Amint arról portálunkon is beszámoltunk, a magyar labdarúgó-válogatott tegnap este megkezdte szereplését a Nemzetek Ligája (NL) A-divíziójában. A bemutatkozás árnyaltan fogalmazva is nagyon rosszul sikerült, csapatunk súlyos, 5-0-s vereséget szenvedett Németország ellen. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, alig fél nappal a történések után az internetet ellepték a kommentelők seregei, akiknek nagy része most átkot szór mindenkire, akinek ehhez a vereséghez köze van. Anélkül, hogy felmentést akarnánk adni a tegnapi, valóban nehezen minősíthető játékra, nem árt árnyalni a képet, akár a csapat felé táplált várakozások, akár Marco Rossi szövetségi kapitány megítélése tekintetében. Elemzésünkben erre igyekszünk kísérletet tenni.
A számunkra tegnap megkezdődő aktuális Nemzetek Ligája-sorozatot a legmagasabb osztályban, vagyis az A-divízióban játszhatjuk majd le. Ez annak köszönhető, hogy az NL korábbi sorozataiban kétszer is bravúrosan tudtunk teljesíteni. Először akkor, amikor a B-osztályból feljutottunk a legjobbak közé, aztán pedig akkor, amikor csapatunk a Németországot, Angliát és Olaszországot felvonultató csoportban mindössze a csoportgyőztes olaszok ellen kikapva, három bravúros győzelmet is szerezve csont nélkül bent maradt a legmagasabb osztályban. Ennek révén az idei kiírás sem ígérkezik sokkal könnyebbnek, mint a legutóbbi, bár három nagyágyú helyett ezúttal csak kettőt kaptunk meg ellenfélként (Németország mellett Hollandia szerepel még a mi csoportunkban), a harmadik rivális, a bosnyák válogatott legyőzhetőnek tűnik.
A magyar válogatott élén éppen hat éve, 2018 őszén mutatkozott be Marco Rossi. A korábban a Bp. Honvéddal bajnoki aranyérmet szerző olasz mester a kispestiek kispadján ülve is már kiérdemelte a szurkolók megbecsülését, hiszen mindvégig alázattal viszonyult hazánkhoz, megadva a tiszteletet nemcsak az őt befogadó honi futballközegnek, de az országnak is. Ennek révén – kispesti kötődés ide vagy oda – aligha volt olyan fradista, vagy újpesti szurkoló is, aki tiltakozott volna a kinevezése ellen.
Akármennyire beleszaladtunk a késbe tegnap – mert kár szépíteni, hogy ez a düsseldorfi mérkőzés nemcsak az eredmény, de a játék képe alapján is siralmas volt – Marco Rossi kapitányi korszaka elképesztő sikertörténetként értékelendő. A talján szakember egy leszálló ágban lévő csapatot vett át, egy emberileg rokonszenves, de szakmailag – utólag sok tekintetben – fogalmatlannak látszó belga szakembertől, Georges Leekenstől, akinek kinevezése tévedés volt a válogatott élére, amit az MLSZ vezetése dicséretes önkritikával igen hamar belátott és korrigált.
Marco Rossi tudatos építkezése – amelynek során természetesen akadtak tévedései, hibás döntései és eltaktikázott meccsei is – lassan, de biztosan eredményre vezetett. Először a Nemzetek Ligájában sikerült figyelemre méltó eredményeket elérni, majd jött az Eb-selejtező-sorozat, amelynek végén az emlékezetes Izland elleni pótselejtezőn kijutottunk a részben hazai rendezésű kontinenstornára. A portugál-francia-német-magyar „halálcsoportban” elért tisztes helytállás a korábbinál lényegesen magasabbra emelte a lécet, ami után elérkezett Marco Rossi kapitányi időszakának első mélypontja.
Az Eb-n mutatott jó szereplés után sokan kézenfekvőnek találták, hogy 1986 után ismét kijut majd a válogatott a világbajnokságra, ám egy bizonyos Armando Broja előbb Tiranában, majd Budapesten is megtréfált bennünket. S mivel a történelmi távlatokban Puskásékon, Albertéken, Nyilasiékon, Törőcsikéken és Détáriékon szocializálódó magyar futball-lélektan még mindig képtelen megemészteni egy Albánia elleni kudarcot, pláne kettőt, Marco Rossi kapitányi széke is azonnal megingott. Az egyik legnagyszerűbb döntés volt, úgy az MLSZ, mind pedig az olasz Maestro részéről, hogy nem hoztak elkapkodott döntést egy esetleges búcsúról, mert ami utána következett, az a magyar labdarúgás kirakatcsapatának legnagyobb XXI. századi sikersorozatának tekinthető.
A magyar válogatott feljutott a Nemzetek Ligája A-divíziójába, ahol a korábban már említett ellenfelek társaságában kimagaslóan szerepelt. Anglia ellen 1962 után sikerült újra győzelmet aratni, harmincezer gyermek előtt a Puskás Arénában, majd Wolverhamptonban az évszázad eddigi legnagyobb eredményét elérve, 4-0-ra kivégeztük a háromoroszlánosokat. Amikor Szalai Ádám emlékezetes, sarokkal szerzett góljával Lipcsében is győzni tudunk, a csoportelsőségért játszhattunk Olaszország ellen, s bár ott kikaptunk, az egész NL-sorozat legnagyobb meglepetését a mieink szereplése jelentette.
