A Németország elleni súlyos vereség után különleges mérkőzés várt a magyar válogatottra tegnap este, Bosznia-Hercegovina legjobbjai ellen. Ezúttal nemcsak a zöld gyepen történtek voltak érdekesek, de a körítés is. Kíváncsian vártuk a mérkőzést övező hangulatot, valamint a csapatot és a szövetségi kapitányt fogadó szurkolói hozzáállást. A Puskás Arénában szerzett tapasztalataink alapján elmondható: minden tekintetben átvészeltük a düsseldorfi sokkot.
Hosszú idő óta különleges, felfokozott várakozással közelítettem meg a Puskás Arénát, az éppen aktuális válogatott meccs előtt. Általános volt a jókedv, a remek hangulatú mérkőzés-várás, amely ráadásul legtöbb esetben kitartott a meccs végéig is, hiszen szép lassan igazi oroszlánbarlanggá vált a legnagyobb magyar futballstadion. A vereség csak ritka, átutazó vendég lett a Puskásban, miközben sok válogatott kényszerült fejet hajtani csapatunk előtt, vagy esélyesebb létére is beérni egy olyan döntetlennel, amely nem egyszer inkább rájuk nézve volt hízelgő.
De most beleszaladtunk egy nagy pofonba. Nem is okvetlenül az öt kapott gól volt a szomorú, hanem az, hogy régen láttuk a csapatunkat így játszani. Rég volt már olyan, hogy nem igazán voltunk meccsben és átszaladnak rajtunk, mint kés a vajon… És valahogy mintha a megszokott, állandóan jelen lévő tűz is hiányzott volna.
Emiatt a nagy kérdés az volt, hogy mi történik a bosnyákok ellen? Görcsös, nyögvenyelős, szenvedős játékot látunk, ami netán újabb zakót eredményez, vagy előjön valami abból a tudatos, és időnként szellemes fociból, amelyből az utóbbi időben szinte minden ellenfél ellen képesek voltunk felvillantani valamennyit.
Az aktuális rivális, Bosznia-Hercegovina nem ígérkezett verhetetlen ellenfélnek. Bár régen elmúltak már azok az idők, amikor bárkit is következmények nélkül lebecsülhetnénk, azért a mostani bosnyák válogatottban nincsenek Szalihamidzsicsek, Kodrók, Bolicsok, Barbarezek – bár utóbbi a kispadon azért ott van, mint szövetségi kapitány –, ugyanakkor az elnyűhetetlen Dzeko még játszik. Sőt, gólt is lőtt a hollandoknak hétvégén, amikor a bosnyákok is megkapták a maguk ötösét…
De vissza a jelenbe: érkeznek a szurkolók, tömött sorokban. Az első csata megnyerve: a stadion környékén minden a megszokott, nem érződik, hogy egy súlyos zakó terhe nyomja a lelkünket. Márpedig nyomja. Nyomja, mert a mutatott játék legutóbb olyan volt, amiről már azt hittük: egy ideje magunk mögött hagytuk. És nyomja azért is, mert a nemzeti együttes háza táján az elmúlt években végre elindult valami, végre történt előrelépés, végre lett egy olyan válogatottunk, amit nagyon, de nagyon lehet szeretni.
Ennek az esetleges elvesztése több, mint nyomasztólag hat ránk, magyar szurkolókra, akik évtizedek kínszenvedéseit kényszerültünk átélni, mert az aktuális kudarcra rendre újabb kudarc következett. És amikor már reménykedni kezdtünk, hogy ez talán a múlt, ennek a kilátástalan korszaknak vége, akkor köszöntött ránk a düsseldorfi meccs, annak is különösen a második félideje. Abban is igaza volt Marco Rossinak, hogy egy válogatott nem kaphat négy gólt egy félidő alatt, de a négy kapott gólnál is rosszabb volt a meccs látványa, a játék képe. Ami emlékeztetett a korábban oly’ sokszor látott kilátástalanságra.
