramnál három könyve jelent meg: Az ördög egy fekete kutya és más történetek (2013), A lélek legszebb éjszakája (2017), A varjúkirály (2020).