Ezek után következtek az Eb-selejtezők, amelyen a sorsolásunk is jónak volt ítélhető, és csapatunk teljesítménye alapján sokak szemében elvárásként fogalmazódott meg az újabb kontinensbajnoki kvalifikáció. A tervet meg is valósította Marco Rossi alakulata: a nálunk egyértelműen magasabb polcra taksált szerbeket oda-vissza legyőzve, hazai pályán mindenkit két vállra fektetve, csoportelsőként jutottunk ki az idei, németországi Európa-bajnokságra. Arra, hogy a magyar válogatott megnyerjen egy selejtező-sorozatot, utoljára 1984/1985-ben volt példa, amikor a Mezey György által irányított csapat Hollandia, Ausztria és Ciprus testén keresztül, egyenes ágon, Európából elsőként jutott ki a mexikói világbajnokságra.
És itt elkerülhetetlen az, hogy érzékeltessük a Mezey- és a Rossi-féle válogatott szereplése között tetten érhető kísérteties analógiát. A Mezey-féle válogatott szereplése és elképesztő felemelkedése – 1985 végén az európai ranglistát Magyarország vezette, a nem hivatalos világranglistán pedig a harmadik(!) helyen állt válogatottunk –, majd az 1986 márciusában bekövetkező Brazília elleni 3-0-s győzelem olyan magasságokba repítette a szurkolói várakozásokat, amelyet két évvel korábban, 1984 tavaszán elképzelni se tudott volna senki.
A Szovjetunió elleni 6-0-s irapuatói vereség, majd a csoportkör végén történő vb-kiesés pedig lavinaként söpörte el az addig félelmetes eredménysort produkáló válogatottat. Nem állítható természetesen, hogy csak ezért – hiszen ez rendkívül összetett, sok tényezős történet –, de tény, hogy azóta sem sikerült kijutnunk egyetlen világbajnokságra sem. Anélkül, hogy túldimenzionálnánk a Disztl Péter – Sallai, Róth, Garaba, Péter (Varga) – Kardos, Nagy A., Détári – Kiprich, Nyilasi, Esterházy alapösszeállítású válogatottat, kijelenthető: elképesztő szakmai baklövés volt bűnbakkeresés címszó alatt szétkergetni azt a társaságot, amelynek jó része fiatal játékosokból állt, és amely előtt még legalább egy vb-ciklus ott volt.
1986-ban vélhetően annak is szerepe volt a népharagban, hogy addig a képességei felett szerepelt a csapat, és túl magasra tette önmaga számára is a lécet. Most, a düsseldorfi zakót követően olvasgatva a Szoboszlaiékat becsmérlő, és Marco Rossi fejét követelő kommentcunamit, valami hasonló érzés kerítheti hatalmába a futballimádó szurkolót, újságírót. Egycsapásra feledésbe merül minden.
A franciák és a németek elleni Eb-pontszerzés, a Nemzetek Ligája-bravúrok, a szerbek belgrádi legyőzése, a csoportgyőztesként történő Eb-kvalifikáció, vagy az, hogy a wolverhamptoni stadionban a nemzeti himnuszunkat sportszerűtlenül tahó füttykoncerttel megalázó angolokat egy négyessel hallgattatták el Sallaiék. A hozzászólók nagy többsége azonnal kiöntené a fürdővízzel együtt a gyereket is.
Ha Marco Rossit kirúgják, vagy ő maga veszi a kalapját, akkor jobb lesz a magyar futball hátországa? Hirtelen megjelennek azok a szupertehetségek, amelyeket a honi akadémiák ontanak magukból, de akik Rossi farkasvaksága miatt nem kapnak meghívót a keretbe? Ha a mostani két legtöbbször emlegetett „bűnbakot”, Nagy Ádámot és Szoboszlai Dominikot kihagyná a csapatból Rossi, egycsapásra győzni tudnánk Düsseldorfban? Józan belátással közelítve a kérdéshez, könnyedén kijelenthetjük, hogy aligha… Sokkal többre megyünk, ha megpróbáljuk megnézni a mögöttest.
Vannak a pletykák, amik persze ilyenkor felerősödnek, és vannak azok a tények, amelyek cáfolhatatlanok. A pletykákra sok szót nem érdemes vesztegetni, jóllehet, ha van valóságalapjuk, akkor akár szerepük is lehet a düsseldorfi történésekben. A németországi Eb-n személyesen jelenlévő tudósító-kollégák közül akadt, aki meg is írta, hogy komoly perpatvar alakult ki a csapat háza táján a Svájc elleni vereség után… Beszélik, hogy például Lang Ádám akkor se biztos, hogy kerettag lett volna most, ha alapember lenne ciprusi klubjában… És sokatmondó volt Marco Rossi Eb utáni nyilatkozata, amikor kerek-perec kijelentette: egyetlen percét sem élvezte az Eb-nek… Ezekről a nem túl szívderítő pletykákról azóta se tudni többet, a külvilág felé szőnyeg alá lettek söpörve, ami talán jó, talán rossz, ezt majd az idő eldönti. Abban pedig próbálunk bízni, hogy a játékosok a tőlük telhető legteljesebb mértékben odatették magukat Düsseldorfban, és csupán a futball szeszélye folytán sikerült ennyire egyoldalúra a tegnap esti mérkőzés…
A tények viszont makacs dolgok, és vannak közöttük cáfolhatatlanok is, amelyekkel egész egyszerűen nem lehet vitába szállni. Ha megnézzük a keretet, ki kell mondani, hogy Marco Rossi alapvetően a legjobbakat válogatja be. Az teljesen természetes, hogy egy edző ragaszkodik azokhoz, akikkel sok sikeres csatát megvívott, és nem érheti az a vád sem Rossit, hogy ne lenne nyitva a keret kapuja a figyelemre méltó teljesítménnyel előrukkolók számára. Most például Nikitscher, Vas, Gergényi és Yaakobishvili is ott van a névsorban, Nikitscher debütált is Düsseldorfban és könnyen lehet, hogy Bosznia ellen Gergényi és Yaakobishvili közül is bemutatkozik majd valaki. Vas sajnos sérülés miatt most nem léphet pályára.
