"Nehéz megmondani, mi az, ami csorbítja és mi az, ami bővíti a népzenei hagyományainkat" - Interjú Nóvé Somával, a MORDÁI énekesével

"Azért szeretek népdalokat énekelni, mert nem érzem azt, hogy ez egy feldolgozás, inkább azt, hogy ezek a saját szavaim, saját gondolataim. Szerintem ez is az erőssége a néphagyományunknak, hogy soha nem érzem azt, hogy valaki megírt egy sort, és én azt reprodukálom, olyan minthogyha belőlem jönne" - mondja Nóvé Soma, a MORDÁI énekese, akivel többek között arról beszélgettünk, mit takar az útonálló folk-rock megnevezés, hogy átültethetők-e a paraszti életmódhoz köthető népzenei tematikák a 21. századba, és hogy mikor várható az új MORDÁI-album.

MÉNES MÁRTA -

061.hu

Mi az az útonálló folk-rock? Így definiáljátok a MORDÁI zenéjét. Ez egy fantáziamegnevezés, amit azért választottunk, hogy jobban megragadjon, hogy egy kicsit leíróbb legyen azzal kapcsolatban, milyen hangulatú népzenét játszik a zenekar. A Muzsikás dala, a Betyárnóta volt az első népzene, amit játszottam, akkor indult el bennem az a folyamat, ami a népzene és a saját zeném fuzionálását helyezi a középpontba. Az útonálló kifejezés pedig onnan ered, hogy ez a dal, a Betyárnóta kifejezetten erről szól.

Azt mondod, a saját zenéddel fuzionálod. Ez a rockot takarja? Mondhatni, igen. Persze, a rock elképesztően széles spektrumon mozog, nagyon sok minden belefér, de alapvetően gitárzenét játszottam. Leginkább angolszász eredetű zenéket, úgyhogy eleinte ilyen műfajokkal vegyítettem a népzenét.

A Betyárnóta egy legendás Muzsikás-dal, feldolgozta a Wovenhand is, legutóbb egy brit világzenei fesztiválon pedig majdnem tökéletes magyarral elénekelte Éri Péternek (a Muzsikás brácsása - a szerk.) egy angol rajongó. Szerinted mi van ebben a dalban, ami ennyire megérinti az embereket anyanyelvtől függetlenül? Magyar füllel talán az, hogy ez egy szép, balladaszerű történet, aminek jó a dramaturgiája és a hangulata is. Én azt vettem észre először benne, hogy egy kicsit keveri a tradicionális népzenét az angolszász jellegű folk-rockkal, tehát ők is valami hasonlót csináltak, mint amit most én a népzenével: egy nyugati zenei tendenciát hoztak össze az autentikus magyar népzenével.

A paraszti életmódhoz köthető népzenei tematikák szerinted hogyan ültethetők át a 21. századba? Vannak olyan témák, amelyeket tudatosan elkerültök, mert ma már nehezen értelmezhetők? Szerintem már a Betyárnótánál is rezeg a léc: csikókról, zsandárokról énekelek, és oké, hogy én ezt a szöveget, és az érzést is a magamévá tudom tenni, de ez már egy nagyon átvitt megfogalmazása a szabadságnak, az üldözött állapotnak…Mostanában az a jellemző, hogy nem nyúlunk olyan népdalokhoz, amelyek ma kevésbé értelmezhetők. A hegyi borozda kifejezést például én sem tudom autentikusan elénekelni, úgyhogy vagy az van, hogy ezeket átírjuk, vagy az, hogy eleve ki sem választjuk. Egyébként azért szeretek népdalokat énekelni, mert nem érzem azt, hogy ez egy feldolgozás, inkább azt, hogy ezek a saját szavaim, saját gondolataim. Szerintem ez is az erőssége a néphagyományunknak, hogy soha nem érzem azt, hogy valaki megírt egy sort, és én azt reprodukálom, olyan minthogyha belőlem jönne.

Ez te vagy, de szerinted a generációd mit tud kezdeni ezekkel a sorokkal? Szerintem tudnak mit kezdeni velük, mert a népdalok nagyon sok univerzális és mindig releváns témát dolgoznak fel. A legtöbb dal, amit a MORDÁI-jal éneklünk, szerelmes dal, ez a téma mindig aktuális.

A MORDÁI lehet egy kapu a néphagyományaink felé vezető úton? Szándékotok ez egyáltalán? Volt már olyan, hogy valaki azt mondta, eddig nem hallgatott népzenét, de miután megismerte a MORDÁI-t, utánajárt, hogy ez honnan ered, és elkezdett népzenét hallgatni.