Ezek után természetesen jót tett volna a futballszerető lelkünk sajgó sebeire egy győzelem, de elsősorban mégis inkább a csapatunkat akartuk visszakapni. Azt a csapatot, amelynek a pályán lévő tizenegy tagja egymásért, a címerért, a kapitányért és a közönségéért is küzdött, és amelynek éppen ezért a pályán elért eredménytől függetlenül járt a végén a vastaps és a Himnusz közös éneklése.
A mérkőzés felvezetése a megszokott, örömteli volt tapasztalni, hogy a kezdőcsapat bemutatása a szokott ovációt hozza, nincsenek szórványos füttyök sem, Marco Rossi neve után pedig ezúttal is a legnagyobb üdvrivalgás hangzik el. És ez így van rendjén.
A Nélküled hatvanezer torokból zúgó dallama után a hangulat is elérte a megfelelő szintet. Már sokadszorra élem át ennek a gyönyörű dalnak a közös, Puskás Stadionos éneklését, és ilyenkor újra és újra rádöbbenek, hogy miért fanyalog mindig a másik oldal emiatt a dal miatt és a hatása miatt… Nem baj, csak fanyalogjanak, nekünk akkor is brutálisan jó a lelkünk ilyenkor.
Újabb csata megnyerve… A Himnusz utáni vastapsot követően jön végre a lényeg, elindul a játék. Ahogyan azt várhattuk előzetesen is, óvatosan kezdünk. Ám nemcsak rajtunk, a kék mezeseken is érződik a legutóbbi ötös, így afféle állóháború van, ahol mindkét fél a saját bunkerét óvja. Aki kicsit is ismeri az öltözői lélektant, az persze nem is várt mást, ez így a természetes. Helyzet jó ideig nem is adódik egyik kapu előtt sem, aztán elkezdünk “életjeleket” mutatni támadásban is. Jönnek a szögletek, Varga Barnabás fejel is két veszélyeset és Szoboszlai is rúghat egy szabadot kecsegtető helyzetből, de sajnos túlságosan alányúl. Ennek ellenére, amikor a bíró lefújja az első félidőt, érződik, hogy a mázsás súly ellenére, ami egészen biztosan a játékosok lelkén is ott nehezedik még, itt a vereségtől ma nem igazán kell félni.
A második játékrészre állandósul a fölényünk. Szergej Barbarez bosnyák kapitány olykor Rossinál is hevesebb kézmozdulatokkal gesztikulál a részére kijelölt zónában, de mi vagyunk a jobbak. Nagy Zsolt fáradhatatlanul zakatol a bal oldalon, Bolla is ugyanígy tesz a másik szárnyon – igaz, ő ritkábban kap labdát -, a Düsseldorfban többször is bizonytalan Dárdai Marci eddigi legjobb mérkőzését játssza a címeres mezben, és Marco Rossi után mi is felfedezzük magunknak a ragyogó felépítésű szűrőt, Nikitscher Tamást, aki sallangmentesen, remekül játszik, bosnyák támadási kísérletek egész sorát akasztja meg. Egyértelműen ő az egyik legjobb emberünk. Elöl a korábban sok örömet adó hármasunk – Szoboszlai, Sallai, Varga – küzd, brusztol, újra és újra nekiveselkedik, de ma valahogy semmi nem akar összejönni. Sallai ígéretes lövése levágódik, Szoboszlai szabadrúgása a felső lécen csattan, Varga lábbal sem tud túljárni a bosnyák hálóőr eszén, sőt, a helyére beálló Ádám Martin minden korábbinál nagyobb helyzetből fejelhet kapura a hajrában, de a St. Pauli kapusa, Nikola Vasilj igazolja, miért ő áll a balkáni válogatott gólvonalán.