Ugyanakkor érdemes egy pillantást vetni a közvetlen utánpótlásra, ahonnan elsősorban meríthetne a felnőtt kapitány. Az U21-es válogatott a minap barátságos meccset játszott Szlovákia hasonló korú legjobbjai ellen. A Szélesi Zoltán szövetségi edző által pályára küldött csapatban ott volt gyakorlatilag mindenki, aki a fiatalok közül a közeljövőben szóba jöhet majd a felnőtteknél. Pályára lépett Debreceni, Gruber, Lisztes, Komáromi, Vancsa, sőt, a Manchester Citynél pallérozódó nigériai-magyar Okeke is. Közülük Vancsa már korábban bemutatkozott Rossinál, és ő, valamit Lisztes is ott volt, mint vésztartalék, a németországi Eb-keretben. Az eredmény? 2-1 a finoman szólva nem éppen világverő Szlovákia javára, és egyik reménységünk se játszott úgy, hogy megkérdőjelezhető legyen Rossi döntése, miszerint nincsenek ott a felnőtt keretben.
Gruber Zsombor hatalmas tehetség, nagy jövő előtt állhat, de sajnos perceket kap csupán a Fradiban. Más kérdés, hogy annyit, amennyit például Pesicstől látunk, ő is simán produkál, amikor pályára lép, de érezhetően a szerb élvezi inkább Pascal Jansen bizalmát. A korábban sokak által már a felnőtt válogatottba követelt Lisztes Krisztiánt be sem nevezte a Frankfurt az Európa Liga-keretébe – miközben a csapat másik magyarját, a tizennyolc éves Fenyő Noah-t igen –, és felmerült, hogy egyelőre lekerül a második csapathoz erősödni… Vancsa Zalán most igazolt a belga élvonalba, a jövő zenéje, hogy ott sikerül-e helytállnia. Yaakobishvili Antalt ebben a bajnokságban még egyik bajnokira sem nevezte be a Girona, hivatalosan az U19-es keret tagja. Okeke Michael szintén kimagasló tehetség, nem véletlen, hogy tizennyolc évesen a City U21-es csapatának alapembere, de ennek ellenére még nincs Pep Guardiola kezdőcsapatának közelében. Komáromi Györgyöt az átigazolási időszak végén szerződtette a szlovén NK Maribor, ami esetében a kérdés, hogy ez a klubváltás végső soron milyen előrelépést hoz majd a tehetséges játékos karrierjében.
Ők tehát a közvetlen utánpótlás, akikből Marco Rossi elsődlegesen csemegézhet. Ami az itthon játszókat illeti: Máté Csaba érkezésével a korábbinál támadóbb szellemű lehet majd a Debrecen játéka, ami jó esélyt teremt a rendkívül gólerős, kiváló küzdőszellemű, a párharcokba bátran beleálló Bárány Donátnak arra, hogy a válogatott látókörébe kerüljön. Képességei alapján megkaphatja a sanszot, miként a Nyíregyházában hétről-hétre remekül játszó Kovácsréti Márk előtt is megnyílhat a válogatott kapuja, hiszen hazai szinten kiemelkedő tehetségnek tekinthető. Nagy kérdés, hogy a Fradiban mennyi játéklehetőség jut majd a korábban már Rossi által meghívott Szalai Gábornak, aki hamarosan újból a keretben találhatja majd magát.
Mégis: a realitások azt mondatják velünk, hogy ha elöl Varga helyett Gruber vagy Bárány jut szóhoz, hátul Yaakobishvili lett volna az egyik védő a pályán lévők helyett, Szoboszlai helyett pedig Kovácsréti játszik, akkor sem történik csoda. Nem született volna magyar győzelem akkor sem Düsseldorfban. Megnézve a kispadokat a német-magyar meccsen, amíg a hazaiaknál a Bayern München, a Dortmund és a Stuttgart játékosaival frissíthette csapatát Julian Nagelsmann, addig nálunk az osztrák, svájci és görögországi légiósok mellett például a Kecskemétben és az MTK-ban szereplő játékosok ültek a kispadon.
S miközben a németeknél jó néhány klasszis (pl. Gnabry, Sané, Hummels) még hiányzott is, addig nálunk a fentebb felsorolt reménységeken kívül csak a krónikus játékhiánnyal küszködő Szalai Attila, Fiola Attila és Lang Ádám jöhetett volna még szóba, de éppen az Eb mutatta meg, hogy az ő pályára lépésük esetén is sebezhető tud lenni a védelmünk.
