Száztíz éve született Gobbi Hilda

Száztíz éve, 1913. június 6-án született Budapesten Gobbi Hilda Kossuth-díjas színésznő, kiváló művész, akit pályatársa, Darvas Iván egy nagy korszak utolsó nagy oszlopának nevezett.

MTI/061.hu

Az apai ágon olasz származású színésznő a putnoki Gazdasági Felső Leánynevelő Intézet után a Pázmány Péter Tudományegyetem Botanikus Kertjének gyakornoka, majd 1932 és 1935 között a Színművészeti Akadémia ösztöndíjas növendéke volt. Oklevelének megszerzése után a Nemzeti Színház szerződtette, 1959-től a József Attila, 1971-től ismét a Nemzeti, 1983-tól haláláig a Katona József Színház tagja volt. Bohém apja, aki jelentős vagyont szórt el, kitartóan igyekezett megakadályozni, hogy gyermeke színésznő legyen, ám A Sasfiók premierje után ezt sürgönyözte neki: "Elismerem, győztél! Apád."

Gobbi Hilda azon kevesek közé tartozott, akik hivatásukon túl is állandó cselekvési lázban égtek, nemcsak beszéltek, hanem maguk is sokat tettek. Mint mondotta: "én sohasem voltam 'csak' színész. Hiszek abban a sokak által ostobaságnak vélt közhelyben, hogy a színész akarva-akaratlan politizál. Már csak azért is, mert másfél méterrel magasabban áll a közönségnél, amikor szól hozzá.

A két világháború között részt vett a munkásszínjátszásban, majd a második világháború alatt az ellenállási mozgalomban, Magyarország 1944-es német megszállása után illegalitásba vonult, egy ideig együtt bujkált Kádár Jánossal. A háború után fizikai munkával járult hozzá a Nemzeti Színház újjáépítéséhez, a munkás- és parasztszármazású színinövendékek számára megszervezte a Horváth Árpád Kollégiumot, az idős és magányos színészek számára pedig a Jászai Mari és Ódry Árpád Színészotthont. Ő hozta létre, majd folyamatosan bővítette a Bajor Gizi Színészmúzeumot a névadó pályatárs egykori villájában. 1977-ben az ő kezdeményezésére bontakozott ki mozgalom a Nemzeti Színház felépítésére, majd 1987-ben pénzgyűjtési akciót is indított a nemes cél érdekében. Tanított az Országos Színészképző Iskolán, vezetője volt a Nemzeti Színház stúdiójának.

Alkata már fiatalon az idősebb nők szerepkörére predesztinálta, anyákat, nagymamákat, nagynéniket, öregasszonyokat alakított drámai művekben és vígjátékokban, filmen és színpadon (bár filmben fura módon igazi főszerep soha nem jutott neki). Színpadi szerepei közül emlékezetes volt Mirigy a Csongor és Tündében, Gertrúd a Hamletben, Aase a Peer Gyntben és utolsó szerepe, a Vénasszony a Spiró György által neki írott Csirkefejben, a Katona József Színházban. Igazi ismertségét és népszerűségét az 1959 nyarán indult rádiós családregénynek, a Szabó családnak köszönhette, hamarosan ő lett mindenki "Szabó nénije": ahogy többször is beszámolt róla, az utcán gyakran így szólították meg az emberek.

1982-ben jelent meg Közben... című önéletrajzi kötete, amelynek szívhez szóló részei leginkább az emberek és a színház szeretetéről tanúskodnak. "Az én családom meghalt, megszűnt, nincs, elvitte az idő - de kárpótlásul egy el nem múló, örökké élő család tagja lettem: a Színházé!" - mondta az újságíróknak, ha magánéletéről faggatták. Soha nem ment férjhez, gyermeke sem született.

1988. július 13-án halt meg, végakaratának megfelelően vasládába helyezett hamvai mellé színésztársai egy csomag fűmagot, Imperial versenyló patkóját és visegrádi villájának egy tégladarabját tették, mert egyik utolsó interjújában ezeket említette arra a kérdésre, mit vinne magával a földi létből a Styx túlpartjára.

A végakarata szerint alapított Aase-díjjal az emlékezetes percek, pillanatok, szavak, mozdulatok "főszereplőit", az epizodistákat ismerik el. 2001-ben a MASZK Színészkamarai Egyesület és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közösen alapította a Gobbi Hilda-díjat, amelyet a Színházi Világnap alkalmával adnak át az arra érdemes művészeknek. A Nemzeti Színház parkjában szobor és a nevét viselő Stúdiószínpad örökíti meg a nemzet színházáért küzdő és tevő színész emlékét. Születésének századik évfordulója alkalmából 2013-ban Gobbi Hilda-emlékévet tartott az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI).

Vezető kép: Fortepan