A mérkőzés összképe rendben volt. A küzdőszellem, az akarat a megszokott lett újra, háromszor annyi próbálkozásunk volt, mint a bosnyákoknak, s amíg Vasilj kapus náluk a mezőny legjobbja lett, nálunk Dibusznak gyakorlatilag alig akadt érdemi dolga. Játékunkból ezúttal tényleg csak a győztes gól hiányzott, vagyis ahogyan azt tegnap esti tudósításunkban kollégám is írta: bizonyítani sikerült, győzni sajnos nem. De ez most azon különleges alkalom volt, ahol az előbbi volt az igazán fontos…
Vezető kép: MTI/Illyés Tibor
Alcapi
2024-09-11 at 13:17
“…a válogatott is újra életjeleket mutatott”
Hát, egy hazai pályán “kiharcolt” gól nélküli döntetlen, szerintem elég gyengécske életjel! És még mindig nem tudtuk/tudjuk legyőzni a magyar focit régóta sújtó gólképtelenségi betegséget! A szépen kidolgozott helyzeteinket, szinte képtelenek vagyunk gólra/gólokra váltani, nincs egy igazi “befejező” csatárunk! És fizikálisan (állóképességben és testi erőben) is még mindig van mit bepótolni a nemzetközi színvonalhoz képest. Azt meg még plusz elszomorítónak tartom, hogy idestova 40 éve (1986 óta) képtelenek vagyunk egy világbajnokságra kijutni. Az elmúlt tíz egynéhány év (ha jól emlékszem) 2 EB kijutását leszámítva, gyakorlatilag a magyar válogatott nemzetközi szinten nem tud eredményeket felmutatni! Ideje lenne már, felderíteni a konkrét okokat, mert most már újabbnál-újabb korszerű stadionok, labdarúgó-akadémiák tucatja működik, és még mindig nincsen (hogy úgy mondjam) igazán ütős válogatottunk, és klubszinten sem igazán remekelünk a különböző szintű-rangú nemzetközi kupákban.
oshon
2024-09-11 at 12:55
suge pula ba toparlan borat , sa-ti futa negrii rasa in cur de spurcaciune jegoasa , siktir bulangiu ordinar si borat !
Nézzük_magát_a_dolgot
2024-09-11 at 12:38
Nem volt olyan rossz a Csapat, mint az örök fanyalgók hirdetik. Viszont Királytigrist irigylem, aki nyilván atlétikus testfelépítésű Adonisz, hogy férfiszépsége önérzetes tudatában a csapat egyik legkiválóbb, sajnos állandóan csak csereként beállított csatárát testalkata miatt cikizi. Gondolom Filippo Inzaghit meg gyíkvállúnak szidta annak idején, mert okos ember a kákán is talál csomót, ha nagyon akarja…
Talpra magyar! (Igazi)
2024-09-11 at 12:14
oshon 2024-09-11 at 10:04
semmi közöd a Magyar válogatotthoz fogd be a redvás pofádat. Tecsak foglalkozz a bozgorválogatottal vagy a szöröstalpu gazdáidnak szurkolj.
oshon
2024-09-11 at 12:01
sari latod itt mar nem nyull hozzad senki te budos magyargyulolo ruhes tetves qrwa … irany a niggakuroda , azok talan meggyurjak a budos ruhes teteves lyukaidat , oszt nem kell aggodnod masokert mert ha azoknak sem fogsz kelleni , szokasuk szerint koborkutyaknak dobjak hulladat – fujjj !
egresi istván jános ernő
2024-09-11 at 11:52
A magyar válogatott – nyilvánvaló -, hogy mindig a mi válogatottunk marad; azonban a realitás-érzékünket sohase veszítsük el, mert ez tévútra vezet minket.
Az eredményességet mindig el kell ismerni, de a tegnapi végeredmény, az, hogy elmaradt – hazai pályán – a győzelem a bosnyákok ellen, ez kudarc (még úgy is, hogy nem könnyű 0x5 után talpra állni).