Két dolog még feltétlenül szót érdemel. Az egyik a mutatott játékon túlmutató hozzáállás, ami persze nyilvánvalóan összefügg egymással. Nem is okvetlenül a vereség aránya volt elszomorító a düsseldorfi mérkőzésen, hanem az, hogy válogatottunkból valahogy hiányzott a tűz, az elán, az „ide nekem az oroszlánt is!” mentalitás, ami pedig az egyik alapvető jellemzője ennek a csapatnak és az egyik fő letéteményese volt a mögöttünk hagyott időszak sikereinek is. Hogy a hozzáállásbeli változásnak mi az oka, rejtély, ám kétségtelen, hogy csak akkor fogunk visszatalálni a siker ösvényére, ha visszatér a korábban rendszeresen látott hozzáállás.
A másik kérdéskört a képzésünk szembeötlő hiányosságai jelentik. Bár messzire vezetne, és külön tanulmány témája lehetne, hogy mi nem működik az akadémiai rendszerben, de hogy valami nem stimmel, az aligha vitatható. A mögöttünk hagyott bő évtizedben ugyanis úgy a kiépült infrastruktúra, mint a befektetett anyagiak terén igen jelentős előrelépés történt labdarúgásunkban, akadémiák egész sora működhet úgy, hogy minden feltétel adott számukra a magas színvonalú szakmai munkához, képzéshez, de az újsütetű tehetségek száma érdemben sajnos egyáltalán nem követi le ezeket az egyébként örvendetes változásokat. Ennek alapos vizsgálata és a szükséges változások végrehajtása is elkerülhetetlen lesz az illetékesek részéről.
Mindezek után úgy összegezhetünk, hogy a magyar válogatott az elmúlt években szinte folyamatosan erőn felül teljesített, szállította az álomszerű eredményeket, sikereket. Ez lehet az oka annak, hogy ha olykor szembejön a valóság, mint most Düsseldorfban, akkor az már tragédiának tűnik, ami után sokan fejeket akarnak a porba hullatni. Pedig attól nem fog megoldódni semmi…
Vezető kép: MTI/Szigetváry Zsolt
Sas
2024-09-09 at 00:05
A taktikának nem bátornak kell lennie, hanem racionálisnak.
pm
2024-09-08 at 23:44
Hozták ugyanazt a színvonaltalan focit amit egyébként. Ugyanazt láttam mint azÖsszes bukott meccsen 30ÉV alatt.
Labdafelvezetés nincs, pontos passzok nincsenek, nem futnak /Dominik kivétel, de egyedül?? / a védők ácsorognak és sétálgatnak!! az események után..
A mai focista követelményekből egyetlen egyet nem hoznak a srácok.
Bírálom Rossit, mert amikor bukott a taktika/mint kb mindig/ akkor sem változtat. Eszembe jut egy skót mérkőzés ahol a skótok kiesés ellen küzdöttek /vesztésre álltak/. az edző behozott még 3 csatárt, és a végén úgy nyilatkozott hogy ha kiesünk akkor már mindegy hány góllal, de legalább megtettek mindent. És így is volt.
Bírálom a játékosokat is, mert a küzdeni akarás szikrája sincs bennük, nem ez az egyetlen ilyen meccs, számos példát lehetne sorolni . A vbn a kiesésünknél ugyanezt a szart játszották.Séta ide-oda, hátrafelé passzolgatás, fél órán át még akkor is amikor már ezerrel kellet volna támadni. Hol volt akkor Rossi? Hol voltak a játékosok ? Hol volt a valódi győzni akarás?? Olyan volt , mintha maguk ellen fogadtak volna.
A magyar ember vízzel főz?? Na ne magyarázzák már el nekem hogy képtelenség Magyarországon olyan emberekezt találni akik képesek végigfutni ha kell 90 percet. Minden hiányzó képességük fejleszthető képesség. Az állóképesség, a koordinácó az pont ilyen. Csak csinálni kéne. Ettől még nem lesznek klasszisok, az a veleszületett tehetség, de hogy lehetnének jobbak az nem hiszem hogy vitás.
Alacsony lehet a mérce ha ennyi bukta után is még ugyanazok vannak . Mindig megígérik hogy majd a következőn.. Nem az a baj hogy kikapnak, hanem az hogy úgy kapnak ki hogy a szikrája sem látszik annak hogy megpróbáltak volna győzni. hogy is szokták ezt a bíróságon mondani? nem tanúsították az adott helyzetban elvárható magatartást.
Én simán kidobnám az egészet. hosszú évek tendenciáját törnénk meg vele. Hogy milyn eredmény születne így ? Honnan tudhatnánk amíg nem próbáltuk?
Orbán Balázs
2024-09-08 at 23:13
A sok büdös náci idáig züllesztette a focit! Szánalmas köcsögök vagytok az oldalon mind.
Sas
2024-09-08 at 22:56
biztos idióták képzik a fiatalokat-az nem igaz, hogy senki nem tud semmit sem csinálni-gondolom fiatal korban agyontaktikázzák a meccseket-ezért egyéni fejlődés szinte lehetetlen-kapja be a faszomat aki tűri.RÉGEBBEN ANNYI ÉSZ SEM VOLT , HOGY KISEBB TÁVOKON SPRINTELTESSÉK ŐKET-LEFUTTATTAK VELÜK KILÓMÉTEREKET-DE KOCOGVA-AZTÁN NEM TUDOTT SPRINTELNI-.AZ ANYJA PICSÁJÁT-AKKOR ILLETÉKESEK MIÉRT TŰRIK?MEG KELL ŐRŰLNI TŐLE-DE MINDEN ILLETÉKES KIBÍRJA-ÖNÉRZET NÉLKÜL-ÉVTIZEDEKEN ÁT.GYEREKKORBAN NEM A TAKTIKA A FONTOS-ENGEDNI KELL CSELEZNI-ÜTKÖZNI-KOCKÁZATOSAN PASSZOLNI-DE, NEM-NEM ENGEDIK-HÁT ROHADJON MEG.
