A Kreml kivárja, hogy ki lesz az Egyesült Államok új elnöke, és ezután lesz-e érdemi dialógus az USA és Oroszország között. Marija Zaharova szerint Németország tönkretette a saját gazdaságát a szankciós politikával, mivel elvágta magát az orosz nyersanyagoktól és az energiahordozóktól. Az orosz szóvivő asszony a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív interjúban értékelte Orbán Viktor békemisszióját, valamint az amerikai választásokat is.
Donald Trump többször is megígérte, hogy megválasztása esetén egy héten belül véget vet az ukrán konfliktusnak. Hogyan látja az ilyen kijelentéseket? Valószínűsíthető-e egy ilyen fejlemény Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott esetleges tárgyalásai után?
Aligha helyénvaló ebben a szakaszban kommentálni az Egyesült Államok bel- vagy külpolitikájának lehetséges változásait, mielőtt a választási kampány véget ér. Ami az elnökjelöltek különféle nyilatkozatait illeti, természetesen mindent rögzítünk. De a következtetéseket az új amerikai kormányzat – akár demokrata, akár republikánus – konkrét intézkedései alapján fogjuk levonni.
Ugyanakkor a legmagasabb szintű tárgyalások lehetőségével kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy az Oroszországi Föderáció elnöke a Szövetségi Gyűléshez intézett beszédében, beiktatási beszédében, valamint az orosz Külügyminisztérium vezetőségéhez intézett beszédében a folyó év június 14-én világosan jelezte, hogy készen állunk párbeszédet folytatni az Egyesült Államokkal, többek között a biztonság és a stratégiai stabilitás kérdéseiről. Az ilyen kommunikációnak azonban az egyenlőség és a kölcsönös tisztelet elvén kell alapulnia, nem pedig a Washington által megszokott erő pozícióján, arrogancián és saját kizárólagosságán.
Hogyan befolyásolja az amerikai elnökválasztás a speciális katonai művelet helyzetét, mivel D.Trump és J.D.Vance republikánus párti jelöltekből álló tandemje bejelentette a Kijevnek nyújtott katonai és pénzügyi támogatás megszüntetésének lehetőségét?
Már részben válaszoltam erre a kérdésre. Nem látjuk értelmét annak, hogy a választási kampány végéig kommentáljuk az Egyesült Államok bel- és külpolitikáját. Még sok idő van hátra. Az Egyesült Államokban az oroszellenes konszenzus továbbra is fennáll, és csak erősödni fog mind a törvényhozók, mind a végrehajtó hatalmi struktúrák körében. Ukrajnát és az állampolgárait, ahogy eddig is, Washington a Fehér Házban bekövetkezett vezetőváltástól függetlenül „olcsó eszközként” fogja használni (ahogy az amerikai politikai elit bánik velük), amelyet előbb-utóbb a történelem szélére dobnak.
Hiszünk abban, hogy Amerikában a gondolkodó emberek megértik, bár általában nincs bátorságuk beismerni, hogy a különleges katonai művelet céljai és célkitűzései teljes mértékben megvalósulnak.
Ön szerint van-e esélye a sikerre Orbán Viktor magyar miniszterelnök békekezdeményezésének, amelyet Hszi Csin-ping kínai elnök, Recep Tayyip Erdogan török elnök és Donald Trump támogat? Vagy az a sorsa, hogy Kijev megtorpedózza?
Mindenekelőtt szeretnénk köszönetünket kifejezni Orbán Viktor Magyarország miniszterelnökének, hogy őszinte hozzá akart járulni az ukrán válság megoldásához. Megértjük, hogy milyen nehéz volt ezt a lépést megtennie az EU-ban uralkodó oroszgyűlölet légkörében. Hiszen már Budapest békefenntartó kezdeményezésének említése is határozott elutasítást váltott ki Brüsszelben.
A kijevi rezsim és nyugati szövetségesei az Oroszország elleni hibrid háború folytatása mellett tettek hitet. Ukránok millióit készek feláldozni erre a célra. Magyarország tűzszünetre és tárgyalások megkezdésére vonatkozó „élből” elutasított érdemi javaslata ennek egyértelmű bizonyítéka.
A hatalmat bitorló Zelenszkij-rezsim általában mélyen közömbös a harmadik országoknak a béke megteremtésére irányuló kezdeményezései iránt. Kijevben nem fogadják el őket, nem igen hízelgő, hogy ne mondjam, becsmérlő kritikák kíséretében. A hangsúly a zsákutcába jutott „Zelenszkij-képlet” minden szükséges eszközzel történő népszerűsítésén van, amelynek semmi köze a konfliktus megoldásához. Lényegében ez egy háborús „képlet”, egy paraván Kijev és a Nyugat számára az agresszív törekvéseik leplezésére. Fő célja, hogy Oroszországot valamiféle megadási ultimátum elfogadására kényszerítse, amelyet az angolszászok és ukrán bábjaik a világ többségének állítólagos konszolidált követeléseként akarnak bemutatni. A kijevi „képlet” azonban egyre nagyobb elutasítást vált ki a nemzetközi közösségben. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika számos országa nyíltan beszél arról, hogy nem hajlandó részt venni a megvalósítást célzó tevékenységekben. Azt állítják, hogy a konfliktus megoldása lehetetlen Oroszország nélkül és a mi érdekeink figyelembevétele nélkül, különösen a biztonsági szférában.
A Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) egykor Oroszország egyik legfontosabb külföldi gazdasági partnere volt, de most Kijev katonai támogatásának második legfontosabb forrása. Normalizálódhat-e a helyzet az orosz-német pályán Moszkva győzelme után, vagy a kétoldalú együttműködés politikai károsodása visszafordíthatatlan?
Ön felidézte az Oroszország és NSZK közötti egykor intenzív és sikeres gazdasági együttműködést, és ezzel kapcsolatban szeretnék egy nagyon fontos dolgot mondani. Logikai szempontból megmagyarázhatatlan Berlin önkéntes döntése a meglevő kereskedelmi kapcsolatok megszakításáról, ami valóban nagy előnyöket hozott magának Németországnak és hazánknak. Bár biztos vagyok benne, hogy ez nem történhetett volna meg az Egyesült Államok nélkül. Ez a német kormány legnagyobb stratégiai hibája és nyílt ostobasága.
Saját bevallásuk szerint miközben éles versenyben állnak a gyorsan feltörekvő ázsiai szereplőkkel, önállóan elszakítani magukat a hatalmas orosz értékesítési piactól, energiahordozóinktól és más kulcsfontosságú természeti erőforrásainktól, valamint a moszkvai „platformtól”, ami kétségtelenül a leghatékonyabb az egész eurázsiai térben – ez egyenes út a vereséghez a globális gazdasági versenyben.
Folytatjuk
fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov
Facebook
Twitter
YouTube
RSS