(Egyébként meg, úgy gondolom, helyes Királytigris felvetése, szerintem is, a csak a mérkőzés előtt énekeljük a Himnuszunkat.)
Salkaházi Sára
2024-09-11 at 11:22
A magyar futballra egyetlen fillér közpénzt sem szabad költeni többé.
Joris
2024-09-11 at 11:19
Hát, sajnos csak annyival voltunk “jobbak”, amennyivel a bosnyákok gyengébbek a németeknél…
Azt meg egyszerűen nem értem, hogy 4 támadási kísérletünkből kb. csak egyszer tudunk felmenni az ellenfél tizenhatosáig. A céltalanul előrerúgott labdákat könnyedén lefüleli az ellenfél. Vakta-foci, ahogy egy helybéli öreg szurkoló jellemezte ezt vagy 40 éve.
János
2024-09-11 at 11:09
Sas
2024-09-11 at 10:49
A kvantummechanika kicsit rázósabb. Különösen, ha holland. ❗😄😅
Ahogy ott – a BME-n Orosz László szerint is- az alapokat kell jól megtanulni, itt, a focinál ez ugyanúgy igaz❗❗❗ Különben nem “játszik” a dolog. 😉
Sas
2024-09-11 at 10:49
küzdöttek…….ja……….Józsika is küzdött érettségin a matekkal…..csak a százalékszámításnál nem tudta értékesíteni a helyzeteket………..de reggelig küzdött………….már bezárták az iskolát..de még mindig küzdött…………jövő héten a kvantummechikával fog küzdeni.
Sas
2024-09-11 at 10:44
A NORMÁLISOKAT EGY MOZZANAT ÉRDEKLI, AZ, HOGY A MAGYAR LABDARÚGÓGNAK MILYEN A SZAKMAI SZINTJÜK-A FASZT ÉRDEKLI, HOGY KÜZD.A SZAKMAI SZINT A RELEVÁNS-VILLANYSZERELŐNÉL SEM SZÁMÍT, HOGY KÜZD A VEZETÉKKEL, VAGY A VILLANYÓRÁVAL.KŐMÜVESNÉL SEM SZÁMÍT, HOGY KÜZD A TÉGLÁVAL-CSAK ÉPÍTENI NEM TUD-DE MINDEN TÉGLÁVAL KÜLÖN IS KÜZD-ORVOSNÁL SEM SZÁMÍT, HOGY KÜZD A SZIKÉVEL.
Sas
2024-09-11 at 10:31
egy szó nincs ebben az írásban a játékosok szakmai szintjéről.MESTERSÉGBELI TUDÁSÁRÓL-AMI MAJD MEGHATÁROZZA A HOLLANDOK ELLENI EREDMÉNYT.
Sas
2024-09-11 at 10:28
taktikailag sem érthető ez az újságírói hozzáállás-a holland meccs előtt feldícséri döntetlent.DE MIT ÍR HA A HOLLANDOK RUGNAK HATOT? MIT ÍR HA A HOLLANDOK LAPOSRA VERIK EZEKET?EZ ŐRÜLET.
oshon
2024-09-11 at 10:04
Gyenge … harmatgyenge … ilyen jatek utan az olahoknal legalabb az edzo tavozik PONT Kilatas lenne , mert ugyanezek a fiuk , osszeszedett allapotban sokkal jobban jatszodtak … akkoriban sorra vertek az angolokat , nemeteket stb … Hajraaa magayrok !
mennyit kapott a cikkíró a cikkért
2024-09-11 at 09:49
A cikkíró mennyi pénzt kap azért, hogy így felajnározza ezt a senkiházi csapatot? Egy bosnyák válogatottat nem tudtak megverni, csoportutolsók csapnivaló gólkülönbséggel, a hollandok szétaláznak majd minket látva, hogy mit csináltak ezzel a bosnyák csapattal! A digó magyarul nem beszélő orrrbánbb-kedvencet sem kell védeni, hanem elzavarni digóföldjére haza! Állampolgárságát elvenni – arra nem volt képes, hogy az évek alatt megtanuljon magyarul a senkiházi! Ennél kevesebbért is picccsáztak már el valakit igaz tisztaszívű magyar szurkolók! Az meg külön hányingerkeltő, hogy énekelgetnek a végén a melegszívűek!