Királytigris
2024-09-08 at 22:34
Olvasva a kommenteket, az jön le, hogy sokan a magyar foci kudarca, és a társadalom működése között szoros összefüggést vélnek felfedezni.
Ez nem igaz. Rossz a magyar foci ez tény, de az ország a rengeteg nehézség, és árulás ellenére működik, szerencsére nagyságrendekkel jobban mint a magyar foci.
Viszont az hiba, hogy a magyar profi fociba állami pénzeket pumpálnak bele. Ez torzító hatással bír. Ennek következtében lehet a langyos szarban ücsörögni. Így változás soha nem lesz, mert nincs ösztönző motiváció.
balfék
2024-09-08 at 21:52
“Ötvenes vagyok, olyan az országunk, amilyen. Ami szar benne, AZT EGYÜTT SZARTUK SZÉJJEL” – ez így nem teljesen igaz. Maga lehet, hogy széjjel szarta, ha ötvenes, mert akkor 90-ben már volt lehetősége tenni a rendszerátmentés ellen. De én fiatalabb vagyok pár évvel, és esélyem sem volt, csak néztem, hogy a sok faszkalap hogy bassza el az egészet. És még ma is azok pofáznak, meg nosztalgiáznak brinkmannprofesszorról. Én nem basztam el semmit. De az tény, hogy itt kurvasok komcsi van, mai napig, vagy újból, mert ez is ilyen ciklikus dolog, mint az öltözködés. De a magyarok vagy már a Honfoglalás óta ilyenek, vagy csak 500 éve. Fene tudja. Az István a királyban teljesen jól megmutatkozik. Pedig ott még gulyáskommunizmus volt. De már a Bánk Bán is pont ilyen, vagyis 1800-as években felfedezhetőek ezek a sajátos jegyei a magyaroknak.
Viszont ennek ellenére, nem kellene általánosítani, mert én ezekkel a mai hullámokkal, divatokkal nem mozgok, és sosem érdekeltek. Egy irány van, megmutatták a királyaink 1526 előtt. És megmutatták a várkapitányok is, némelyik. A haza mindenek előtt, és nem csak szóval, hanem mindenhogyan. Még egy dolog. Akikben nincs a jobbra, szebbre, sikeresebbre való törekvés, csak el lubickol a posványban, az nem mondhatja el magáról, hogy jobboldali. Ez vonatkozik újságírókra is! Nem a kommentelőket kell lehurrogni, hanem befejezni az előre hájpolást, ami után még nagyobb a csalódottság az olvasóban, ha mégsem úgy alakul. Filmek, sport, gazdaság, politika, megy itt minden nap az etetés (minden oldalról), és még mindig ugyanazokat olvasni, jövő időben, feltételes módban. Győzzük kivárni!
Ja, és megnéztem a Hunyadi sorozat előzetesét. Már előre utálom, mert megint a legtöbb jelenet a csöcsmarkolászás volt. Ez is ilyen Tündérkert szerű lesz, csak most kevesebb a pucérkodás? Hát ez is bizony a bolsi időkből maradt a filmeseknél. Minden filmbe kell valami baszás, csöcsörészés, pucér seggek, faszok és csöcsök. Ezt mikor fogják már elfelejteni? Ha egy dicső történelmi filmet csinálnak, annak az ilyenek elveszik a dicső mivoltát. Egy rakás szar lesz. És ettől sem várok inkább már semmit, mert elég elkeserítő, ha erről fog szólni.
Jól eltértem az eredeti gondolattól, de azt hiszem, ide tartozik, mert a gagyi, szar, szutyok jön mindenhonnan, nemzetinek becsomagolva. Elég legyen már!
moliere
2024-09-08 at 21:48
lila
Látod például ez a baj. Hogy Te mondod azt, hogy “sosem értettél hozzá”. Látod? 🙂 Ez a gond. Köszi a hozzászólást!
moliere
2024-09-08 at 21:46
Ha valaki bárhol Budapesten, például a Pongrác út Kerepesi torkolatában áll a pirosnál és körbenéz, amit lát, az alapján mit mondhat a hazájáról? Ha mondjuk elmegy Bercelre, és megússza ép felnivel, vagy csak behajt Domonyba, és megússza totálkér nélkül a padkát… Vagy szétnéz mondjuk a Rákosrendező felüljárójáról… vagy éppen Pusztaszabolcson. Vagy Jászladányban. Vagy Ajkán. Vagy a Palotai-szigeten, ahol egy fényképre fér a “Természetvédelmi terület” felirat és az illegális lerakó…
Az ország egyik fele azt mondja, hogy Orbán.
A másik fele azt mondja, hogy Brüsszel.
És csak én mondom, hogy MAGYAROK?
