Tudják mi a különbség a vadkapitalista és a kommunista között? A kommunista kirabolja az embert, aztán megöli, a vadkapitalista eladja nekünk a fegyvert, hogy megvédjük magunkat a kommunistától, aztán, amikor már nincs pénzünk lőszerre, akkor ellopja tőlünk a fegyvert, megöl, és eladja ugyanazt a fegyvert a következő hülyének. De ellentétben a kommunistával legalább beismeri, hogy ez a célja.
Minthogy az Egyesült Államok leggazdagabb gyarmata jelenleg az Európai Unió, így Ukrajna feltétel nélküli támogatása számukra azt jelenti, hogy odaadja nekik a pénzünket és a fegyvereinket, de nem kell aggódni, mert jó pénzért pótolja a készleteinket. Jövedelmező üzlet ez: az ukrán termőföldekkel a Black Rock már sokat nem tud kezdeni, mert ami nem került orosz kézre az is tele van aknával, a fegyverbiznisz azonban még mindig jól fizet.
A módszer egyszerű, hiszen egyrészt kamatos kamatra felszereli Ukrajnát, aztán ráparancsol az EU-tagokra, hogy adják át a készleteiket Kijevnek, majd emelt áron pótolja ezeket a készleteket.
Tudják, mint amikor a tanyavilág csicskatartói elveszik szerencsétlen öregek nyugdíját azért a megtiszteltetésért, hogy a saját házukban lakhatnak, csak Washington egy kicsit kevésbé elegánsan oldja meg, mint a modern rabszolgatartók.
És még mielőtt valaki azt mondaná, hogy ez csúnya orosz propaganda, és biztosan hazudunk, mert putyinisták vagyunk és az USA mindig is JÓÓÓÓ volt, ami a RÓÓÓÓSZAK ellen harcolt, a fentieket nem mi állítjuk, hanem Antony Blinken. Az amerikai külügyér még tavaly jelentette ki, hogy az ukrajnai háború számukra tulajdonképpen “win-win”, hiszen a támogatások 90 százalékát úgyis Amerika teszi zsebre. Szalai kolléga akkor kiváló összeállítást készített Washington üzleti érdekeltségéről a háborúban, ezért ezt most bővebben nem is részleteznénk, ITT visszaolvashaják az összeállítást.
Mi változott tavaly óta?
Mindössze annyi, hogy azóta volt olyan európai vezető (Orbán Viktoron kívül), aki úgy gondolta, hogy ha már úgyis bele vagyunk kényszerítve ebbe a pénzmosásba, legalább legyen hasznunk belőle nekünk is. Macron ugyanis felvetette, hogy
héló, mi lenne, ha mi is gyártanánk fegyvert, legalább magunknak? Na, lehet srácok?
Nos nem, nem lehet. Megjelent ugyanis Smith ügynök, nem vicc, tényleg Julianne Smithnek hívják, az Egyesült Államok NATO-nagykövete, és kijelentette, hogy Washingtonnak “aggodalmai” vannak a felvetés kapcsán. Julika néni egyébként megmászta a képmutatásról elnevezett hegycsúcsot is, majd a tetején felállt egy sámlira és kijelentette, hogy Macron felvetése kizárólag a francia ipart szolgálná, és az nem jó.
Igen, hölgyeim és uraim, az amerikaiak szerint, ha valaki a saját iparát akarja egy kicsit felpumpálni és nem az övéket, az nem morális. Smith ügynök szerint ugyanis ez nem szolgálná kellőképpen Ukrajna érdekeit, hiszen a francia tervek túl hosszútávúak, és nem lesz belőle elég fegyver, elég gyorsan. Nem mintha az amerikai fegyveripar képes lenne ellátni egymagában a megnövekedett igényeket, tehát lenne még hely mellettük annál az asztalnál, dehát ugye, egy vadkapitalista nem szereti, ha fenyegetik a monopóliumat.
A Politicon megjelent interjú tehát ha másra nem is, arra tökéletes példa, hogy szemléltesse az amerikai gyarmatosítás módszereit: kisemmiznek, hogy hitelt adjanak, amiért cserébe bármit kérhetnek. Amíg ezt a módszert még tényleg az USA, mint állam gyakorolta, ez talán még tűrhető volt európai szemmel, hiszen akkoriban annyi volt a követelés, hogy igyál CocaCola-t, és ne legyél kommunista, azóta azonban a világ változott, és már nem az USA mint állam diktálja az ideológiai követelményeket, hanem a CocaCola, és ők már csak nem is azt követelik tőlünk, hogy megvegyük azt a cukrozott szemetet.
Azt pedig már csak a mai emléknap alkalmából tennénk hozzá, hogy mi magyarok már igazán megtapasztaltuk, hogy milyen az, amikor az egyetlen reményünket az Egyesült Államokból várjuk, ők pedig az utolsó utáni pillanatig hitegetnek minket. Azzal a különbséggel, hogy mi még fegyvert sem kaptunk ’56-ban, pénzt sem, és menekültjeinket is csak fenntartásokkal fogadták.
Forrás: Politico; Fotó: RBC
Facebook
Twitter
YouTube
RSS