Királytigris
2024-09-11 at 09:45
Akarom, de nem tudom….
Nos, ezt nevezik impotenciának.
Impotens játékkal nem megyünk semmire. Persze ettől még hozsannázni lehet, de ezzel csak magunkat csapjuk be.
Királytigris
2024-09-11 at 09:40
Nekem az “tetszett” a legjobban a végén, hogy Rossi a 82. percben lecseréli a leggólerősebb csatárunkat Varga Barnabást, és beküld helyébe egy jelentős túlsúllyal küzködő szakállas pofát.
Miért tett ilyet? Talán valami presszió alatt áll Rossi, hogy a kövér ürgét játszatnia kell?
Mindenesetre Rossi szakértelme itt is jelen van, hiszen tudja, hogy a kövér szakállas csak 8 percet bír játszani a 90 perc helyett.
Szóval az egy tragédia, hogy egy 8 perces játékos magyar válogatott lehet….
Veletek
2024-09-11 at 09:35
5:2 lett a holland-bosnyák meccs végeredménye /remélem a 2024. évet néztem/. Most már aggódom, mert nem számítottam a bosnyákok ellen döntetlenre. Az eddigi előzmények ismeretében, a hollandoktól, sajnos, nagy eséllyel ki fogunk kapni ! Ne legyen igazam ! Hajrá fiuk !
nemzeti
2024-09-11 at 09:33
Csányi Úrnak nem kellene tovább Rossi útjába állni.
Itt az ideje,hogy távozzon a kispadról.Már az EB
után kellett volna.
balddueidruindel
2024-09-11 at 09:30
Nem bírtunk legyőzni egy retkes bosnyák válogatottat! Szer a csapat, szer az edző!
Rossi takarodj!
Miért is kell parancsra felszopni ennek a kutyaütő válogatottnak kedves melegáldott PS?
pm
2024-09-11 at 09:23
Túlzásnak tartom ezt az ömlengést. A magyar szurkolók kitettek magukért ismét. Csak a válogatott nem méltó ekkora dicsőítésre.
Ez az eredmény még mindig kritikán aluli.
“„Három nap múlva Bosznia és Hercegovina ellen játszunk, ami pszichológiai szempontból is fontos, hiszen egy reakciót várok. Ha nem leszünk képesek reagálni egy ilyen szituációra, az azt jelenti, hogy mindenkinek el kell tűnnie a színről. Ez egyértelmű” – jelentette ki Marco Rossi.”
“János2024-09-11 at 08:53
Az országok ranglistáján jóval alattunk szereplő ellen, itthon, ez nagyon gyenge teljesítmény”
Az hogy a válogatottunk egy ilyen kijelentés után sem képes megemberelni magát, változásért kiált.
Úgy vélem nem veszik elég komolyan azt a focistáink hogy tényleg lecserélhetik őket. Pedig kéne.
Királytigris
2024-09-11 at 09:20
A cikkel ellentétben, véleményem szerint a magyar csapat teljesítménye:BAKFITTY!
Reálisan gondolkodva, ezzel a “teljesítménnyel” sem a VB, valamint az EB döntőben semmi keresnivalónk nincs.
Királytigris
2024-09-11 at 09:17
Szép dolog, és szívmelengető, hogy a meccs előtt eléneklik az “Egy vérből valók vagyunk”, meg a mérkőzés előtt, és után a Himnuszunkat….DE! A labdarúgás nem erről szól!
Itt egy hatalmas szereptévesztés folyik!