Akik elvárják, hogy úgymond “annyi pénzért” néhányuk kivételesen félisteni teljesítményt nyújtson egy olyan válogatott ellen, akiknél egy ötször akkora ifjúságból sokkal szakszerűbben felnevelt fél csapatot rakhatnak össze, ahol sokkal nagyobb merítésből betömött nigér és egyéb tiritarka dugaszokkal tömik be a lukakat. És néha még csalnak is a javukra… (Nem most.)
Rossi egyet hibázott. Belelovallták az elvárásokkal az EB után (ami ugye mindenki szerint kudarc volt, íme a bizonyíték a butaságunkra!), hogy most aztán előrejáték kell. KELLETT A FASZT! MARADNI KELLETT VOLNA A VÉDEKEZŐ HARMADBAN, SZÉTVÁGNI A JÁTÉKUKAT, AMEDDIG LEHET, JÁTSZANI A RÉGI JÓ DIGÓ 0:0-RA! Rossi gyengesége, hogy nem ezt tette! Nagyon nehéz a passzsáv és a lövősáv megtalálása 10 védekező játékos ellen. Az első három-négy szétfutja a passzolgatókat, őket a 60-80. perc környékén lecseréled, plusz a besárgult védőt, és még kiállítás esetén is nehéz a németek dolga. Tudja ezt Rossi. De nem merte alkalmazni, mert a német és a magyar sajtó 0:0, pláne 1:0 esetén is szétszedték volna, hogy “antifutball”, “jövőtlen”, “szégyen” stb. Pedig nem. SIKER LETT VOLNA, mint minden népnek a szűk vereség Németországban siker. Meg kell nézni, hogy a csehek, akik egy nem német szinttől kaptak egy négyest tegnap, talán az edzőt is elzavarták (ott joggal, mert van jobb, és mert ott volt az EB, láthatták, hogy kinyílni Grúzia ellen idiótaság), de nem hinném, hogy bárki a játékosokat tömegesen alázná. Na jó, Nagy Ádám szint náluk nincs. De ha lenne Szoboszlaijuk, már Jagr szinten istenítenék.
Fura bárányok vagyunk mi.
lila
2024-09-08 at 21:31
Engem nem érdekel a foci, és soha nem tudtam egy vezetőedző nevét sem. Marco Rossiét viszont ismerem, nagyra tartom és megbecsülöm őt. Szerintem még sokan vagyunk így, azok között is, akiket szintén nem hoz lázba a foci. Sokat köszönhet neki a magyar futball, és ő is megbecsüli a magyarokat. Miért merül fel egyáltalán, hogy annyi siker és fejlődés után el kellene mennie, csak mert most nagyon rosszul sikerült valami? Sosem értettem, miért kell egy sikertelen manőver vagy egy sikertelen meccs után rögtön a földbe taposni egy focistát és egy edzőt és a fejét követelni. Ha egy évig folyamatosan ugyanez lenne a helyzet, és úgy látszana, hogy visszafejlődik a csapat, akkor fel lehet tenni a kérdést. De most minek?
moliere
2024-09-08 at 21:30
A volt komcsi országokból Magyarország népessége a legkommunistább és a legbutább.
Megindoklom. Egyrészt a legkevésbé kommunistának hiszi magát, mert ugye 56, meg ugye határnyitás, meg ugye legvidámabb satöbbi, de ez a populáció viseli el legkevésbé a milliárdosokat, sőt, már eleve a vállalkozót, mint embertípust, és egyébként a papokat is. Virtigli bolsi prolinép vagyunk, sokszor még két diplomával is, a valóság nem zavar minket, csak az árak, pedig arra van egy egyszerű recept: többet kell keresni!
Másrészt a legokosabbnak hiszi magát, ami már önmagában is elég, nem is elemzem tovább, csak a buták képesek annak képzelni magukat.
.
Mindebből kiindulva bármit nehéz kivitelezni ebben az országban, pláne a nép kedvére tenni. Ha sikerült azt abból tudod, hogy totálisan és azonnal átesnek a ló másik oldalára. És amikor istenítenek, már fonhatod magadnak a kötelet. Szándékosan karikírozom a saját népemet ilyen szélsőségesen, mivel hogy ILYEN.
Fentiek miatt főként a kádár népe öregek (bezony, a nagy fideszes öregek!) egyszerűen be vannak oltva Szoboszlai ellen. Nem HISZIK EL, nem FOGADJÁK EL, hogy ő SIKERES, ahogy egyébként Dzsudzsákot, Szalai Ádámot sem fogadták el, sőt, ha nem szállították az eredményeket, egyenesen leköpték őket. Itt is van nem kevés ecetet köpő lugot hányó vén fasz, aki mindig Szoboszlaival van elfoglalva.
TALÁN BIZONY AZ Ő SZUPERTEHETSÉGES ÉS AMBICIÓZUS ONOKÁJUKTÓL VETTE EL A LIVERPOOL-I ÉS VÁLOGATOTT HELYET!!!
Szoboszlai részben tehet, részben nem tehet arról, hogy ő a ma legtehetségesebb magyar focistája.
