A valóság bekopogott a demokratákhoz

A levegőben lógott Joe Biden azon döntése, hogy visszalép az elnökjelöltségtől. Ezt sürgette mindenki, és láthatóan az elmúlt pár napban már a hatalmat helyette régóta gyakorló környezete is kénytelen volt elfogadni, hogy ez a hajó elment. 

Biden az alelnökét, Kamala Harrist támogatja elnökjelöltként, ami egy kényelmes kényszermegoldás, a stáb jelentős része marad, ha nyernek novemberben. Biden marad elnök januárig, és nem neki kell a következő bő három hónap brutális kampányát lenyomnia. A kérdés az, hogy Kamala Harris Biden csapatának menekülőútja csupán vagy tényleg mögötte állnak már a demokrata elit ügydöntő csoportjai is?

Harris jelölése ugyanis nem egyértelmű, nem növeli érdemben a demokraták nyerési esélyeit. Nem elég meglepő jelölt ahhoz, hogy az újdonság erejével hasson, képviseli mindazt a rosszat, amit az amerikaiak pont nem szeretnek ebben a négy évben. Biden alkalmatlanságának beismerése eleve egy pofon a demokratáknak, amikor utoljára ilyet csináltak, hogy nem indítottak újra egy hivatalban lévő első ciklusos elnököt és 1968-ban kigolyózták Lyndon B. Johnsont, utána elvesztették a választást.

Biden visszalépése megadja a lehetőséget, hogy egy tiszta lapot nyissanak és pozitív értelemben meglepjék az amerikai választókat. A kérdés az, hogy ez a képesség most mennyire van benne a Demokrata pártban, a liberális elitekben és a gazdasági érdekcsoportokban. Azzal, hogy Alex Soros is beállt Kamala Harris mögé, megüzenték a további esetleges aspiránsoknak, hogy ez már eldőlt, innentől már csak az ünnepélyes formalitások jönnek. Bidennek nyilván nem azért kellett mennie, mert alkalmatlan a kampányra, az elnöki feladatok ellátására, hanem mert nem lehet vele nyerni és az elnök veresége általában a szenátus és a képviselőház elvesztésével is szokott járni. Vagyis a Demokrata párt hatalomból történő teljes kiszorulásával, ami jelen esetben dühös republikánusok érkezését is jelentené, akik visszaadnának sok mindent, amit az elmúlt négy évben kaptak a demokratáktól.

A nagy kérdés az, hogy a következő néhány napban még megpróbálnak-e, a kampány bő három hónapjára, elnököt csinálni Harrisból. Úgyis kell neki is egy új alelnökjelölt, akinek kell az iroda, így sok szól amellett, hogy Biden egészségi állapotát még aggasztóbbnak ítéljék meg, már rövid távon is. Ezzel a bejelentéssel tehát a demokraták sok problémájukat még nem oldották meg. Világos hatalmi viszonyokat kellene teremteni és azt mutatni, hogy Amerika jó kezekben van. Elnöki képességekkel rendelkező embernek kellene bemutatniuk Harrist. Az elnök majd egy, a nemzethez intézett beszédben fogja megindokolni a döntését a hírek szerint. Ennek kitolása a visszalépés utáni napokra, nyilván a hatalomátadási játszma része, még folyik a huzakodás arról, hogy Biden mennyire is vonuljon háttérbe a következő időszakban.

Nehéz felmérni, hogy Biden beismerése, miszerint nem alkalmas elnöknek már, milyen hatással lesz Amerika megítélésére a világon. A nyugati világon kívül ugyanis az egyszemélyi legfelsőbb vezetők kompetenciája alapvető elvárás, a demokrácia és a legszélsőségesebb viták kirakása az ablakba a gyengeség jele. Mennyire lesz akcióképes az amerikai külpolitika a következő hónapokban, mennyit ér majd a Biden-adminisztráció szava a következő három hónapban? Ez mindig kérdés választás előtt, de most még a szokásosnál is bizonytalanabb a helyzet.

Elnökválasztás idején Amerika mindig befelé figyel, de a világban gyengülő amerikai hegemónia miatt a külvilág problémái ma jobban elérik az USA-t, mint korábban. És miután manapság már végképp nincs az USA-nak koherens külpolitikája, a hidegháborúhoz képest is szokatlanul nagy lehetne a szerepe a jelentős személyeknek a kulcspozíciókban, de inkább a személyiségek és erős emberek hiánya a jellemző. Biden állapota miatt a valós elnöki hatalom szétterült valahová az elnöki adminisztráció útvesztőibe, de ez a folyamat nem termelt ki olyan erős embereket, mint korábban, nincsenek önálló politikai entitásként, személyiségként közismert külügy- és hadügyminiszterei az USA-nak, mint régebben. Ennek a kormányzatnak nem (sem) volt Zbigniew Brzezinskije vagy egy Henry Kissingere, ki tudja például, hogy most ki Biden nemzetbiztonsági főtanácsadója?

Biden visszalépése csak egy folyamat kezdete a Demokrata pártban is, sok mindent kell újraosztaniuk, miközben menedzselniük kell a kampányt, és nyilván mostantól inkább Kamala Harrisnek kellene úgy tennie, hogy kézben tartja a dolgokat, az orosz-ukrán háborút, a közel-keleti helyzetet, Tajvant. A kérdés az, hogy az ingadozó amerikai választók a káosz jelének, a demokraták gyengeségének tartják ezt az utolsó percben végrehajtott cserét, vagy éppen ellenkezőleg, egy határozott és jó reakciónak egy nehéz helyzet kezelésére. Ez nem egy lefutott meccs, Kamala Harrist is meg kell vernie még Trumpnak, például lesz elnökjelölti vita esetleg több is még. A Fehér Házba annak is hosszú az út, aki már lakott benne.

Vezető kép: Kamala Harris amerikai alelnök beszédet mond a nõk hónapja alkalmából adott, Women’s History Month elnevezésû fogadáson a washingtoni Fehér Ház Keleti termében 2024. március 18-án. Az Egyesült Államokban 1987 óta minden év márciusában megünneplik a nõk történelemhez, kultúrához és társadalomhoz való, történelmi korszakokon átívelõ hozzájárulását. MTI/EPA/Bloomberg pool/Al Drago