Realista economista
2024-09-11 at 09:17
Királytigris2024-09-11 at 09:12
Bocsi, de a bosnyákok legalább lőttek 2 gólt a hollandoknak. Mi meg egyet sem a németeknek (sem, meg bosnyákoknak sem).
Szóval a bosnyákok pont két góllal jobbak nálunk.
Királytigris
2024-09-11 at 09:12
Két gyenge képességű csapat erölködését láthattuk.
Egyik csapatnál sem tapasztalható lényeges átütőerő, ami gólt eredményezhetne.
Ha itthon nem tudtuk a bosnyákokat legyőzni, akkor mi lesz Szarajevóban? Valószínűleg megint ruha.
Realista economista
2024-09-11 at 09:09
Ide is megismétlem, mert ide is kívánkozik és itt is kihagytam korábban:
Bocsi, azt kihagytam, hogy ha ilyen a magyar futball, akkor kell-e?, szabad-e? egy fillér közpénzt is költeni rá??? (a kérdés ganz teoretisch volt…)
János
2024-09-11 at 08:53
Az országok ranglistáján jóval alattunk szereplő ellen, itthon, ez nagyon gyenge teljesítmény ❗❗❗
Ezzel az alapanyaggal ilyen ételt tudunk főzni. ☹️
Új dotációs követelményrendszer kell❗
Pl. Vereség=nincs pénz
Döntetlen=max megélhetési költségek
Győzelem=nagy pénz
Utóbbi kettő esetben a ranglistán nálunk hátrébb sorult csapattal szemben arányosan kevesebb, előrébb soroltal szemben arányosan több❗❗❗
Talpra magyar! (Igazi)
2024-09-11 at 08:48
Realista jurista-economista 2024-09-11 at 08:42
a Magyarfoci világhíres volt és világhíres lessz! Csak nem a kopaszgecivel.
Te meg takarogyj innen majd fogsz te még nyálcsorgatva kuncsorogni autó grammért a legutolsó csere játékosnál aki remélem hogy szembe fog pökni.
Realista jurista-economista
2024-09-11 at 08:42
Ide is megismétlem, mert ide is kívánkozik, pláne, hogy Belák sport-, és kommentárs itt is leírta ugyanazt (megjegyzem: teljesen jogosan):
“Kicsi, sárga, savanyú – de a miénk!”
Megértem az őrjöngőket.
De hát: ILYEN A MAGYAR FUTBALL!!
ENNYI!!
Tökéletesen impotens.
Ezután én biztos nem fogom nézni.
És nem dühöngök, nem őrjöngök, nem szidalmazok – maradok a NASCAR-nál: ott legalább nincs sunyiskodás, szarakodás, tökölődés – face to face megy minden pacekba!
Javaslom gyertek velem, jobban fogtok járni!
Na, csá’!
vidar
2024-09-11 at 08:29
Legalább nem kaptunk ki. Valami gond van a válogatottban, ez biztos. És még akkor is Hajrá magyarok!!! Én az a fajta vagyok, aki kitart, és aki akkor is odavagyok a srácokért. Akkor is magyar vagyok. És szurkolójuk vagyok!!!
Dr. Belák Ferenc
2024-09-11 at 08:28
A sport újságíróknak abba kellene hagyni a hazudozást. Kovács Attila tudja mi volt a biztos, hogy egy semmit érő csapatunk van. Ne mosdassa már a csapatot, meg az “eredményt” Gondolom, hogy ezért a ócska cikkéért a honoráriumot megkapta. Ne sül le a képéről a bőr!!!!!
Talpra magyar! (Igazi)
2024-09-11 at 08:27
Mikor fog már el takarodni ez a tipszmikszes kopaszgeci? Havi 10 millát zsebrevág szerintem egy Horvát Feri vagy Döme ennek a feléért is simándi verte volna a iszlámistákat. Mindig mondtam hogy Tibusz és Vodka kell a csapatba most is sokat számitott hogy ott voltak. De ekllenek még változtatások. Keveseb tetkó és haj zselé több szorgalom