50%-ban tehet róla, mert megtett érte mindent. 50%-ban nem tehet róla, mert nem tehet róla, hogy nincs nála még jobb. Nem tehet róla, hogy az itt epét hányó vén szarosok fiai, unokái NEM TETTEK LE AZ ASZTALRA SEMMIT! Nem kell tőlük bocsánatot kérni, mert akinek amerikában szívsebész a fia, az szarja össze magát, mint apa, és ne is ártsa bele magát magyar dolgokba! Örüljön a fia sikerének! Akinek 40 millás terepjárós vállalkozó a fia, és emiatt minden héten az onoka más töltöttszájú ribancot kúr le, az is nyugodtan lehet büszke a fiatalok sikerére, DE KUSS A NEVE!
Ötvenes vagyok, olyan az országunk, amilyen. Ami szar benne, AZT EGYÜTT SZARTUK SZÉJJEL, de még nagyobb a folyton magukat fényezők és másokat okolók felelőssége. Fociban is!
Magyarországon nincs realitása a világszínvonalnak, legfeljebb elszigetelt remeteként harcoló egyéni sportolók, kutatók, művészek esetében. SOKSZOR, MINT PL. GULYÁS MICHELLE, MILÁK KRISTÓF STB. ESETÉBEN ELŐSZÖR A MAGYAR ELLENSZÉLLEL KELL MEGHARCOLNIUK, ÉS UTOLJÁRA IS!!!
Aztán persze szétszeretjük őket, miután elástuk őket élve, “nem odavalók”, nem teljesítik az otthon áldozatosan fotelt koptató seggek jogos elvárását, na!
Szoboszlai világszínvonal. De előhozakodhatnék Azahriah munkájával is. Nem az én zeném. Csakhogy világszínvonal, ahogy a közönséget kiszolgálja. Nem valami jó zenével, már szerintem. De kapjunk már észhez! Ez az ország a “Reptér” szintjén él, miután megunta a “No roxa áj”-t. Utóbbi nem igazán egy Debussy, az előbbiről pedig elvből egy szót se, annyira lebukás, hogy az alja. De a magyaroknak jó.
Mert ugye degustibus…
Nem a válogatottról, főképp nem Rossiról, vagy munkájáról van itt szó, nem ők vannak megítélve, elítélve, attól tartok végleg, hanem ez a rém buta közvélemény, ami még globális mércével mérve is nagyon az alja. Főként hálátlanságban vagyunk nagyon erősek.
Remélem, hogy Rossi nem olvas kommenteket.
Viszont Viktor néha tehetné…
(A cikk szuper.)
Vízöntő
2024-09-08 at 21:14
Miért kellene Rossinak menni? Hány percet játszott?
Rossi lépjen, jutalmazza keménye a tegnapi fellépést úgy, hogy abból mindenki értse, a helyét mindenkinek a mindig következő meccsen kell kiérdemelnie, ha nem megy megy!
Az MLSZ elnöke meg számoljon el az utánpótlásba hova mennyit öntöttek, milyen ellenőrzési rendszer van, mennyien élnek jól ezekből a pénzekből és milyen érdekszövetségek éltetik ezt a rendszert? … és számoljon el az eredményekkel, hol hány tehetség, mennyit játszatják és miért nem?
A Fradi is megérne egy misét az edzőkeringőkkel, a nekik nemzetközi szinten ismert edző kell dumával (Orosz így indokolta) leváltott Máté Csaba előtti-utáni edzőkeringő mennyibe is került? A tulaj beveszi azokat a meséket és kontroll nélkül folyatja a pénzt?
Lajos Harangozó
2024-09-08 at 21:05
Sajnálatosan tegnap csak egy csapat volt a pályán és az nem a mienk volt. A németek sem csináltak semmi mást, mint amit egy
átlagos szurkoló elvár a saját csapatától. Lendületesen támad-
tak futottak, mi vajon miért nem tudtuk ugyanezt tenni? Mintha valami öregfiúk játszottak volna a fiatal németek ellen. Vajon
miért tartott csak 1O percig a játékunk? Lesz mit megbeszélni
a csapatnak, mert ez elfogadhatatlan volt!!!
Francisco do Brasil
2024-09-08 at 20:56
Nem volt időm elolvasni a cikket, de…
az biztos, hogy Rossit elküldeni öngyilkosság lenne!
.
Sas
2024-09-08 at 20:55
olyan focimaffia kell, mint amilyen Dél-amerikában van-az fejleszt-mert akkor nőnek a bevételei-aki geciállat-azt kiiktatja-ez nem polgári szarakodás.POLGÁRI SZAROZÁSSAL NEM MEGY-HOGY NEMBÁNTOM A SÜKKET JENŐT, MERT ANYÁM HUGÁNAK A FÉRJE..HÁT ROHADJON MEG.
Kápolnási Gyula
2024-09-08 at 20:51
Hova lett Csoboth Kevin. Pár percet talán kaphatott volna. Nem az E.B.miatt.Magabiztosan játszik és nem azért passzol hogy ne az övé legyen a felelőség
Sas
2024-09-08 at 20:51
1973.Magyar-Svéd 3-3.-MLSZ: “ELKEZDJÜK FEJLESZTENI ERŐNLÉTILEG A JÁTÉKOSOKAT”.1973.-AZÉRT NINCS FEJLŐDÉS MERT NEM A COSA NOSTRA IRÁNYÍT-AZOK FEJBELŐNEK-ELÁSNAK-ÉS AKI TÚLÉLI AZ FEJLESZT-VAGY VISZIK A “SIVATAGBA”.”NAGYVÓT AZ ARCOD , SZARFASZÚ geci állat?”(Nicky Santoro)-LEGYEN OLYAN FOCIMAFFIA, AMELY ÉRDEKELT A FEJLESZTÉSEKBEN-ÉS LELÖVIK AZT, AKI TAKONY-ÉS LESZ FEJLŐDÉS.
bl
2024-09-08 at 20:44
A magyar foci szép példa arra, hogy nem lehet központi utasítással sikert elérni. A stadionok megújultak a nézőszámok változatlanok, a színvonal meg azonos. A foci a grundon keletkezik a gyerekek lábában és fejében, azt meg ugye már elcsavarta a modernitás a sok-sok hülyeségével. A csóró gyerek talán még focizik, de ha ki is emelik azonnal tönkremegy.