A zenekari tagok mindegyike kötődik valamilyen szinten a népzenéhez? Nem, de nekem sincs a családomban népzenész, nem ezen nőttem fel. Nagyjából átlátom a rendszert, ismerem a tájegységeket, a tájegységekre jellemző zenéket. Talán a dobosunk, Szabó Sipos Ágoston, aki a legmélyebben benne van a népzenei kultúrában, de jó páran a zenekar kialakulása során ismerkedtek meg a népzenével.

Azt mondtad egy interjúban, hogy nem nagyon hallgatsz archív felvételeket. Ezt számon kérte valaha valaki rajtad? Szoktam néha népzenei gyűjtő délutánokat, napokat tartani, de az igaz, hogy nehéz megemészteni a nagyon-nagyon régi archív felvételeket. Néha azt érzem, hogy ezt csak kötelességből csinálom, és nem szenvedélyből. Nekem jobban tetszik az újhullámos, ’60-as években kialakult népzenei átértelmezés, de hogy a kérdésre feleljek, ezt sosem kérték rajtam számon. Elég sok gyűjtést csinálok, de alapvetően csak az a célom, hogy ne lenyúljak dalokat, hanem egy újat csináljak meglévő alapanyagokból.

Amikor fuzionált népzenéről van szó, az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen mértékben nyúlsz hozzá az eredetihez. Szerinted hogy lehet úgy ezt megtenni, hogy az a legkevésbé sérüljön? Szerintem ez egy ösztönös dolog, hogyha valóban szereted az alapanyagot, magadénak érzed, és valamelyest tükrözi a te zeneiségedet, akkor az egy jó út lehet.

Nincs bennem egy kultúrmisszió, de szerintem azáltal, hogy valami újat csinálunk, és bevonzunk olyanokat, akik alapvetően nem hallgatnak népzenét, aztán megismerik azt, elmerülnek benne, az már mindenképpen bővíti, vagy legalábbis fenntartja a zenei örökségünket.

A legutóbbi koncerteteken már új számok is elhangzottak. Várhatóan mikor jelenik meg az új lemezetek? Október-november táján fog megjelenni a második lemezünk, épp most vesszük fel a dalokat. Kicsit bele kell húznunk, de szerintem meglesz az október. Az első lemez felvétele óta nagyon sokan lecserélődtek a zenekarban, sok új ember jött, ez mindenképpen befolyásolja ennek a lemeznek a hangzását, és a dalokat is. Már két szaxofonosunk van, Kapusi Viktor mellé még bekerült Varga Dániel, a dobosunk és a basszusgitárosunk is más, ennek is köszönhető az új hangzás. Abban is eltér, hogy az első lemezen jellemzően Muzsikás-dalokat gondoltunk újra, ezen a lemezen ilyen dalok nem szerepelnek.

Milyen dalokhoz nyúltok ezúttal? Van egy-kettő, ami az újhullámos népzenei vonalból jön, Csoóri Sándor Sündi egy dalát is feldolgoztuk, ez az Álom, álom címűt, amiből klip is készült. Ilyen szempontból hasonló a módszer, de van egy-két olyan dal is, amelynek egy idős asszony száz évvel ezelőtti feléneklése az alapja.

Mentek Zágrábba, itthon is játszotok a Művészetek Völgyében. Tele van a koncertnaptár? Annyira nem régi a zenekar, mindössze négy éves, ennek az időszaknak a második felét kitette a Covid, ami miatt nem nagyon tudtunk külföldre menni. Sokszor felléptünk külföldi fesztiválokon online, de ez nem volt annyira jó. Most kezd beindulni a nemzetközi front, Zágráb mellett lehet, hogy megyünk Franciaországba is augusztusban, és igen, abszolút cél, hogy minél többet játsszunk külföldön.

Ha már itt járunk, szerinted mennyire exportképes a magyar népzene? Szerintem a népzene a legexportképesebb magyar zenei műfaj. Mondanom sem kell, hogy hogy mi nem emiatt csináljuk, mert láttunk benne egy piaci rést, vagy lehetőséget. Úgy érzem, most már nem annyira fontos, hogy külföldön értsék a magyar dalszöveget, mert a mondanivaló átjön a dalból is. Ami fontosabb, hogy az emberek újdonságra vágynak, és ez nagyon jó. Ha most Magyarországon fellépne egy lengyel, számomra ismeretlen, pszichedelikus rockot játszó zenekar, és egy mongol torokéneklő zenekar, akik vegyítik a zenéjüket rockkal, még úgy is az utóbbit választanám, hogy valószínűleg hozzám műfajilag a lengyel zenekar áll közelebb, egyszerűen azért, mert olyat még nem láttam.

Fotó: Horváth Péter Gyula