Hazai zenei örökségünk halhatatlanná válásának adózik a Concerto Budapest Magyar Kincsek sorozata április 20-án este a Pesti Vigadóban.
061.hu
Zeneirodalmunk világszerte játszott remekművei és jobbára még itthon is elfeledett értékei egy Hollywoodban ünnepelt Oscar-díjas és egy Pozsonyban magyar anyától született osztrák mester felfedezésre érdemes alkotásai, 19., 20. és 21. századi kompozíciók sora: ezt ígéri a Concerto Budapest immár hagyományos, magyar kincseket felvonultató bérlete a Pesti Vigadóban.
A Dénes István, Bogányi Tibor, Keller András, illetve Kovács János vezényletével felhangzó koncerteken négy nagyszerű hangszeres szólista elkötelezettsége érvel majd a ritkán, vagy éppenséggel régóta nem játszott művek értéke mellett. Így az első koncerten Perényi Miklós Dohnányitól és Farkas Ferenctől fog játszani, hogy utóbb aztán megismerhessük Kelemen Barnabás révén Dohnányi Ernő, Berecz Mihály szólójával Franz Schmidt, végül Szűcs Máténak köszönhetően Rózsa Miklós egy-egy figyelemreméltó szerzeményét.
A sorozatzáró koncerten három nagyszabású remekművel búcsúzik a Magyar Kincsek 2022/23-as évada, a magyar zenetörténet világszerte ismert mesterének életművéből választva programját. Az est egy valódi különlegességgel indul: Liszt Malédiction című vonósokra és zongorára írt versenyművét huszonkét éves korában írta, majd néhány évvel később revideálta, ám a mű kiadása elmaradt, s csak 1915-ben publikálták posztumusz. Az elfeledett darab címe – Malédiction, vagyis Átok – nem a zeneszerzőtől származik, csupán egy a kéziratban szereplő, témák fölé írt szavak közül. A zongoraverseny írásmódja igen virtuóz, szokatlan hangszerelése pedig nem mindennapi színezetet kölcsönöz a concertónak. Az A-dúr zongoraverseny bár csak néhány évvel később született, már egészen más művészi attitűdöt mutat: a zenekar és zongora teljes harmóniában, egymást kiegészítve, nem pedig egymással versenyezve szólalnak meg. A darab tipikus liszti formában íródott: a hagyományos három tételt egyetlen nagy formába szervezte össze a zeneszerző. A két zongoraverseny szólistája Ránki Fülöp lesz, aki bár még mindig csak húszas éveiben jár, már kivívta a zenei élet elismerését elmélyült, szellemes játékával.
A Kovács János által vezényelt program utolsó száma a liszti szimfonikus œuvre egyik csúcsteljesítménye, az 1855–56-os Dante-szimfónia, amelynek megszólaltatásához a komponista eredetileg vetített képeket és egy szélgépet is rendelt volna. „Nem! Nem! Ezt ne! Ki vele! Ne legyen benne, fenséges Úristen! Maradjunk a gyengéd, nemes, lebegő befejezésnél!” A szimfónia dedikáltja, Richard Wagner e felkiáltásokkal próbálta lebeszélni barátját (és majdani apósát) a lezárás „bombasztikus” megoldásáról, s vélhetőleg ennek hatására Liszt kétféle befejezést is lehetővé tett háromtételes műve mindenkori előadói számára.
A vezető képen Kovács János (Forrás: Concerto Budapest)