Alfonzó
2024-09-08 at 20:07
Nemrégiben Anglia is kikapott 1:4-re ellenünk. Nem emlékszem; hogy az akkori angol ellenzék követelte volna a kormány lemondását.
Királytigris
2024-09-08 at 20:04
Rossira igaz a mondás: Szegény ember vízzel főz. Ő is csak a rendelkezésére álló anyagból dolgozhat.
Ha nincsenek klasszisok, csak egy ilyen közpszar magyar foci van, és lesz.
Állami milliárdok vannak ebbe a szarba belepumpálva. Vannak modern stadionok, foci akadémiák, milliókat keresnek a focisták ezzel a szerény tudással. Aztán mégis semmi érdemleges.
Hiába ecsetljük a “sikereket”, mert az igazi siker a VB, EB döntőt játszani, és ott esetleg győzni.
Mikor lesz ez a szarfocis magyar válogatott világbajnok? Nem hinném, hogy ez teljesíthetetlen performansz lenne, hiszen más sportágakban tucatjával vannak világ és Európa bajnokaink. Akkor fociban ez miért nem megy?
Egyet megfigyeltem. Azokban a sportágakban, amiben nagy pénz van, sehol sem vagyunk. Ennek megtárgyalása is megérne egy misét, és akkor talán arra is választ kaphatunk, hogy a magyar foci miért ennyire eredménytelen.
Nagy hibája a médiának is, hogy a magyar foci teljesen idokolatlan feldícsérésükkel indokoltalan elvárást váltanak ki a szurkolók körében. Aztán amikor szembejön a valóság, akkor hatalmas a csalódás, mint pl. most.
orygabor
2024-09-08 at 19:55
Arra sajnos nincs mentség, ami a második gól előtt volt. Ugyanúgy beszopni, mint az írek ellen! Miért nem figyeltek a kipattanóra?
A védelem átjáróház volt és ott bizony stratégiai hibák voltak.
A támadásban és a labdakezelésben a harmadik gólig játékban voltunk, de mit ér ez ilyen védekezéssel?
Cassandro
2024-09-08 at 19:45
A taktika rossz volt. A német gólok szerencsés gólok voltak. Az egyéni képességek hiányát nem sikerült csapatmunkával spórolni. A középpálya nem védekezik. Támadásaink sablonosak. Ennek ellenére: hajrá Magyarok! A józanparasztok meg elmehetnek a picsába!
apro_marosan_petergabor
2024-09-08 at 19:41
Marco Rossi elvesztette a tekintélyét, ez jól látható.
Nem ura a helyzetnek, el is fáradt – nem látja már élesen a dolgokat – nem lép meg olyanokat, amiket pedig meg kellene – pl. Szoboszlai “megnevelése”…, csk leváltása.
Nem racionálisan dönt.
Ezért új manager kell.
Larsa
2024-09-08 at 19:26
Forró lányok várnak rád — https://ok.me/q9FH1
józanparaszt
2024-09-08 at 19:21
Szar ország, szar foci.
Nálunk mindenért tapsol a közönség.
Ezt teszi 300 év Habsburg-elnyomás, 40 év kommunizmus és 3 covidoltás.
Miért nem képes a lelátónyi magyar egyszer úgy istenigazából kifütyülni a szar teljesítményt?
GJ
2024-09-08 at 19:19
Őszinte leszek, én nem tudom megbocsájtani Gulácsi et. buzi pátyolgató nyilatkozatát és ezért elfogult vagyok.
Ezt a teljesítményt viszont bármelyik kapusunk hozná.
Úgy kibasznám a válogatottból, hogy a lába se érné a földet!
túródóra
2024-09-08 at 19:12
Több évtizede nem tudom megfejteni , hogy miért nem lehet minőségi utánpótlásképzést működtetni ? A Tv-ben látott, Simon Miklóshoz hasonló tökök dolgoznak az utánpótlásirányításban? Szégyen volt a szlovákok elleni U-21-es meccs is Szélesivel. Tragédia ez . Miért nem állít már oda Csányi hozzáértő embereket ? Bárci, Világi Péterek , Makraik uralják újra a magyar focit? Köpedelem !
Szarni rá
2024-09-08 at 19:10
Akinek esze van, az már egy ideje nem támaszt elvárást semmilyen sportban. Én pl ezért nem is nézek semmit, így a tegnapit sem láttam, így nem tudok róla véleményt mondani. Voltak jó teljesítmények, aztán visszaállt a régi rend. Nincs itt mit magyarázni, nincs min felháborodni, nincs mit mentegetni és nincs semmi érdekes. Minden olyan, amilyen. Sport, politika, gazdaság, árak. Nem éri meg semmin háborogni, inkább beleszarni, aztán ennyi.